Kemény nap volt. Igaz rápihentem. Csütörtökön olyan fáradtság fogott el, hogy egyszerűen nem volt kedvem, erőm semmihez. Aludtam, olvastam, neten szörföltem egész délelőtt. Csak délután dolgoztam vagy három órát a főárboc topvereten. Pénteken aztán folytattam a vasmunkát, legalábbis délelőtt. Délután addig szekíroztam J-t, hogy hajlandó volt bringára szállni (állandóan kell terrorizáljam, hogy leküzdje különböző félelmeit, most éppen "csúszik az út", máskor "ugyanarra jöjjünk vissza, mert messze lesz ott a villamosmegálló", szóval túlteng benne a kényelemszeretettel vegyes, kihívásoktól való félelem ) és elkarikázni velem a Tescoba, mert a"folyadékok" (tej, ásványvíz, gyümölcslé) fogytán voltak. A meteorológia, bár sokszor szidjuk, azért (ha épp nincs karácsony, mert akkor nagyon mellélőttek) párnapos prognózist egészen megbízhatóan ad, én természetben élő emberként állandóan figyelem, feltétlen ki akartam használni a meleg száraz időt a kerékpáros bevásárlásra és milyen jól tettem, ma hideg volt és hóesés, de mostmár eshet, fagyhat, kaja bespejzolva jó pár napra (sajnos a bejgli az elfogyott és a pogácsának is a végén járunk, a füstöltkolbászos babelvesből meg ma ettük meg az utolsó adagot), holnap rakott krumpli lesz. Ma délelőtt felaprítottunk úgy két hétre való ajándék tűzifát a parkettások hulladékából, mellette folytattam az árbocvereteket, topveret kipipálva, igazából már csak egyet kell befejezni, azt a meglehetősen komplikált darabot, ami összefogja az árboctörzs csúcsát az árbocsudár talpával ( ezt hívták járomfának a fa hajós korszakban, a klippervilágban már ez is vasból volt ), ehhez csatlakozik, az alsó forstág a háromból, a klüver ( a három orrvitorlábólból {klüver, fock, flieger} a legbelső) fall csigája, a grószfall egy csigája a gaff liftje és a dirk csigája. És még ki kell találjam azt a valamit, ami ide csatlakozik és amit "tereb"-nek neveztek valaha (sőt mégvalahább árbockosárnak) és mára szálinggá egyszerűsödött, de nekem valami olyasmim lesz ami átmenet a kettő közt.
Este a műhelyből kilépve gyönyörű havas táj fogadott, miközben a hajó felé bandukoltam (s égtek lelkemben kis rőzsedalok) éppen arra gondoltam, hogy nagyon kell vigyázni, mert a hó alatt jeges a füves sólyatér, amikor kicsúszott alólam a lábam és hatalmasat estem, de szerencsére semmi bajom, még csak meg se ütöttem magam igazán.