No. Annyi haszon van a dologban, hogy agyonpihenem magam, ami végülis nem egy hátrány. Most keltem fel valójában, bár reggel egyszer kibújtam a rongyok közül begyújtani. Volt egy elég fájdalmas éjszakám, a tüdőm a mellkasra zuhanásól meglehetősen fáj, ami fekvés közbeni helyváltoztatáskor azonnali felébredéssel jár. De miután a röntgen se bordatörést, se légmellet, se egyéb elváltozást nem mutatott, ez javulni fog gyorsan. Ilyesféle balesetek után, tudom tapasztalatból, a legelső éjszaka a legrosszabb, na azon túl vagyok. Csak orrot ne kéne néha fújni, meg köhögni, meg tüsszenteni, mert az nagyon nem megy. A gipsz piszokul törte az orsócsontom külső bütykét, úgy hogy hajnalban leszereltem az egészet a kezemről egy csípőfogó és némi fájdalmas nyers erőszak segítségével, és ahol a bütyök van oda csináltam egy lyukat a gipszbe, aztán rendesen lemostam és bekrémeztem a karom, majd visszabandázsoltam az immáron sokkal kellemesebbé vált gyógyeszközt és visszaaludtam. Ígérem nem fog ez a napló a továbbiakban a sérülésemről szólni, de miután többen fejezték ki aggódásukat és köszönöm a jobbulást kívánóknak is a kommenteket, gondolom néhányakat érdekel mi van velem. Szóval semmi komoly, meggyógyulok hamar, ígérem.
20:20 Most értünk vissza. Lebontottuk "J" papájával a lábazati lambéria egy darabját a hálószobájukban, mert ott hallották éjszaka immár többször a kaparászást. Egy rést találtunk, ami lefelé vezetett. Ezen legfeljebb ha egér fért át, szóval alighanem azzal állunk szemben. Volt a fürdőszoba felújításból maradék zsákos vakolóhabarcs, kevertünk jó híg misungot belőle és kiöntöttük a lyukat, remélhetőleg ez elzárta a hívatlan vendég bejáratát. Hogy honnan jut be a padló alá, azt reménytelen kinyomozni, gyanúm a lakás alatti pince amiben kacattár van, egy ilyen 100 éves ház olyan mint az ementáli sajt, lik-luk mindenütt, bár ennél a panel tán még rosszabb, amikor panelban laktam, az alattunk lakótól meghangyásodtunk. Érdekes volt a papával a munka, én is ő is csak az egyik kezünket tudjuk használni, ketten kiadtunk egy félembert, merthogy nekem nemcsak a kezemmel, hanem a mozgással is gondjaim vannak mellkasilag. Bár ez utóbbi alighanem gyorsan javul majd, már majdnem tudok orrot fújni!
Nagyon köszönöm az aggódást és a gyógyulás kívánságokat, jönnek az SMS-ek, kommentek, mailek, telefonok, nem tudok mindenkinek külön válaszolni, elnézést, csak így generálisan köszönöm és külön a segítség felajánlásokat, ha valami nehézségem adódna igénybe fogom venni.