Tegnap kora reggel nekiláttam a munkának, mert már délelőtt másfelé kellett menni. Eljutottam addig, hogy a baloldali gázolajcsap mechanikája felöltötte a "legeslegeslegvéglegesebb" formáját (ki kellett kerülni a működtető karral a hűtőfolyadék tágulási edényének csövét is, ezért még be kellett rakjak egy omegát) és beszerelve megmértem rugós mérleggel, hogy két kilós erő bőven elég a mozgatáshoz és hogy 30 cm a rugóút. Aztán felkerekedtünk "J"-vel és nyakunkba vettük a várost. Ő vagy négyfelé ment én csak háromfelé aztán délután találkoztunk egy kései ebédre a Hernád utcai kacatraktárunkban. Vettem megfelelő rugókat a Baross utcában. Nem volt egyszerű találni olyat ami 30 cm-t képes húzni. Sejtettem én ezt, ezért gondolkodtam expanderrugóban, az eladó mindenféle használhatatlan portékával kínált, végülis felfedeztem a polcon olyat amit villanyszereléskor használnak a műanyag cső hajlításra. Nem fért a fejébe, hogy az jó lesz nekem, de csak elkértem egyet és a pulton kimértem, hogy akár 40cm-t is nyúlik maradandó alakváltozás nélkül. Vettem belőle kettőt, meg egy nagyobb, erősebb, rövidebb rugót, amit a perlonzsinórba rakok, hogy mindig feszes legyen és ha megolvad azonnal határozottan szakadjon szét. Miután délutánra mindet elintéztünk amiért rászántuk magunkat az áldozatra, hogy elszakadjunk Amapolától, este elmentünk a Dürer Kertbe a Tilos Rádió marathon partyjára. Aki nem tudja évente egyszer van ilyen rendezvénysorozat, egy hétig tart általában és így(is) tudja a hallgatók közössége támogatni a rádiót, ilyenkor adakozunk a rádió működési költségeinek fedezésére (ahol egyébként mindenki ingyen dolgozik, de a frekvenciadíjat, villanyszámlát és egyéb ilyesmit akkor is ki kell köhögni) szóval adni kell, hogy adhasson a rádió. Ettünk finom kecskepörköltet amit a "tomboló negyvenesek" csapata főzött, meg kaptunk Tilos Rádiós pólókat ( http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150633047160403&set=a.10150632846325403.687436.188716270402&type=1 ), meg beszélgettünk "természetesen" hajósemberekkel ( http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150633048925403&set=a.10150632846325403.687436.188716270402&type=1&theater ) , bár ...bevallom őszintén Amapola fedélzetén sokkal jobban szeretek beszélgetni, mert itt nem kell az üvöltő zenebonát és a többi 250 beszélgetőt túlordítani. A fiataloknak persze akkor kezdődött csak igazán az élet amikor mi már leléptünk és hazatértünk a macerás napot kipihenni Amapola összes termeibe.

Ma folytattam a kis bizbazok szabását, hegesztését, egy álom ez a fényre sötétedő hegsztősisak. Azt hiszem whale aki nagyon aggódik, hogy kicsúszik, meg leakad, meg ilyesmi, nos mutatom pl azt a spécimet ami az olvadó zsinórt feszítő rugó végét fogja tartai. EZ nem fog kiakadni magától. A stiftet amibe a húzórugó vége be van akasztva egy vele párhuzamos nyomó rugó tartja alaphelyzetben.

Csak akkor old ki, ha a felső, menetes véghez majdan csatlakozó bowdent meghúzom, ahogy "J" mutatja a kioldott állapotot.

Mielőtt aggódás tárgyát képezi, minden anya le lesz biztosítva.

A golyóscsapok fogantyúit ilyen pofák ragadják meg,

és ilyen kacifántos például  az a kar amihez a húzórugó csatlakozik.

Ma reggel megjelent a Búza Béla  exbócman kollega. Meghozta a plezsörbótját ami sok éve leginkább moha és ecetfa tenyészhelyként szolgált  Tiszalökön. Most mintha rászánná magát, hogy csinál belőle valamit, majd kiderül hogy mi lesz belőle a végén, mindenesetre mint a mellékelt színes ábrák mutatják a természet itt is örömmel fogadja magába a hajócskát, merthogy nagyjából oda raktuk ahol Amapola is épült a parton, csakhát azóta eltelt egy év, hogy vízrekerült és kissé benőtte a gaz a helyet.