A változatosság kedvéért újabb manőverrel múlattuk a délelőttöt. Nekiindult az Adony, átvitte a zsilipen a kotrót, aztán visszajött és egyenként elvitte az uszályokat.

   Tegnap úgy kötöttünk ki, hogy elől orral ipszilonba a pontonra, hátul meg a ponton jobb oldala mellé kötött, hátrafelé hosszan kinyúló uszályra kötöttem a jobboldali farkötelet. Namármost az volt a manőver, hogy amint az uszály elmegy, a helyére kötünk a pontonra a bal oldalunkkal. Ez egyszerűnek hangzik, de ha a motoros netán elől húzza kifelé a folyásnak az uszályt, a befelé forduló fara kitólja a partra a hajómat. Megbeszéltem a félelmeimet a hajóvezetővel, aki megnyugtatott, hogy nem lesz gond. És valóban, valami relytélyes módon (azért úgy látszik számítanak a hajózással eltöltött évek) úgy mozdította meg a hatalmas bárkát, hogy a hajó előre semmit, csak oldalt kifelé a vízre mozdult. Futóra vettem az uszály bakján a farkötelemet, "J" elengedte elől az ipszilon bal szárát és lábbal eltartotta a hajó (behúzott bowsprittel immáron "hatástalanított") orrát a pontontól, miközben jobbra a nyílt víz felé masszírozta. Amikor már kifordult a folyás felé Amapola fara, elengedtem a farkötelet, az uszály előre távozott, mi pedig nagyon lassan előre húztuk, tóltuk a hajónkat, autógumi puffereket tuszkolva a ponton goromba szögvasidomai és Amapola finom érzékeny oldala közé. És már minden rendben is volt. A Bagó mindezenközben egy másik uszály mellett húzta meg magát, aztán ismét rákötött a külső oldalunkra. Ők holnap indulnak túrázni Harta irányába, ahonnan majd "B" és én mint vendégművész hozzuk vissza a hajót  huszadika környékén ide. Amit nagyon gyorsan megtanultam, ez alatt a két manőver alatt, hogy minden manővert csigalassúsággal kell végrehajtani, akkor az ébredő erőket, Amapola tekintélyes súlya ellenére, kézben lehet tartani. Szerencse is kellett hozzá persze (mint általában mindenhez az életben), nem lett volna ilyen egyszerű a dolog mondjuk erős szélben, de szerencsénkre csak gyenge fuvallatok lengedeztek. Délután "J"-vel beszálltunk a Bagó bocijába és egy kis csiszolópapírral és fekete akril "sprével" két perc alatt eltüntettem az orrtőkéről a tegnapi elhibázott manőver nyomát.  

 A sárga úgy látszik vonzza a másik sárgát, ilyen pókot, mint amit feltekintve a hajóbálványra (gallionsfigur, figurhead) még soha se láttam, eltekintve hatalmas méretétől, a sárga/fekete szine (Amapoladesign) is csodálatraméltó. Aztán lazára vettük a délutánt,

körbeeveztem a "birodalmunkat", meglestük a vizen pihenő, bukfencező, lubickoló kacsákat, megcsodáltuk a ponton mellett ringatódzó otthonunkat, elbeszélgettünk "G"-vel a Bagós "B" feleségével, majd fogadtuk a "Kisembert", aki váratlanul behajózik a Cunard egyik óceánjárójára zongorázni (http://vizizene.blog.hu/ ), és miután két hétig nincs  kire hagyia Deni kutyáját, az vendég hajókutya lesz nálunk erre az időre.  

Ma kaptam a mailt, hogy feladták postára a behúzómágnest, ha megjön, a jövő héten tán már tudok motort indítani.