Tegnap délelőtt ügyintéztem, délután vártam a szakembereket dönéspróba megbeszélésre. Végülis megjöttek. nehéz volt a "P Gy"-t meggyőzni róla, hogy hagyjuk már a fenébe az árbocállítást. Egyrészt ha most neki kell állnom állókötélzetet gyártani, amire kész leszek vége a szezonnak, nem lesz hajózás az idén. Másrészt nem rajongok az ötletért hogy az árboccsúcsnál fogva döntögessük a hajót, akkora a stabilitása a hajónak, hogy ahhoz, hogy mondjuk 20 fokkal megdöntsük, tonnás erőkkel kéne meghúzni szerintem, jobban szeretném ha a vitorlák egyenletesen megoszló terhelése terhelné, nem egy ilyen goromba igénybevétel. Harmadrészt a hajó menetkész súlya olyan 16-18 tonna. Ehhez képest a stabilitás szempontjából tökmindegy, hogy egy 70 kilós stángli 8,20 m magasra kiáll belőle avagy sem. Azért egy árboc és 24 m2 a bevallott rigje a hajónak, mert egyelőre ennyivel akarom levizsgáztatni, bár megszűnt a "motorsailer" kategória. Aztán hogy hány árboccal és hány négyzetméter vitorlával fogok a tengeren hajózni, ha majd egyszer odajutok, az már az én dolgom. Nem bízom benne, hogy a közeljövőben valamelyik pártunk és kormányunk nem fogja prolongálni a hajóadót és nem vagyok hajlandó kockáztatni azt, hogy azért mert hat éven keresztül melóztam mint egy állat, még évente egy-kéthavi nyugdíjamat visszatereljék az államkasszába azért mert teszefosza hülyék (és akkor még kedves vagyok, mert mondhatnék cinkos tolvajt is) módjára hagyták lopni az adót a szemfüleseknek és most abból indulnak ki, hogy akinek nagy háza, hajója , repülőgépe van az mind gazdag adócsaló, tehát fizessen. Vannak optimisták, akik bíznak a hajóadó eltörlésében, szerintem ha azt fontolgatják, hogy aki mondjuk sziklamászás, ejtőernyőzés és más az éppen aktuális hatalom szerint extrém sport során sérül meg ( a foci nem az, bár éppen most rúgták fejbe a Bajnai Gordont, az Orbán ettől ha szeretné se fogja bevezetni, márcsak a fiára való tekintettel se) annak a TB csak az amputálást fizeti, ha gipszelni kell, azt már nem, szóval ha ekkora a córesz akkor lesz hajóadó is nemsokára.
Tegnap odaadtam stabilitást számolni a hajó tervcsomagját a "P Gy"-nak, aki azt azonmód lerakta a kikötőbakra a pontonon amíg még beszélgettünk...aztán ott is hagyta. Na ma elrobogóztam vele azt irodájába Budára. Robogó....tegnapelőtt amikor a seklikért robogóztam egyszercsak nem akart indulni. Naná hogy nem itthon, hanem a város másik végén. Önindítóznék semmi pörgés, rúgom...semmi. Eszembe jut, hogy van egy Wickmann olvadóbiztosító az ülés alatt a bukósisaktartóban, még én raktam be a régi tönkrement japán helyett. Na kipakolok, semmi...még a drótok is eltűntek. Alápiszkálok, hát a legutóbbi javításkor a "T" siettében rápakolta az ülést amikor visszaszerelte és most sehol az aljzatból a betét a fejjel. Naná, hogy nincs semmi villany. Kínomban egy csavart dugok a két bejövő drót közé, egyből indul a gép, hazáig elmegy. De nincs még vége. Miután kicseréltem az egész cuccot, vidáman száguldozok tegnap a városban, egyszercsak hazafelé a Kvassay hídon, naná, hogy éppen előzés, besorolás közben hopp, lefullad a Yamaha. Gyorsan beállok a záróvonalra, így egyik irányból se fognak elütni, aztán kigurulva hazatolom a járművet, szerencsére csak párszáz méter. Na ma nekiálltam keresni a hibát, volt egy jó kormos gyertyám, megpucoltam, megy mint a villám, szóval gyertyaslusszom volt...gondoltam én. Ezekután indultam el a hajópapírokkal a Lágymányosi hídon Budára. Épp átérek a túlpartra...lefullad a motor. Önindítózok pörög, de nem indul. Semmi kedvem a tűző napon szerelni a földön guggolva, elkezdem tolni visszafelé. Jó hosszú az út innen hazáig, sehol egy nyugodt árnyékos hely, végülis már a Weiss Manfréd úton egy fa árnyékában nekiállok leszedni a burkolatot, mert amúgy semmihez nem lehet hozzáférni szerelés nélkül, nem úgy van ez már manapság, mint anno a Danuvián. Hát.. úgy fogom fel, hogy mázlim van. LEESETT A GYERTYAPIPA! Az a helyzet, hogy az utóbbi idők szerelései során elmúlt az a rugóacél izé ami a pipában a gyertya végét szorongatja. Egyelőre visszaraktam anélkül, mást nem tehettem, elintéztem minden dolgomat délután amit terveztem, csak egyszer kellett megállnom a Hamzsabégi úton szerencsére veszélytelen szituációban amikor ismét leugrott a pipa. Késő délután még beszabtam és felszereltük a Marekban a fürdőszobára a harmonikaajtót, "J" ugyanott egész nap nagytakarított a nagy meló után, aztán hazatértem Amapolára, ahol Deni kutya kitörő örömmel fogadott, merthogy vagy 4 órát volt egyedül a cockpitban, őrizve a hajót, mint egy igazi watchdog. Amikor elengedtem őrült száguldozásba kezdett, a gazdái nem fognak ráismerni jövő héten ha majd letelik a vakáció, erre a szélvészre, ami lett a dagadt szobakutyájukból.
