Hajónapló

Ma 470-es nézőben voltam. Ez az amire deckard bukkant rá a felhívásomra. http://www.hajomania.hu/hirdetes.php?id=26944 Ha minden jól megy kedden hozzuk Sünnel Ráckevére. Rég utaztam Balatonra vonattal. Az ember amikor megautósodik, pláne családdal, főleg azzal jár. Ha jól emlékszem '72-ben váltottam autóra, most viszont, hogy pár éve eldobtam az autót, tömegközlekedek. Nos kellemesen lepett meg a vasút korszerűsödése. Az idők hajnalán volt olyan, hogy az ablakokat rögtön a Déli pályaudvar elhagyásakor be kellett csukni, nehogy a mozdony fojtó füstje megtöltse a kocsit. Aztán jöttek a villany és Diesel mozdonyok, nyitva lehetett az ablak, de a tömeges Balatonjárás, a SZOT üdülőkorszak, a hétvégi telkezés, az olcsó jegy (41 Ft volt Budapest-Siófok, bár ezt az "olcsó"-t át kell kicsit gondoljam, havi 1100-ért kezdtem el dolgozni) miatt iszonyatos volt a tömeg a koszos szerelvényeken. Volt olyan, hogy Budapesttől Székesfehérvárig a lépcsőn állva utaztam, csak Székesfehérvár után volt annyi hely, hogy be tudtam menni a peronra! És ez így ment minden hétvégén, mert ugye "navigare necesse est". (Ja és még szabad szombat se volt eleinte, szombat délután mentünk, vasárnap este jöttünk)  Most Ráckevéről a 6:11-es HÉV-vel indultam, villamos, 4-es metró, személyvonat Székesfehérvár, majd egy másik Balatonalmádiig, ahol 10:25-kor szálltam le. Semmi késés a menetrendhez képest. És a vonatok áramvonalas, kényelmes tiszta légkondis szerelvényekkel suhanva közlekednek a pályákon, nincs zakatolás és főleg nincs tömeg. Az már csak hab a tortán, hogy ingyen utazok így 70 évesen. Szóval a lényeg elfogadtam a meghirdetett árat, többet egy fillérrel se adtam volna érte, de ennyit pont megér. A hajó amúgy teljesen felszerelt, évek óta használatlan, grósz és spinakker ( ez utóbbi szinte új) rendben, a fock is használható, de lehet egy helyütt ahol ragasztva van varrnom kell. A test pár helyen javításra szorul, de nem vészes. Szimpatikus volt a quasi eladó (azért quasi, mert ő csak helyet adott a hajónak a nyaralójuk kertjében) nem az a hajó(autó stb)nepper típus, pláne ahogy említettem olvasóm, szóval megalázónak tartottam volna leállni vele alkudozni. Szóval kicsit rendbe kell hozni, aztán  ezzel fogunk száguldozni ha arra támad kedvünk. J ugyan kicsit tart tőle, de hát a 25-ös jollén annakidején megállta a helyét, folyamatosan bátorítom, bár amikor a trapézolást említem eléggé pesszimista a hozzáállása. https://www.youtube.com/watch?v=fYOi7tW5zQo  Valamikor a '70-es évek végén Dzsiutiban jártam, egy hetet voltunk ott ha jól emlékszem az M/S "Petőfivel".  ENSZ gabonát vittünk Eritreába, csak ott a korszerűtlen kikötői berendezések miatt több mint egy hónapot kellett volna horgonyon várakozni a kikötőbe való bejutás előtt, így átvezényeltek bennünket Dzsibutiba, ahonnan vasúton szállították a búzát a célországba. Nos életem egyik legszebb hete volt. Már befelé hajózva a kikötőbe feltűnt a parton a  "Club Nautique" . Dzsibuti akkoriban már nem  Franciaország egy megyéje volt, hanem önálló köztársaság, de Franciaország szövetségese, az utcán fehérbőrű idegenlégiósok és óriástermetű fekete katonák tartották a rendet (mindenki csak a saját bőrszínét verte félholtra ha netán randalírozás esete forgott volna fenn), ami egyáltalán nem tűnt nehéz feladatnak, olyan tiszta, jómódú és barátságos színesbőrűeket sehol Afrikában máshol nem láttam mint ott. Na szóval egy hétre kibéreltem egy 470-est és miután a váltótársamnak lent volt a felesége úton és egy kimenetel után nem volt kedvük többé a partra menni a trópusi hőség, sivár város és borzalmas drágaság miatt, egy hétre szabad voltam. A borzalmas árak miatt remegő szájszéllel érdeklődtem a klubban, hogy mennyibe kerülne egy hétre a hajóbérlés, de alig akartam hinni a fülemnek (franciául nem beszélek, egy amerikai srác tolmácsolt, leírattam vele papírra, hogy jól értem e az árat) annyira aprópénzt kértek a hajóért, A klub titkára alighanem az éves tagdíj egy hétre eső részét számította fel nekem. Elsőre nem akart hajót adni, merthogy ilyesmivel nem foglalkoznak, a hajók csak a rendes tagoknak állnak rendelkezésre, de olyan meggyőző voltam, hogy megesett rajtam a szíve. Hát egy hetet élvezkedtünk a mesevilágszerű korallzátonyok közt vitorlázva, búvárkodva. Egyik nap a Dobozi Gabi, másik nap a "Parafa" ( az igazi nevét már akkor se nagyon tudtam, mindenki így szólította, most meg már végképp nem) gépaszit vittem magammal a trapézra, ahogy a szolgálatuk engedte, amíg élek nem felejtem el ezt a csodás hetet.