Ma addig mesterkedtem, amíg végül semmi se folyik. Se gázolaj, se víz, se kenőolaj. Mert felfedeztem még egy kenőoljszivárgást is a hajdanvolt autó szintszabályzó szivattyújánál. Ez a cucc minden funkcióját elvesztette, de kidobni nem lehetett, mert kifolyt volna a kenőolaj a helyén, egy flansnit meg nem volt kedvem csinálni oda, helyette csak eldugóztam csonkjait, meg kidobtam a járókereket belőle. Na a klingerit tömítése valahogy megadta magát, korábban nem tűnt fel, de most, hogy állandóan törölgetem a gépet és környékét, felfedeztem a hercig kis olajtócsát a hengerfej öntvény mélyedésében.  Ma a "szivárgásmentesítés világnapján" ezt  a kiherélt szivattyút is leszedtem, kidobtam az oda nem való  klingerit tömítést (olajra? nem is hallottam még ilyet, még a valahavolt DIPA is jobb, a pauszpapírról nem is beszélve) és a Loctite folyékony gumijával, amivel az irányváltót is tömítettem azt is megjavítottam. Valamikor a tengeren a  Hermeticont használtunk erre, de ez a szer amit még a "T M"-től kaptam azért sokkal kultúráltabb. Mondjuk a Hermeticon se volt rossz, mindaddig amíg szét nem kellett szedni. Mert úgy összeragasztotta a dolgokat, hogy néha szétvern is alig lehetett. Viszont nem kötött be a tubus pöcsébe, mint a Loctite szilikongumija. Már csak azért se mert emlékeim szerint fém dobozkában volt. Szóval változnak az idők és az anyagok.

A PVC csöveknél meg visszaemlékeztem, hogy a bordás csonkokra szorosan illeszkedő csöveknek eszük ágában se volt ereszteni mindaddig amíg egy csőleesés miatt rájuk nem raktam a bilincseket. Tehát csak az lehet, hogy a bilincs elnyomja a lágy vékony csőfalat egyik oldalra és ahol a bilincs átfed egy nagyon vékony rés keletkezhet, amin egy olyan penetrációjú anyag mint a gázolaj ezek szerint utat talál. (hiszen nyugodtan használható petróleum helyett krétás hegesztési varrat vizsgálatra) Na vékony réz tekercselődróttal betekertem a csöveket és arra huzattam rá a bilincseket. És lőn, megszünt a szivárgás.  De! Meg fogom fogadni a tanácsot és ezeket a PVC csöveket, mielőtt rácsukom a gépházra az ajtót, a próbák végén lecserélem olajálló gumicsövekre. Végülis nem fogom örökké az üzemanyag áramlást kukkolni a gépházban hasalva. És nemcsak azért cserélem, mert ezek  a csövek idővel elridegednek és eltörhetnek, hanem mert a gépházban alighanem meleg lesz nyáron járó motornál. A PVC meg aránylag könnyen lágyul  melegben, nehogy már ez miatt legyen valahol üzemanyag kispriccelés, majd netán tűz.

A tönkcső tömszelence tegnapi utánhúzása nyomán megszünt a víz csepegés, majd kiderül ha jár a hajócsavar akkor is így lesz e. De előtte megnyomom mégegyszer a tönkcsövet zsírral és a szomszéd  búvároktól kölcsönkért vízalatti kamerával ellenőrizni fogom, hogy rendesen kijön e a csiga tövében, majd minden menetben töltött nap végén rányomok a beépített zsírzópréssel egy adagot, hogy biztos legyen kenése a külső csapágyperselynek.