Nagynehezen sikerült úrrá lennem az elpakoláson. J kissé lazábban állt hozzá a dologhoz, amikor már nagyon szekíroztam, hogy elpakolhatná végre a nagy tömött táskáját a cockpitból, egyszerűen elrejtette az ágya végébe. Viszont kijött a lumbágóm. Már tegnap este éreztem, amikor elbicikliztünk a Tescoba a kambuza feltöltésére, ma elég kínlódva kerekeztem ki a piacra zöldség-győmülcs-kolbász-sültszalonna-tepertőbeszerzésre. Vissszafelé kétszer belevágott a villám a 4-es 5-ös csigolyaközbe, jobbnak láttam nem erőltetni a dolgokat, ilyenkor egy megoldás van, feküdni, mint darab fa 3-5 nap alatt elmúlik. Régen kínlódom ezzel a bajjal, 25 éves voltam amikor először előjött, olyan 40 éves koromban megoperáltak gerincsérvvel, az sokat javított, de nagynéha azért előjön, mint most is. Szerencsére éppen olimpia van, nem unalmas a fekvés, az összes közvetítést végigdrukkoltam. Majd elfelejtettem, Horvátországban a kikötőben találkoztunk a Mihalik Péterrel. Legalábbis a horvát alteregójával. Annyira hasonlított rá, hogy alig tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam. Lehet, hogy unokatestvérek?
Szombat.
2012.07.28. 19:43 :: A Tengerész
9 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.