Szóval ott tartottam, hogy vasárnap és Rácalmás és minden szép. Délután vendégeink voltak, leslie hun olvasóm és kedves családja nézték meg a hajót. Azt hiszem tetszett nekik, szóval nemcsak udvariaskodtak. Miután megvolt hozzá a létszám, gyorsan kihasználtam őket és segítségükkel meg a Mákvirággal visszahordtam a bringákat a hajóra. Hát igen nálam minden látogató kockáztatja, hogy befogom valami melóra. Másnap 8.-án hétfőn J-vel (aki immáron bízik benne, hogy a jószágokat magukra lehet hagyni a hajón őrizetlenül) kettesben kicsolnakáztunk egy városnézésre. Mindenki akivel csak beszéltünk a Jankovich kúriára hívta fel a figyelmemet, mit megnézendő helyi fő nevezetességre. Hát akkor odasétáltunk. Üdítő maga a város is. Szép tiszta rendezett, bár előző nap amikor Szmájlit sétáltattam egy mellékutcán ( mérges kutyák laknak errefelé, ezt a jámbor jószágot a minden portán gyakran kettesével őrködő kutyák valami egészen érthetetlen őrjöngő csaholással követték a kerítések mögül ahogy haladtunk végig, ez valami helyi kutya tömeghisztéria lehetett, Ráckevén soha nem tapasztaltam ilyet se más, se az én kutyámtól), szinte minden harmadik-negyedik öreg vályogház düledezett, a kapukon tábla ELADÓ felirattal. De a szemre főutca Esze Tamás utcán haladva csak egyetlen összedűlőfélben lévő házat látok. Amit nem látni, embert. Ez is valami helyi sajátosság lehet, jó lenne kérdezősködni, mert a GPS navigátorom "eltévedt", de nincs kitől, mintha elnéptelenedett volna a város, persze ez lehet jó jel is, mindenki dolgozik, szóval van munkahelye, a Hankook felszívta a helyi munkaerőket.
Nagyon szépen rendbehozott komplexum. Szálloda a központi épület, a kisebb, gondolom eredetileg gazdasági épületek, istállók, cselédházak, kiszolgáló melléképületek lehettek azok melyek most kisebb-nagyobb tárgyalók, konferenciahelyiségek. Minden épületen márvány tábla hirdeti, hogy a felújítást mely cég végezte és hogy ez mikor történt. Talán legnagyobbon a tábla valahogy így szól ( sajnos elfelejtettem fényképezőgépet vinni, ezeket a netről vettem) "Magyarország célba ért program keretében, felújítva 2007-ben, az EU és Magyarország kormánya, valamint az önkormányzat segítségével." Jó lenne, ha így lenne (Mármint hogy célbaértünk. Én nem így érzem.). De az én negyed évszázad során szállodaüzemeltetésen tréningezett szemem észreveszi a baljós jeleket. A kijavítatlan repedéseket, a felfagyott járólapokat, a sok zárt ajtót, legyen az kiállításszektor, vásártér, tárgyalóterem. Nincs vendég (magyarul kuncsaft), hiányzik a pezsgés, azaz a bevétel, ezért van az, hogy Magyarországon hiába épül meg valami szépen, nagy erőfeszítések árán, ezért nincs pénz karbantartásra. Ahol egy felfagyott járólapot nem ragasztanak vissza, ott a következő télen majd négyzetmétereken fog felfagyni és itt már ennek vannak jelei. Az árnyékban szünidős diákmunkások (vagy közmunkások?) játszanak az okostelójukkal, mások vidáman beszélgetnek, a fűben kerti szerszámok hevernek, meglehetősen "vezetetlen" állapotban vannak itt a külsőkörleten az alkalmazottak, alighanem megfelelő középvezetőkre se jut pénz. Egyik konferenciaépület ajtaján felirat, "Népszavazás rendezés felkészítő rendezvény". Kérdezem az egyik fűben ücsörgő gyereket, hogy milyen rendezvények szoktak itt lenni.
-Hát esküvők..meg ilyenek.
-És gyakran?
-Igen most is lesz valami.
