Na ez a projekt is kipipálva. Immáron nem fogja nekem behordani a tornácra a munkaasztalomra a havat a szél. Ez a téli állás.
Ez meg a nyári.
Még majd kell szabjak 5 db két méteres stánglit nyári álláshoz kitámasztónak, ezek helyett az alkalmi pálcikák helyett, de ez ráér akár tavaszig is.
Más. Korábban említettem az öregedésprojektet. Adalékok azoknak akik kíváncsiak a jövőjükre, szóval, hogy (szerencsés esetben, mert meggyőződésem hogy én rettenetesen szerencsés vagyok) hogy fog alakulni az életük, mire számítsanak hetven pluszosan. Nem fog a fejem. Nem csak úgy általában hülyülök, azt a jelenséget mindenki ismeri, ha máshonnan nem, idős családtagjain tapasztalva, hogy ha hirtelen kell valami eszembe jusson, leginkább egy név, vagy valami más adat, ami amúgy "itt van a nyelvem hegyén", akkor belép valami gátlásféle és jusztse jut eszembe. Csak percek, netán egy óra (vagy egy nap) múlva. OK ez rendben van. De az, hogy ha valami újat kell megjegyezni, azzal vért izzadok. Mint most a harmonikával. A kezemmel hálistennek nincs baj, de a fejem... Ugye én a beatnemzedék reprezentánsa vagyok, egy ember a nagy (de)generációból. Tehát 18 évesen csépeltem a gitárt de akkor is hanyagoltam az elméletet, az ember elvan azzal a 12 akkorddal, igazából akkor is a gitározásból a gitárkészítés ragadta meg leginkább a figyelmemet, tizenvalahány éve amikor feltörték a picerekeszt anyámnál, el is lopták az első saját gyártmányú elektromos gitáromat. De most a harmonikát nyúzva szembesültem azzal, hogy MUSZÁJ kottát olvasnom. Na mondom mi az nekem, két oktáv hangjait G és F kulcsban ( violin és basszus) kicéduláztam kis kártyákra, egyik oldalon a hangjegy képe, másikon a neve, kutyasétáltatás, közben, vagy napi munka közben lapozgatom. Első nap megtanultam hatot, második nap hozzávettem még hatot, ugye 5 nap alatt menni fog az egész. DE! Negyedik nap elfelejtettem amit az első kettőben tanultam, illetve elkezdtem keverni a G és F rendszer hangjait. Siralmas. Úgy tűnik az öreg agy új ismereteket ugyan elsajátít még, de adatszerű inputokat már nem, vagy csak nagyon nehezen rögzít. Persze nem adom fel, de mindenki igyekezzen olyasmivel mint pl a nyelvtanulás, ami végülis lényegében szavak memorizálása, hogy ne halogassa, mert egyre nehezebb lesz, ahogy öregszik.
Ha már öregedés. Van aki még nálam is nagyobb mázlista. Kedden nálam járt a Schopper Tibi, aki 25 éve elhajózott felfelé a Dunán ( lefelé a Jugoszláv háború miatt nem lehetett), leküzdöttek Katival a feleségével 408 zsilipet és így átkeltek három vízválasztón és közel 4 hónap múlva kilyukadtak a Földközin. Már ez is egy rendkívüli utazás volt, előttük utoljára Párizsban saját hajójával a "Hableány"-nyal Széchenyi Ödön járt 1867-ben. Aztán megjárták Spanyolországot, Olaszországot és végül Görögországban kötöttek ki, ahol bejárták a szigetek sokaságát és végül le is telepedtek Kiladán, egy kis halászfaluban.( Itt találkoztak Jonathan olvasómmal, aki ott tatarozza a Smiley nevű hajóját http://kishajo.jimdo.com/hajonaplo/2016/) Tibor sokat mesélt és elég sok viszontagságban volt részük, nem a tenger, nem a viharok, nem az időjárás, hanem csakis és kizárólag a valamennyi érintett ország ostoba bürokrata hatóságaival való állandó küzdelem során. Ugye ők még a gengszterváltás hajnalán indultak, nem voltunk EU tagok (kis lecke azoknak az idiótáknak akik úgy gondolják jobb lenne nekünk ismét kívül a kerítésen), már az is nagy trükközésbe került, hogy legyen egy olyan bankkártyájuk amire idehaza megy Tibor nyugdíja és külföldön tudnak vele vásárolni. Persze csórók voltak, ami azon túl, hogy kellemetlen, minden, nálunk módosabb nemzet szemében eleve utálatos. Ezt valamennyi lusta, tohonya hivatalnok éreztette is velük, bár a legtohonyább a spanyolországi magyar konzul volt aki négy hónapon át elfelejtett intézkedni amikor kirabolták őket. Nem élhettek azzal a lehetőséggel, hogy beálljanak a drága marinákba, ingyen kikötőhelyek meg meglehetős gyéren vannak és azóta is fogyatkoznak, miközben a helyi hatóságok gyakorlatilag kényszerítik a hajósokat a fizetős marinák igénybevételére. Szóval Odüsszeusz óta sokat változott a világ. Mindazonáltal Tibor vitalitása csodálatos, életerős aggastyán, 83 éves kora ellenére fürgén mászott fel-le a hajókra amiken át kellett kelni ahhoz, hogy csónakba szállva át tudjam hozni a HÉV állomástól a szigetünkre, szóval ezt teszi a hajózás az emberrel, meg az a rengeteg munka amit most is végez, gyakorlatilag azért van ingyen kikötőhelye, villanya, vize Kiladában, azon túl, hogy szeretnivaló egyénisége miatt a görög hajóépítő, kikötőüzemeltető család befogadta, mert megdolgozik érte.
