Március 15. Kíváncsi lettem mi van Budapesten ezen a napon. 10 órakor már a Múzeum körúton voltam. Özönlött a nép a  Nemzeti Múzeum felé. A Kálvin térnél szaporabeszédű két öregasszony ért utol, majd hagyott el, szóval nemcsak a szájuk, a lábuk is sebesen járt. Közben egymást überelték nyomorultgyalázásban, akaratlanul is megtudtam tőlük, hogy csak az szegény aki nem dolgozik és az nem dolgozik aki lusta, a szupermarketek dugig vannak vásárlókkal. A két hölgy aligha tette ki a lábát az elmúlt évtizedekben a belvárosból, hacsak a külföldi útjaikat nem vesszük annak. A Múzeum körút elején vaskordon, rajta kis nyílás, a nyílásban sárgamellényes biztonsági emberek ( amúgyis tízméterenként áll egy belőlük, plusz rendőr annyi mint a tenger, a becsatlakozó utcák dugig velők). A bebocsájtás csak személyi motozás után lehetséges, engem is megállítanak

-Meg kell vizsgálnom a hátizsákját és személyi motozást kell végezzek, van e magánál szóró-vágó fegyver.

-Nincs nálam semmi ilyesmi. (Érdekes lőfegyver lehetne nálam? Mindenesetre nem vallom be a svájci bicskát, pedig anélkül az ajtóig se megyek)

-Azért meg kell nézzem.

Leveszem a kis hátizsákot, kinyitom, mondom

-Irataim, fényképezőgép meg egy könyv. Láttál már olyat? ( azt hittem ettől morcos lesz, de elengedi a füle mellett, talán mégse olyan hülye mint feltételeztem egy bérsmasszerről)

Könnyedén végigtapogat, "olyan helyekre" nem nyúl, szóval nem is tudom mire való ez az egész, a tököm mellett akármit bevihetnék ami kisebb egy lovassági szablyánál. Szépen gyülekezik a nép, de hiába jutottunk át a motozón, ez még messze nem jelenti azt, hogy megbízhatók vagyunk, ugyanis újabb vaskordon jön, ezúttal ötméterenként felállított őrrel és ezen már sehogy se lehet átjutni. A Múzeumkertbe, de még az ahhoz közeli utcarészre is csak a kiválasztottak mehetnek be, ők a rendőrsorfallal hermetikusan lezárt Bródy Sándor utca túlvége felől, talán a Puskin utcán át érkeznek tömött sorokban. Szóval az egyszerű rajongó keserűen csalódik ha azt hiszi, hogy Orbán Viktor szavait közelről szívhatja magába. Kérdezem is egy, a korlátba kapaszkodó pár nőtagját, hogy hát azok hogy tudtak, oda bemenni, mondja, hogy azok biztos a meghívottak, "pedig hát mi is fideszesek vagyunk, de sajnos csak idáig mehetünk". A múzeum lépcsőjén férfikórus énekel hazafias, vagy arra hajazó kantátákat, részben erre a célra szolgálókat, részben megzenésített verseket, a "Talpra magyar"-t versnek jobban szeretem, mint ezt a sokszor több szólamban és kánonban előadott feldolgozást, pedig ugye nemzeti dal az igazi neve. de a nép lelkesen megtapsolja. Egyáltalában itt (rajtam kívül) mindenki lelkes. Egy kócos piroshajú anyóka (szemre úgy egy tízessel fiatalabb nálam) áhítattal az arcán kitartóan tör magának utat a korlátig, onnan sajnos nincs tovább, ha abban reménykedett, hogy Orbán lábai elé vetheti magát, keservesen csalódnia kell. A tömeg meg csak érkezik, én meg egyre magányosabbnak érzem magam. Hátratekintve látom, hogy ahol korábban nem állt senki, most százak állnak, na nekem ebből elegem van, a beszédekre nem vagyok kíváncsi, azok már rég nem a nemzet ünnepéről, a nagy elődök hősies áldozatáról szólnak, hanem aktuálpolitikáról. (és nem is tévedek, este megnéztem a híradóban, Orbán a tömeg lelkes tapsa közben gyalázza Brüsszelt, az Egyesült Európát, nem is értem miért nem jelenti be a Hunxitet, itt ez a pártízezer ember örömmámorban úszna, ha meg még háború is lenne ellenük mindenki fegyvert követelne, hogy a vérében gázolhasson a belga autóbuszsofőröknek akik az adójukkal lélegeztetőgépen tartják a magyar építőipart) lassan elkezdem a rugalmas elszakadást, átfurakodok a tömegen, egész életemben szembementem az árral most sincs ez másképpen mindenki befelé jön egyedül én tartok kifelé. A Múzeum presszó előtt áll a rendőrség krémje, teliarany vállapok, két alezredes, meg egyéb nehéztisztek csatolt gyakorlóegyenruhás tiszthelyettes fullajtárokkal és titkárnőkülsejű telefonos tisztesekkel. Aztán megindulnak valahová a túloldalra a gallérmikrofonba beszélgető rangidős vezetésével. És lámcsak itt vannak  a huszárok is, akkor ez mégsem csak egy egyszerű politikai nagy gyűlés, hanem valami más is.