-Mikor most?
-Augusztus 20.-án.
Mondja ezt a "most"-ot 8.-án. Egy rendezvényekre szakosodott létesítmény ha nincs hetente legalább egy, de inkább két bevételdús eseménye, legfeljebb csak vegetál, nem tudja kitermelni a fennmaradásához szükséges költségeket. Mondjuk itt, ha minden ajándékpénzből épült, nem kell bankkölcsönt törleszteni, ez hatalmas előny. De akkor sem lehet büntetlenül zárt ajtókkal vendéglátást üzemeltetni. És itt jutok egy általam alapvetőnek gondolt, Rácalmáson messze túlmutató nehézség gyökeréhez. Itt van ez a gyönyörű kisváros. Méltán érdemelné ki a turizmus érdeklődését. A hozzá vezető vízi úton áramolhatnának ide a felüdülni vágyó Dunatúrázók, fellendítve a helyi vendéglátást. Ehhez rengeteg pénz elköltése után rendelkezésre áll az infrastruktúra is. De egy kikötőt azért kell zárva tartani, mert ha valaki beleesik részegen a vízbe a stégről, akkor a hatóság büntetni fog mert nincs kikötőőr. Mert ugye a szabály az szabály. Ugyanez az ember beeshet büntetlenül partról, ladikból, hídról, de kikötőből nem. Tele van a magyarok feje kényszeres öszeesküvéselméletekkel, minden bajunk okozói a zsidók, a cigányok, 40 év "kommunizmus", (ugye a ruszkik már 20 éve kimentek, rájuk már nem lehet rákenni a bajainkat), de az, hogy nálunk MINDEN központi erőfeszítés arra irányul, hogy ha lehet SEMMI ne működjön, az amióta én élek változatlan. Magyarországon szinte semmit nem szabad, de az a kevés amit mégis az viszont kötelező. Ez az ország úgy van kitalálva, hogy minden akaratot kioltson egy másik. Ha nem megy állami akarattal, akkor ugrasszuk úgy össze a jóembereket, hogy egymást tegyék lehetelenné. Aki valamit akar tenni, az eleve gyanús. Betértünk kenyeret venni a rácalmási Pomothy (bocs én csak úgy hívtam "Pumukli" https://hu-hu.facebook.com/pomothyuzlethaz/) boltba. Az emeleten kifogástalan élelmiszerbolt hatalmas kínálattal, simán elmenne egy osztrák üdülőfaluban. Hol van már a falusi "népbolt", itt csak kenyérből van vagy nyolcféle és J aki nagyon vágja az árakat, azt mondja az árak olcsóbbak mint Ráckevén a Liedlben. A földszinten meg cukrászda és mellette söröző, remek volt a fagyi, minden cukrásztermék, ahogy a fenti boltban árusított pékárú is, helyben készül, de csak mi ketten ültünk be, rajtunk kívül sem a boltban, sem a cukiban teremtett lélek nem volt. Egy város ami méltán lehetne felkapott turistacélpont, mindene megvan hozzá, mégis pang. Mert abból csak látszatbevétele van az országnak, hogy a népszavazásrendezvény otthagy valamennyi pénzt egy terembérre, az igazi bevétel az lenne, ha a német fogorvosok, mérnökök, Dunajárók konferenciáznának a kies Jankovich kúriában. Én tagja voltam annak az egyhetes " bejáratós" autóbuszos síkirándulásnak, amit a Vörös Október MGTSz turizmus melléküzemága szervezett az akkoriban magyarok számára teljesen ismeretlen ausztriai Murauba valamikor kb 35 éve. A seggünket kinyalták a labancok, meg is lepődtem, mit zabálnak rajtunk. Ők tudták. Azóta a TSz melléküzemágból Pegazus Tours lett, Murau pedig gyakorlatilag a magyar síelőkből él. Ezt a munkát minden vállalkozásba be kell tenni, az államnak meg az lenne a dolga, hogy ne homokot szórjon a csapágyakba, hanem olajozza a gépezetet. Na ez még (úgy 1000 éve) nem megy nekünk. Folyt köv. holnap.
