Szakad az eső. De azt jósolja a meteorológia, hogy hamarosan eláll. Mondják, hogy májusi eső aranyat ér, de tavaly nem így volt. Annyi esett, hogy minden ránkrohadt a belvízben. Szóval akit a kígyó megmart a gyíktól is fél. Nem tetszik ez az eső. Meg a hideg se. Szégyenszemre begyújtottam reggel.
Örömmel állapítom meg, hogy alábecsültem az olvasótáboromat. Azt hittem nehezet kérdezek, de csak úgy jönnek a megfejtések a forgókondenzátorra. És egy vadiúj kommentező, horgonylánc aki az adatlapja szerint sehova máshova nem írt még soha, kifejezetten ezért jelentkezett be. Ha valóban kell neki és eljön érte örömmel ajándékozom neki.
20:10 Hát az eső ugyan elállt délelőtt, de egyfolytában ijesztgetett, hogy újra kezdi, szóval nem mertem a deckre kipakolni vasazni. Mit csinált a bócman amikor annakidején a tengeren a rossz idő miatt nem lehetett a martalócokat kihajtani rozsdát verni, meg festeni? Kötelet piombáltak (fuxoltak), ponyvát varrtak. Én is ezt tettem, a cockpitban, kappát varrtam a két oldallámpámra,
hogy az időjárás ellen védve legyenek amikor nincsenek használva, mert nem tetszett, hogy az esővíz megáll a fa fényterelő vízszintes részén, ami persze szinte soha nem vízszintes, attól függ hogy áll, hogy épp melyik édesvíztankban mennyi víz van.
A sárkányhajósok nem ijednek meg a felhőktől, szorgalmasan gyakorolnak,
bár a dobos nincs mindig velük, helyette a kormányos adja ütemes vezényszavakkal "az erőt".
Csak estére javult be az idő, már a lenyugvó napot se lehetett látni, de az utolsó fénysugarak valami csodás fényárba borították a túlpartot, bár olyan laposan sütött a nap, hogy helyenként az innenső part fái árnyékot vetettek a túlpartra. Én már vacsoráztam, majdnem 8 óra volt és nem sok kedvem volt felállni, de "J" annyira ujjongott, hogy mégiscsak kimentem a deckre megnézni a lenyugvó nap fényében pompázó látképet, de nem bántam meg és teljesen igaza volt "J"-nek amikor így fakadt ki: " Most mondd meg ki lát ilyet rajtunk kívül?"