Régóta várakozhatnak, mert a legények orra igen kipirosodott a csípős hidegben, a régi korok embere alighanem edzettebb lehetett, nem is értem, hogy nem fagyott le télen a huszárok füle ebben a tökéletesen alkalmatlan csákóban. Engem is utolért a mindenkori öregek betegsége a "régen minden jobb vót szindróma", feltűnik a hosszú ideje tartó ácsorgás során menthetetlenül keletkező lócitromok bűze, nem tudom mit esznek manapság a lovak, de gyerekkoromban amikor még a Frangepán utcában lovaskocsik jártak és zabot ettek a lovak nem ilyen szag volt a kocsisudvarokban, szóval már a lószar se a régi. Nagynehezen átpéselem magam az Astoria felőli motozókapun befelé törekvő tömegen és metróval indulok tovább. Következő megnézendő helyszín a Városliget. Kíváncsi vagyok mit csinál a Momentum. Merthogy a Múzeum körúton ami feltűnt, a magas átlagéletkor. Megöregedtek a Fideszesek. Szóval nézzük meg mit csinálnak a fiatalok! Hát egyelőre semmit. Déltájban üres sátrak állnak csak a Vajdahunyad vár mögött, rettenetes hangtechnikát szerelnek, szóval itt este alighanem diszkó lesz, azzal engem a világból ki lehet űzni, meg addigra én már otthon leszek. Viszont kint vannak a Ligetvédők. Kezdetben azt hiszem a szakadt csövesek azok a nyomorúságos sátraikban, de nem így van. Felhívom a Kisembert, ő a ligetvédő csapat oszlopos tagja és épp kint is van, szórólapokat osztogat egy ifjú segítő leánykával, összetalálkozunk a Mezőgazdasági Múzeum előtt. Elmondja, hogy a csövesek rátelepedtek a mozgalmukra, mert itt lehet sátrazni, meg néha osztanak kaját a vegánok. Nehéz ügy ez, mert ugye elzavarni a szerencsétleneket nem lenne szép dolog, viszont azokat akiknek célja a Városliget megvédése az esztelen beépítés ellen, sokan ennek alapján azonosítják egy csomó szutyokban élővel, így befogott orral távol tartják magukat a témától. És mint az ábra bizonyítja még én is ezt gondoltam, pedig ők

https://www.facebook.com/ligetvedok

nem csövesek, hanem azon kevesek akik milliók helyett próbálják megvédeni azt  a kevés zöld területet ami még megmaradt. Aminek azért kell elvesznie, mert olyan intézményeket akarnak a fák helyére építeni, amik például ( ha már muszáj megépülniük, mert az ország keresztapájának kell a mostani helyük a budai várban) nyugodtan megépülhetnének máshol a városban, pl a korábbi kormány elképzelte új "kormányzati negyed" helyén, vagy a közeli Rákosrendező üres területén. Óbudán ebédelek a "Tiroli"-ban, mert ott mindig van szalontüdő. Ebéd után kilátogatok az Operához, ahol a nemzeti ünnep kapcsán az ellentüntetők gyülekeznek. Itt sincs kevés ember és itt is a többség "szépkorú", nagyon úgy tűnik a fiatalok lassacskán feladják az országot. Aki erős, aki tehetséges, akinek versenyképes tudása, nyelvismerete van, nem kínlódik a ballaszttal. Ahogy nekem elegem volt a társasházban lakás "nyűgéből és nyilaiból" és kiszállva belőle hajóra költöztem, úgy ment el az országból félmillió aktívkorú és megy el naponta párszáz, hogy vissza legfeljebb látogatóba jöjjön, mert aki "kint" egzisztenciát teremtett, gyökeret eresztett, nem fog többé hazajönni. Ami más az Opera előtt gyülekezők közt mint a Múzeumkörúton, hogy bár itt s ugyanaz a rendőrségi vezérkar végzi a biztosítást( megismerem a magas "alest", sőt úgy látszik ő a specialista, mert már tavaly a tanártüntetésen is őt láttam vezényelni) itt nincs kordon, mellettem áll Iványi Gábor, kicsit arrébb Fodor Gábor beszélget Majtényi Lászlóval, amott meg Molnár Gyulát látom és egyetlen szekus sincs, pláne meg a kutyát se izgatja van e bárkinél is szúró-vágó eszköz. És hát az is más, hogy bár itt is van sok ember de a fele se mint a Múzeumkörúton. Szóval aki azt hiszi, hogy ez a város nem szőröstül bőröstül a Fideszé az téved, az ország pedig ebben a vonatkozásban, még elvetemültebb hívő. Elfáradtam a sok mászkálásban, az ellentüntetők (mint megtudom egy BKV koordinátortól akit rendőrtizedes lányka fülén telefonnal őriz) egy Andrássy, Nagymező, Bajcsy, Alkotmány utca sétára készülnek, ez már sok nekem, hazaindulok, ennyi élmény elég mára. Még épp elcsípem a 16:35-ös HÉV-et, alighogy leülök, már indul is. Azt hiszem ezennel leveszem a kezem Budapestről is.

-