Hát ezt nem hittem volna! Ezúttal túlzottan pesszimista voltam macskaügyben. Állandóan csörgött a telefonom, mindenki kiscicát akart. Mondták, hogy lefoglalják, ne adjam másnak, de ezzel kapcsolatban rosszak a tapasztalataim. Amikor az első autómat hirdettem meg eladásra, volt aki megnézte, kipróbálta, megegyeztünk az árban, mondta megy a pénzért, jön vissza még aznap, oda ne adjam másnak, na ennek 38 éve azóta is hozza a pénzt. Szóval azt mondtam, hogy aki cicát akar, az a szándék komolyságát igazolandó, jöjjön ide, válassza ki, hagyjon nevet, telefonszámot és 5 hét múlva jöjjön érte, telefonon lefoglalás nincs. Hát ebben a sz@r esős időben volt aki ideBKVzott, volt aki ideautózott és cicázott egyet, a második gazdi, egy fiatal lány alig akarta letenni a kiválasztott apróságot. De hát nem csodálom, olyan aranyosak a még persze vak, de izgőmozgó, panaszosan vinnyogó nagytappancsú jövendőbeli házikedvencek. Úgy tűnik mindhárom hím, legalábbis mindegyiken csak egy lukat találtam "azon a környéken". Úgy, hogy le is veszem a hirdetést, mert bízom benne, hogy nem fognak a gazdik visszatáncolni. Ők érkezési sorrendben: Boda Nikolett, Horváth Gyöngyi és Horváth Zoltán. ( a két utóbbi csak névrokon)
Már említettem az időjárást, kénytelen voltam tüzelőt aprítani, pedig amikor a maradékot bekészítettem, azt hittem még marad is belőle, de két nap és elfogy.