Reggel hangosbeszélő hangjára és himbálódzásra nézünk ki, ismét pontont hoztak, visznek a Mahartos fiúk. 

A személyzet midig kevés, hogy nehogy visszajöjjön megegyszer a pontont taszigáló "Győr" motoros a bowspritemet veszélyeztetni, inkább átmásztam segíteni a köteleknél az egyszem ottragadt legénynek.

Ma amúgyis nagy jövés-menés volt, úgy tűnik beindult a sétahajózás.

 Itt járt a Szent Kristóf reggel egy csomó integető utassal,

 aztán délután jött a "Monarchia" 

akkora hullámokat verve nem túlságosan szép szovjet testével, hogy majd kiestünk a hajóból (szívesen nyomnék a hajóvezetője fejére egy barackot, eszébe nem jut, hogy visszavegyen az erőből amikor elhalad mellettünk a szörnyetegével), kisvártatva a tűzoltók jöttek a "Szent Flóriánnal",  szirénázva kék villogóval, érdekes módon ők lassan "siettek", nem tudom mi égett, de amire átzsilipeltek és odaértek valahova ezzel a sebességgel, ha az tűz volt netán...hát nem tudom találtak e még oltanivalót.

Végül már napnyugta után ismét feltűnt a Szent Kristóf, 

mely most is lentről érkezett, tehát  Csepet került.

 Valahol kirakhatta a népet, mert üresen csattogott el mellettünk az éjszakába. A fényképezőgépem vakuja csillan meg a mentőgyűrűk fényvisszaverő csíkjain. Apropos, ha már fényeknél tartunk, nem tudom látszik e a képeken, hogy nem látszanak a poziciós fényei?Egy ekkora hajónak! És még én aggódtam, hogy az enyémek elég erősen világítank e, hát ilyen távolságról Amapoláé a szemet kiveri!

 Ott hagytam abba tegnap, hogy vinnyog a duda. Na nem vagyok egy beletörődő típus, szétkaptam a szerkezetet és miután tisztába jöttem a működéssel, összeraktam a legjobb tudásom szerint és lássatok csodát rendesen mély hangon bőg ismét (na jó...két olvadóbiztosító felhasználása után) ahogy egy hajókürtnek illik. Ma amúgyis ilyen apróságok képezték a tevékenység tárgyát, voltunk biciklivel boltban kajáért, meg fürdőszobába csempét nézegetni az OBI-ban, továbbá hogy víziközlekedés is legyen, kihúztam csónakkal két úszó rönköt a meder széléből és lekötöztem a már ott parkoló tuskók mellé, alakul a téli tüzelőanyag. Közben csak egyszer estem vízbe amikor kimásztam a billegő fákra a csónakból és alig jött le több bőr a sípcsontomról, mint ami korábban már éppen begyógyult. Amúgyis úgy néz ki a lábam mint a rosszcsont gyerekeké, de teszek azért preventív intézkedéseket is a sérülések ellen, mert ma este például, miután másodszor fordult elő, hogy eltaknyoljak a csúszós meredek járón ami a pontonra vezet, (megint egy kis minusz bőr a lábamon, érdekes módon csak a bal lábam ami rendszeresen "kap egy kezet") végre beléceztem a "tyúklétrát", hogy harmadszor ne forduljon elő a dolog.

A hosszú téli pihenő után alászálltam a gépházba, kiszórtam az oda behajigált holmikat, pl az elszakadt szandálomat, merthogy a másik a vízbeeséskor elázott, tulajdonképpen ez iniciálta a gépházba kúszást, szóval eljött a szandálvarrás ideje, és ha már a gépházban megszűnt a kupleráj beindítottam a motort, ami ahogy szokás mondani "pöccre indult". Hagytam menni úgy 10 percet, hol üresbe, hol előre-hátra mocorgatva a kikötőpontont, minden a legnagyobb rendben, se víz, se olaj, se gázolaj nem csepeg szivárog sehol a motor környékén.