Kellemes szél támadt tegnap, ami enyhítette a hőségriadót is okozó extra meleget. Szegény városlakók elég sokat szenvedhetnek (ma olvasom az Origio kommentjeit a legfrissebb hírekhez, hát jó páran megbuggyantak a hőségben). Délelőtt kihordtam vagy két mázsa cuccot a hajóról, főleg könyveket. Igaz könyvespolc még nincs a házban, így egyelőre a hálószobában a sarokban halmozódnak, a könyvszekrény összerakása előtt még ki kell fessem a nappalit. ( a szobát kifestjük, a hajót lefestjük, a frizurát befestjük, nem csodálom, hogy nehéz nyelv a magyar az idegenajkúaknak)
Délután "túráztunk" a Mákvirággal, a kellemes déli irányú szélben beültünk ketten(!!) az Optimist méretű hajócskába és felkreuzoltunk egészen a Kerekzátony sziget déli csücskéig, majd azt megkerülve a keleti ágban hazahátszeleztünk. Megnéztük a Mihalik Péter hajóját a vízről a kikötőhelyén, hívtam Pétert telefonon, hogy bekukkantsunk hozzá, de nem vette fel, csak akkor hívott vissza amikor már vagy egy kilométerrel elhagytuk őt, akkor már nem fordultam vissza, elég volt odaúton is a sok forgolódás a keskeny vízen a parti turbulenciákban. A horgászok a fő akadály. merthogy "sporthorgászatról" szó sincs, ahol ott ül a dolgozó jól látható helyen a stégen a botjai mellett, helyette a nád nyiladékában, szembe a nappal, beleolvadva a háttérbe egy láthatatlan fekete horgászbot, a zsinór meg bedobva amilyen messzire csak lehet a parttól (szerintem ez sima húshorgászat, halrablás). A "sportoló" meg valahol matat a házban és csak a rádiós kapásjelzőre jön ki anyázni amikor felszedtem a cájgját a sverttel. Eltekintve egy ilyen esettől szép kirándulás volt.