Reggel van, én meg ágyban vagyok. Hetek óta trüsszögök, de tegnap kitört trajtam a takonykór. Tegnap amikor végeztem este Amapolán, alig volt erőm hazamászni. Mintha lázam is lett volna, de kimerült az elem a lázmérőben, így ez sose fog kiderülni. Az a gyanúm, hogy régen kűzd a szervezetem a kórral, de most, hogy a szembaj miatt meggyengült, teret kapott a betegség. Úgy döntöttem, hogy ma adok egy kis laufot a szervezetnek, ágyban pihenek. Hétfőn mindenképpen ki kell menjek a hajóra, mert a lakatosokkal saját találmányú csőrlőket csináltatok a darukra (már nem akarok soha többé bemenni a volt munkahelyemre esztergálni, így csak ez a megoldás marad) és utána kell nézzek hogy áll. Aztán lemegyünk Balatonra mert ki kell rakni végre a leándereket, meg biztos már térdig ér a fű is. Van lent faanyagom, átnézem mi jó belőle rudazatnak és valahogy hazahozom, bár a 6m-es szálak tetőcsomagtartón nem lesznek túl KRESZ-szerűek. Arról nem is beszélve, hogy hogy fogja bírni? Elég sok szabályt megszegek, ezért nem is vállalom a miniszterelnökséget, ha holnapután megkeresnek, nincs meg rá az erkölcsi alapom.
Tegnap elkezdtem felhegeszteni a fix korlátelemekre a kötélkorlátok füleit, mindjárt le is festettem, okulva a múltkori eső miatt megrozsdált friss varratokon. Egyúttal befúrtam, bemeneteltem a korlátlábak 6-os rögzítőcsavarjainak is a lyukakat. Miközben a decken dolgozgattam, ilyen jópofa hajó ment el mellettem, rajta dolcsevitáztak a népek.
Alkudozok a második kötetre a nyomdával, árat emeltek, én viszont a második kötetet nem akarom drágábban adni, mint az elsőt. Meglátjuk mire jutok. Ha már nem nyerek a kiadáson, legalább veszteni se veszítsek, remélem legalább annyi elfogy majd a másodikból, mint az elsőből, így Karácsonyra a harmadik kötetnek se lesz pénzügyi akadálya.
