Tegnap elég rövid voltam, de délután és este sokáig beszélgettünk a "Kisemberékkel", majd búcsúzkodtunk a Deni kutyától. Nem akarom lelőni a poénokat, szóval nem mesélek el abból semmit amit Balázs a Disney hajón és egyáltalán az USA-ban szerzett élményeiből mesélt, hátha még megírja a saját blogjában (http://vizizene.blog.hu/), mindenesetre figyelemreméltó, ahogy a dagadt, tudatlan, műveletlen, konzumidióta, nejlonkommunista amerikaiak, szorgalmas, célratörő, teljesítményorientált, figyelmes, kapitalista magatartásukkal lepipálják a rendszerváltás óta egyhelyben topogó, művelt, intelligens, kreatív, gyűlölködő, irigy, erőszakos magyarokat. Délelőtt meg jött a kislányom látogatóba és szabad tűzön, öntöttvas lapon sütött tarja, krumpli és vörösbor mellett múlattuk az időt a parton a japán keserűfű bokrok árnyékában, majd délután szokás szerint hatalmasat aludtunk. Éppen kikísértük a Katát, amikor már jöttek is "Deni szülei". Érdeklődve néztük a kutya reakcióját, ahogy elsőre nem is ismerte fel őket, aztán ahogy "nem akart hinni a szemének" és csak akkor kezdett önfeledten tombolni amikor alaposan megszaglászta "B"-t, íly módon győződve meg róla, hogy valóban szeretett gazdája áll előtte.
Ma varrogattam és pakolásztam, meg hosszasan tárgyaltam a Pompor Gyulával telefonon a holnapi döntéspróba számításaihoz szükséges adatok tárgyában. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogjuk megdönteni a hajót, mert úgy gondolom, hogy annyira stabil hajót terveztem és építettem, hogy nem lesz egyszerű az előírt 10-12 fokra megdönteni. Holnap kiderül.