Gyerekkoromban az öregek állandóan zsörtölődtek. Onnan (is) tudom, hogy öreg vagyok, hogy én is egyre többet zsörtölődöm. Reggeli séta során Sz-el gyakorta megyünk el egy építkezés előtt a mi utcánkban. Rangos ház épül, néztem a pallérterven a metszetét, hat szint szinteltolásokkal. A pince szigetelése a Duna közelsége miatt olyan teknőszigetelés amit az úszómedencéknél csinálnak. Még épp csak kiállnak a földből, de szerintem már a duplájába van mint amibe a mi házunk telekkel együtt került. Nincs ezzel semmi baj, ahogy a Kenedi Pista mondta még a régi szocialista időkben, ha gazdagék ökröt sülnek, mindig marad egy kis parázs amin a szegény ember is megsütheti a szalonnáját, szóval ahol csurran, onnan csöppen is. Viszont feltűnt, hogy a hat fős brigád akik amúgy mintaszerű precíz munkát végeznek csupa öregemberből áll. Beszédbe elegyedve rákérdeztem, a legfiatalabbjuk 59 éves, de van köztük korombéli is. Túl azon, hogy egy 70 éves embernek nem kéne már talicskázással, betonozással keresnie a kenyerét, azért szomorú ez, mert nem azért alkalmaz a vállalkozó ilyen túlkoros legényeket, mert ez mekkora buli valami miatt, hanem mert nincs más. Egyrészt senki nem akar már fizikai munkát végezni, másrészt aki akar és képes is rá, az majd hülye lesz Magyarországon dolgozni, amikor párszáz kilométerrel nyugatabbra megteheti háromszoros bérért. A magyar munkavállalók 15 százaléka a Lajtán túl dolgozik és felteszem ez a munkavállalók ütőképesebbik része, tehát messze nagyobb jelentőséggel bír az egészben mint 15 %.
Miközben SP-vel piszmogunk ma a csónakjain, a Balabán csatornán beúszik mellénk Lajos ladikja, aki szomszédja SP-nek. ( azért jó úgy csónakot bütykölni, hogy ott van az ember mellett a természet, a víz , a nádas, a teknősbékék meg a vizimadarak). Lajos egy évvel fiatalabb nálam, birkózó volt, mokány kemény legény... lenne, ha nem rágná belülről a kór. Négy helyen vert benne tanyát a rák, Két éve vívja kilátástalan harcát a betegséggel, meg a magyar egészségüggyel. A szakmája lakatos, de olyan szakszerűen beszél már hasi ultrahangról, sugárkezelésről, biopsziáról, mint egy legalább harmadéves orvostanhallgató. A betegség amúgy is rettenetes, de amit mesél arról, hogy mi van a kórházakban, az leírhatatlan. Az teljesen általános, hogy annyira nincs orvos, hogy rezidensek végeznek szakorvosi munkát, ami persze tilos, de ez van. Ami kevés szakorvos van az agyonhajszolt, az, hogy időpontja van egy vizsgálatra semmit nem jelent, ha az orvost elhívják műtőbe órákat várhat a vizsgálatra, közbe persze párszor összeszarja magát, ami a sugárkezelés természetes velejárója. Nincs rá szó mennyire elszomorító beszélgetni egy kedves szimpatikus emberrel, miközben mindketten tudjuk, hogy az élete már nem élet, csak vergődés a szenvedés stációi közt. Nem folytatom. Amikor elbúcsúzom tőle úgy nézünk egymásra, hogy tudjuk, lehet ez az utolsó kézszorításunk. Mindeközben a pillanatnyilag legfontosabb országos ügy, hogy be kell tiltani törvényileg, hogy a Heineken sörön piros csillag legyen.
Ezt ma kaptam.
http://index.hu/fortepan/2017/03/26/ontottak_a_magyar_gyarak_a_hajokat_csak_nem_nekunk/
Én ismerem a történetet, mert nem egy géptiszttel, üzemvezetővel hajóztam együtt a ki a hajógyárból jött, de ha valakit érdekel.... Az már csak a mai borongós hangulatom miatt van, hogy erről is az jut eszembe, hogy a nagy fejlődés ellenére, MA ilyen hajókat a magyar ipar képtelen lenne előállítani. Nem csak azért, mert nincs már meg hozzá a gyár, de szakember sincs aki tudná azt amit 100 évvel ezelőtt egy hajókovács vagy egy gépészmérnök tudott. Úgy tűnik, ha kihúzom a konnektorból a PC-t, vége minden tudománynak.
Persze van olyan hely a világon ahol azért még megy a dolog.
