A napok nagyjából egyformán telnek. Vasak szabása a blokkokhoz (63 darabban véglegesítettem a mennyiséget), fúrás töménytelen mennyiségben. Pillanatnyilag ott tartok, hogy mind a három tervezett kötélmérethez ( 10, 12, 14 mm átmérő) az összes lemezanyagot méretre vágtam és ma délután megkezdtem a 10-esekből az egyik fajta méretre hajlítását. Csináltam három éve kukázott gépalkatrészekből (már akkor ebből a célból válogattam ki a MÉH-es konténerből hosszasan méricskélve tolómérővel az alkalmas darabokat), meg a táblaolló alól guberált lemezhulladékból egy egyszerű sablont amire illesztve nem kell darabonként nézegetni, mit hová, hanem egyből lehet kalapálni méretre sorozatban. Rengeteget jelent egy ilyen egyszerű eszköz, igaz, hogy megcsinálni beletelt fél órába, de utána 12 párat lehajtottam rajta egy óra alatt selejt nélkül. Ha meg úgy egyenként ceruzázom, illesztgetem, kalapálgatom satuban, nem lesz ennyire méretazonos a sorozat és rámegy akár egy nap is. Persze az igazi egy olyan edzett szerszám lenne, amiben golyósprésen egyből az egészet le lehetne nyomatni, de hát ilyenhez nem éri meg a szerszám ilyen kis sorozatra. Szegény jó Pallás Gyula (Isten nyugtassa!) csinálta annakidején az Öv utcai műhelyében így a szerelvényeket, ott laktam nem messze, gyakran jártam nála veretekért amikor az első hajómat építettem és nem voltam így eleresztve műhellyel. Szóval sok mesélni és mutogatnivaló megint nincs. Ma délelőtt az jelentett némi változatosságot, hogy miután feltüzeltük a MP-től kapott ajándék tűzifa előkészített részét, kitakartuk a farakást a parton és felaprítottam egy újabb, bő egyhavi adagot. El is raktároztam a Rácz Józsi parton lévő remek, honvédségi teherautóról származó kasznijába ahol nem éri eső, nem kell a ponyvázással vacakolni. Ha nagyon optimista vagyok megfelelő raklapapríték és egyéb alkalmi puhafa támogatással akár a tél hátralévő részét is kihúzhatjuk vele, ha nem lesznek nagy mínuszok. Egy ilyen tuskóbaltázás és vödörbenfahordás pont olyan testmozgás az egészséges jó levegőn, ami karbantartja a vénülő testemet, hogy ne csak műhelymunkából álljanak a napok. Merthogy az elég monoton mostanában, a hét hét napján kezdés 9 órakor, 13-15 óráig szünet, majd a délutáni műszak 15-19 óráig. Változatosságot csak a bevásárlások és az ilyen egyéb "házkörüli" munkák jelentenek. Néha jön látogató, mint ma Rácz Tamás és a fia, ők annyira kíváncsiak voltak a veretekre, hogy képesek voltak a Pilisből ideautózni.
Csütörtök.
2013.01.24. 20:49 :: A Tengerész
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.