Délelőtt meghallottuk a fagyisautó szignálját (aminek a szövege: "Szól anyádnak adjon pénzt!"). Kisétáltunk, de nem látszott sehol ezért "kénytelenek voltunk" bemenni a Tescoba egy Carte d' Or somlói galuska fagyiért. Ez volt az ebédünk. Kicsit túl jól élünk mostanság, szégyellem is, meló semmi csak az élvezetek. Amikor tegnap mentünk kifelé és "B" kérdezte a Vizáról, hogy hova megyünk én meg mondtam, hogy "feredőzni", mondta is rá fejcsóválva, hogy ez már mégiscsak sok, munkaidőben, ezt már "kénytelen lesz jelenteni a felsőbbségnek". De túl a tréfán, hisz éljük a nyugdíjasok életét, tegnap volt is egy olyan érzésem, hogy micsoda igazságtalanság, hogy miközben sokan a mindennapi betevőért gályáznak keményen, mi meg csak henyélünk a forróvízben. De hát amikor szállodákban küzdöttem nap mint nap a technikával, sose jutott eszembe, hogy a vendég meg itt pöffeszkedik, sőt, nagyon helyesen azt kívántam bárcsak jönnének minél többen. Szóval a gyógyfürdő üzemeltetőknek, fagyigyártóknak is élni kell valamiből, így aztán azért nincs "akkora" lelkiismeret furdalásom.
Nagyon mondta egész nap a rádió, hogy jön a vihar. Délre jósolták, aztán délután hatra, most hét óra van, mondjuk erős a szél, de még messze van a 100km/órától amivel ijesztgettek. Mi mindenestre zéfeszteltük a paradicsompalántákat, én felhúztam felső végállásba a bocit, amit amúgy éppenhogycsak a víz fölé szoktam rendesen felemelni, átnéztünk mindent odakint, megigazítottam a köteleket, ennél többet nem tudunk tenni.
Eszembe jutott egy régi Videoton jazz fesztivál (valaha volt ilyen gyár Magyarországon! Bizony! TV-t gyártottak!) és a kedvencem.https://www.youtube.com/watch?v=yi1MTwnOKsE