Szóval igaz, hogy 10 perccel elmúlt éjfél, tehát hivatalosan már szerda van, de ez még a keddi történet, azaz az alant következő "ma" még keddet jelent. Csak vacsora után rámjött az álmosság, úgy héjastul eldőltem és most ébredtem fel. Ma nekiálltam a darukarok átalakításának, első lépcsőben becipeltük mindjkettőt a lakatosműhelybe és autogénnel melegítve egyenesítettünk az íven, ettől a vége feljebb jött. Miután visszahurcoltuk a hajóra látom ám, hogy a szomszédok szerelnek az oktatóvitorláson. Rátekintve a lobogóra, friss déli szél volt, ott egye meg a fene a munkát, én is felszerszámoztam a Mákvirágot és egész délelőtt le-föl vitorláztunk. "J" is élvezte a dolgot, bár mindenféle oktatás ellen tiltakozik, a rögeszméje, hogy a vitorlázás az én dolgom, ő úgyse tudja megtanulni, hogy mi a különbség a hátszél és a raum közt. Délután már inkább nem is jött ki a vízre, valahogy alattomosabb módon kell becsempésznem az oktatást az életünkbe, mert a direkt tanulás ellen tiltakozik. Mondjuk ezen az egyik oldalon magas parttal, a másikon meg magas fákkal szegélyezett keskeny vízen elég macerás a vitorlázás, egyik pillanatban szélcsend és döghullámok, a másik pillanatban "kiülős" szél és mindez folyamatosan változó irányú ahogy a turbulenciában csolnakázik a dolgozó. Délután amikor egyedül élvezkedtem és minden fordulónál át kellett hemperednem lúvba egyszer fültövön is vágott a bum (aki megkérdi mi ebben az élvezet az nem érti az egészet), ennyivel jobb amikor ketten ülünk a csónakban, akkor mindenki marad a helyén, egyik az egyik, másik a másik oldalon. Igaz viszont, hogy egyedül nagyobb a sebességélmény. Namost a lényeg. A gumivirsli remekül vizsgázott! Pl hátszélben ebben a forgolódós szélben állandó a halzveszély, jópárszor átvágott minden óvatosságom ellenére a bum, miközben az enyhén tarajozó hullámok dülöngéltették a hajócskát. Ilyenkor az ember ugye ottmarad leeben, annyira gyorsan játszódik le a dolog, hogy szóba se kerülhet, hogy a másodperc törtrésze alatt valahogy átkerüljön a túloldalra. És semmi probléma. Ami mondjuk egy finndihghyben azonnali borulás lenne, az itt egy kis dőlés, az új lee oldalra, a hurka felfekszik a vízre (na jó kis vízfröccs néha a kormányos tarkójára ami ilyenkor közel kerül a hullámokhoz) és a csónak leebe dőlve bár, de biztonságosan robog tovább, aztán vagy újabb halz, vagy az ember átmászva a tuloldalra kiegyenesíti a hajót. Nagyon úgy néz ki (amit a "P" Ausztráliából meg is jósolt), hogy a hurka nem fog lekerülni a bociról soha. Addig vasalgattam a hullámokat (még a Kvassay híd alatt is átvitorláztam, na itt voltak aztán szélfordulók) amíg már a fenekem se bírta tovább a gyötrést és kikötöttem Amapola mellett. A délután további részében folytattam a darukarok végére kerülő új, a korábbi helyigényes blokkok helyetti fix csigák kialakítását. Derék jó Mákvirág leponyvázva lebeg a hajó és a part közé átfeszített kötélhez kötve, mely parti tápot (villany) tartja.
23:50 No még éppen bent vagyok a szerdában, különben ma is holnap lenne. Ma folytattam a darukarok átszabását. Ez az alapjábavéve egyszerű meló egy rakás agyalás során alakult végleges (remélem) formára. Elsőre mindenféle komplikált megoldás jut az eszembe, aztán lassan tisztul le a forma. Az is fontos tényező valamely konstrukció kialakulása során, hogy mi van a kacatosban. Merthogy kiderült, hogy a megfelelő csőből kifogytam, viszont 30X30-as vastagfalú zártszelvény még van egy arasznyi.
Más. Felhívott a Mihalik Péter a ráckevei parti party ügyben. Úgy tűnik, hogy nem május 1-én, hanem április 30-án lesz, de miután azt mondta, hogy megírja ide a kommentek közé, még megvárom a megerősítést. Csak azért, hogy akik bejelentkeztek, hogy Amapolával jönnének számítsanak rá, hogy a tárgynapon reggel 8:00-kor indulunk innen.
