Ahogy mondtam...Medárd az Medárd! És még csak egy hét telt el a 40 napból. Ebéd utáni álmomból "J" motoszkálása vert fel, nagysebesen tekerte lefelé a cockpit oldalponyváit és már zuhogott is az eső. A fux tetőt is becsukta, amit én csak úgy optimistán nyitvahagytam. Szóval beűzettem a fedél alá, egész pontosan nem tudok kimenni folytatni vacakolást, az utolsó szerkezet, a működtető foganytyú összeállítását az üzemanyag vészelzáró rendszerhez. Miután a szép lakkozott műszerpanelt nem akartam megbontani, a műszerpult oldalán fúrtam egy lyukat, ott vezettem ki a bowdencsövet (én bent fekve a gépházban, "J" kint guggolva behúztuk nagy ügyesen, élni nem tudnék az én drágám nélkül) erre csinálok egy fogadó részt, erre ül majd rá egy fogantyú, beleforrasztva a bowden vége, ha meghúzom a fogantyút odalent "elsül" a szerkezet.
Ma dél felé éppen egy ponton kisólyázásában segédkeztem a sólyatér héroszainak (az is egy döbbenet, hogy ezek ott másfelen miket visznek véghez ötventonnás vasakon) akikkel barátságos szimbiózisban élünk, amikor megjelent "Sz T" technikumi osztálytársam és hozta a Trabant műszerből alkotott fordulatszámmérőt! És beraktuk és kimértük mekkora (100 ohmos) ellenállás kell a méréshatár belövéséhez, hogy alapjáratban a LED sor alja, üzemi fordulaton a közepe tája világítson és már kész is!
Hm. Úgy tűnik elállt az eső, folyt. este.
21:32 Kezd összeállni a dolog. Holnap megint kevés időm lesz foglalkozni vele, mert rájöttem, hogy lejárt a kishajóvezetőim orvosija, megyek ex balatoni telekszomszédomhoz, neki van belevaló bélyegzője.
"J" megszelidítette a tőkésrécéket. A régebben tartózkodó állatok mostanra ha meglátnak valakit a decken, mint az őrültek száguldanak ide és hangos hápogással követelik az etetést. A kicsik a legbátrabbak, lassan kézből esznek, én meg nem győzök kenyérért menni, mert minden kenyerünket feleteti a kacsákkal. Péntektől lízingeljük Denit a kisember kutyáját, ismét edzőtáborban lesz nálunk, érdekes lesz mit fognak egymáshoz szólni a kacsákkal.