Reggel szép idővel indult, kiraktam a deckre a polcokat lakkozni amik a hálóba a szekrényekbe jönnek. Naná, hogy beborult, az egészet viszahordtam a cockpitba, az ajtókereteket meg a szalonba, ott lakkoztam.
Eszembe jutott, hogy össze kéne rakni a kormánytengelyt, mert ez keresztül megy a hálóban a bal oldali szekrényen. Namármost így is nehéz lesz a három részt összepasszítani, hát még ha a szekrény polcai is útban lesznek, így előszedtem a tengelyeket. Korábban kúpos nyíróstiftekkel szándékoztam rögzíteni a századra illesztett hüvelyes toldásokat, de nincs 10-es furathoz való kúpos dörzsáram, így 12-es menetet fúrtam a lyukakba és csavart hajtottam beléjük. Nem lötyög az biztos. Namármost ha ezt a két és fél méteres stánglit sikerül összedugni úgy, hogy egytengelyű legyen, ne szoruljon, a csavarok simán bekapjanak, nos a sok alakítás után amit a válaszfalakon elkövettem azután, hogy bő két éve behegesztettem a csapágyházakat a bronz perselyekkel, az csoda lesz, vagy én voltam nagyon ügyes, remegve várom a holnapot. Szépen lefestettem az egészet.
A bal oldali rozsdamentes rúd áll ki a cockpitba, ezen lesz a kerék, a világosszürkére festett rész a kabinban megy a hajó hossztengelyével párhuzamosan, a végén a lánckerék a hátsó felépítmény külső falán van hátúl. Két régi kép mutatja hogy nézett ki amikora csapágyházakat behegesztettem.