Hajónapló

Bolond egy nap volt ez a mai. Reggel bejőve a hajóról még csend és béke. Még szürkület van, a képet vakuval csináltam. A megpróbáltatás úgy kezdődött, hogy Sz-el csónakba szálltunk, hogy átkeljünk a túlpartra, mert 7 hónapja kapta az első kötelező veszettség elleni védőoltást és ebben a korban még évente kettőt kell kapnia, majd csak később lesz az, hogy évente kell ismételni. Na rángatom a csónakmotort, sehogy se akar indulni. Sok állítgatnivaló nincs az ember ugye próbálja egy idő után szívató nélkül, nehogy beköpje a gyertyát, állítgatja a gázkart, de semmi. Szégyenszemre evezés vissza  a stéghez ( ezen az egyszerű Tomos motoron nincs üresjárat, se irányváltó, amint indul a motor megy is a csónak... de most nem indult, csak a rángatástól ment arrébb). Szokatlan, idáig indult mindig, gyakran első rántásra, de most megmakacsolta magát. Mondjuk olyat csinált mostanában, hogy egyenetlenül járt a fordulatszám ütemesen gyorsult-lassult, de azt gondoltam, hogy sikerült az alapjárati benzin-levegő keverék állítgatásával megszüntetnem, mert amikor a Schopper Tibit vittem a piacra ebédelni akkor volt ilyen probléma és azután szereltem. Szóval most semmi életjel. Na gyertya ki, csupa lucsok, szóval benzint kap. Kitisztítom, szikra van, gyertya vissza motor nem indul. Ezt eljátszom még vagy háromszor, ezalatt elmegy a HÉV, szóval itt valami komolyabb dolog van. Kirakom a motort a stégre az állványára és elkezdem a rutint, kiszellőztetem mind az egy hengert rángatással, megpucolom ismét a gyertyát, sőt egy újat is előveszek, közben már hétágról süt a nap, nem nagyon látom szikra van e vagy nincs, karburátor, dűznik, minden rendben lévőnek látszik, el is indul a motor, de hogy igazából mi volt a baj, nem tudom. Arra az eredményre jutok végül, hogy alighanem víz volt valahol a karburátorban, ami éjszaka megfagyott, ezzel eldugítva valamit, ezért nem kapott üzemanyagot a henger, amikor meg kiolvadt akkor meg annyit rángattam szívatóval, hogy beköpte a gyertyát. Bár az elmélet eléggé sántít, de nincs jobb ötletem. Fel is hívom az Argay Gyurit az állatorvost, hogy rendel e délután is, mert délelőtt már nem fogok odaérni hozzá, de mondja hogy fogorvoshoz megy, na akkor majd holnap. De ha már ilyen gyönyörű az idő elcsónakázunk J-vel a piacra sütőtökért, csónakkal egyszerűbb hazahozni mint biciklivel. Viszont a motor visszaszokott a korábbi egyenetlen járásra. Idegesítő.  Miután ezt a felpörög- lepörög jelenséget alapjáraton nem produkálja, de már közepes gázon előjön a hiba, valami üzemanyagelégtelenségre gyanakszom. Ebéd utáni alvásból ébredve ismét nekilátok. Ezúttal kiszerelem az üzemanyagszivattyút ( AC pumpa) és berakok egy másikat. Korábban ez volt benne, de kilyukadt a membránja, szabtam bele egy másikat vékony PVC kamionponyvából és félreraktam, helyette egy másik motorból kiszereltem egy működőt és azt raktam bele, na most ezt cseréltem le a régi javítottra. Egy rántásra indult a motor, kipróbáltam vízen is, nem csinálja a fordulatszám változtatgatást, már csak az a bajom, hogy nem reagál erős gázadásra. Alapjáratról olyan félgázig gyorsul, utána nem hajlandó jobban felpörögni. Lehet, hogy a PVC ponyva nem a legideálisabb membrán anyag? Miután már korom sötét volt, nem álltam neki tovább vizsgálódni, ha holnap reggel elindul rendben akkor a kutyaoltást abszolváljuk vele, aztán folyt. köv. Eltekintve a motormacerától gyönyörű nap volt, alig hullámos víz és szikrázó napsütés, csend és békés csónakázás. Még ilyen tarakkírozó motorral is jobb vízen bevásárolni, mint Pesten a kutyaszaros aszfalton húzni a banyatankot.