Tegnap megpucoltam egy lavórnyi hullott almát. Már említettem, hogy nekünk gyönyörű almáink teremnek, egy gond van velük, hogy kivétel nélkül mind kukacos. Az is ami kívülről teljesen egészségesnek néz ki. Szóval mi a termést a földről szedjük, nem a fáról. Mert a menetrend az, hogy a kukac miután kizabálta az alma közepét kimászik, valahol bebábozódik, majd lepke lesz belőle és elrepül, az alma meg lehullik. VISZONT abszolút bio a termés, itt permetezve semmi nem volt évtizedek óta az biztos. Az alma belseje ettől persze nem esztétikus, de ha az ember kivágja belőle a kukacrágra részt fogyasztható ( sőt a disznók a kukacrágtát is úgy eszik mint a mannát). Ettem is, meg pucoltam is, mert J azzal kecsegtetett hogy ha megteszem, süt belőle almáspitét. Mert ő ugyan nem pucolja meg, mert "tönkreteszi a kezét". Tegnap vagy három órát hámoztam, bicskáztam, de az én kezemnek nem ártott, egy ujjam se esett le, vagy tört bele.
Lett vagy négy tepsi süti, azt vacsoráztam, meg reggeliztem ma. Csak azt nem értem, hogy ha tegnap vacsorára megettem 20 deka almáspitét, akkor attól ma reggelre, a tegnap reggelhez képest, MITŐL híztam 60 dekát? Rám nem vonatkozik az anyag-, és energiamegmaradás törvénye?

