Vendégek jöttek tegnap. Három technikumi osztálytársam, Ede, Laci és Vili látogattak meg. A motorcsónak Edéé a hárosi öbölben van az anyakikötője, délután egy körül érkeztek szerény stégünkhöz.
A délutáni program az volt, hogy kölcsönvettük E négyszemélyes kenuját és végigeveztük a Balabán csatornát. A gyönyörű vadregényes vizivilág, madarak, teknősbékák, fejünk felett összeboruló lombok szépségét már korábban megénekeltem, nem ismétlem magamat. Innen kievezve a főágra a városparti sétányhoz vezényeltem a csapatot egy kései ebédre Imre pecsenyesütögető kocsijához, ő már a piacnapok (szerda és szombat) előtti nap délutánjától működik piaczárásig. Jóllakva elballagtunk még fagyizni, aztán hazaeveztünk. Szerintem remek program volt, bár nem mindenki volt annyira oda az evezésért, bizony ezek a velem egyidős fiúk mintha egy kicsit megfáradtak volna. Pedig még biciklitúrára is gondoltam, de látva az evezés nehézségeit meg se említettem a dolgot, még valaki itt kap nekem infarktust. Ma délelőtt piacoztunk, 
na ide Ede motorosával mentünk,
ennek nagyobb sikere volt mint a tegnapi kenuzásnak. Itt azért bebizonyosodott, hogy van a csapatnak igazi erőssége, nevezetesen a kocsmázás, mint a mellékelt színes ábra mutatja mindjárt megvidámodtak az arcok amint asztalhoz ültünk.
Bevallom őszintén augusztusban lesz két éve, hogy itt lakunk, de most ültem be ide először, akárcsak a másik, ugyancsak a piac forgatagában megbúvó röviditalos büfékocsi könyöklőpultját is most először támasztottam, mindezidáig elmentem mellette, az se tűnt fel, hogy ott van. Nem vagyok absztinens, de nekem már az egyik tengerész kollégám is azt mondta 40 éve, hogy "ahogy te nem iszol az már nem normális", hát ez azóta se változott. Na visszamotorozva Amapolához 
a későntáplálkozók reggeliztek (én már reggel 6-ra túl voltam rajta, most csak pár utófalatot tettem magamba, oly szívesen kínáltak a reggelizők) L-nek internet kellett, ebben segítettem, aztán a tegnapi evezés tapasztalatain okulva inkább Ede motorosával mentünk kirándulni az Angyali és a Vesszőzátony sziget közti lagúnába.
A lagúnában vigyázni kell, a víz alatti dús növényzet, tuskók miatt csak evezővel lehet hajtani a csónakot, tekintettel a szeniorokra Judittal ketten eveztünk.
Mind a Balabán csatorna mind ez a lagúna gyönyörű,
az az egy baj van vele, hogy itt van egy köpésre Budapesttől, nem flanc idejönni, ha valaki ilyesmit akar látni inkább vesz repülőjegyet és kiugrik Amazóniába egymillióért, az azért mégis más, nem irtják a szúnyogokat mint itt. Hát mi kénytelenek vagyunk ezzel beérni. Mindent összevetve szerintem nagyszerű két nap volt, az osztálytársak is azt mondták, remélem őszintén gondolták, mindenesetre ha jövőre is jönnek, az evezést már nem fogom erőltetni.
