Péntek este a napi munka izzadtságát és szennyét lemosandó beálltam a zuhany alá. Amint leszappanoztam magam, a zuhany azt mondta, hogy hrrrr, ezzel jelezve, hogy elfogyott az utolsó csepp is a negyedik, azaz utolsó édesvíztankból. Elöször elég tanácstalanul vakartam samponos koponyámat, majd megleltem a megoldást. Kizavartam szegény "J"-t a sötétségbe, a szúnyogok és pókhálók birodalmába, amivé a fedélzet válik estére, hogy nyissa ki a napboyler légtelenítő csapját, így a leeresztő csapon át 25 liternyi melegvizem volt, hogy lemossam magam, sőt még fogmosásra és a másnap reggeli tisztálkodásra is maradt. Persze sejtettem, hogy fogytán a víz, több mint egy hónapja töltöttem meg a tankokat, de reméltem, hogy vasárnapig kitart, akkor a legjobb tölteni, nincs autóforgalom, nem úgy, mint szombat reggel, ami sokkal inkább munkanap most a kőkemény kapitalizmus idején, mint a kommunistaszombatok divatjakor volt, nem győztem rohangálni a slaugomat menteni, mert ha átmegy rajta a darusautó, vagy a sitteskonténerszállító, megnézhetem. Na ezzel elkezdett csúszni az egész hétvégi program, ami a lányomnál vízszerelés, csempézés volt. Nem részletezem, de ez se nélkülözte a váratlan helyzeteket, pl.a kinaiak képesek voltak a szabványméretű hideg-meleg csonkok távolságát úgy "újraszabványosítani", hogy a régi csaptelep helyére nem ment fel az új! Az excentereken meg hogy állítsak, ha már le van minden csempézve? (végülis precízen körbevéstem úgy, hogy a csaprózsa takarja a felszerelés után, közben a régi vicc jutott az eszembe a nőgyógyászról, aki megunja a szakmát elmegy autószetrelőnek, de a szelephézagot a kipufogócsövön keresztül állítja) A régi WC bekötés ragasztott, hegesztett 110-es PVC csövét a legnagyobb óvatosság mellett is sikerült eltörni, a ragasztás nem jött szét, még szerencse, hogy (másodikra) kaptunk az OBIban harmonikaidomot, amivel meg tudtam oldani, hogy ne kelljen a strangba behatolni, ezzel a felettünk lakókat korlátozni a vízhasználatban. De az eredmény gyönyörű. Ilyen volt
És ilyen lett. A koromzsákajtót nem illik lecsempézni, kap majd egy rozsdamentes lemeztakarást. Szuper lakásfelújító csapat vagyunk ketten a lányommal.
Na erre ráment a hétvége. Ma esőben érkeztem vissza reggel a hajóra, viszont a kellemesen hűvös időben a soknapi hőgutával kecsegtető nap után élvezet volt a munka idebent. Jelentem az összes madzagolás kész a motortérben, a nagy keresztmetszetű akkukábelek, önindító, töltő, felsaruzva, bekötve. Volt némi aggodalmam, a legutóbbi motorindítás egy kölcsönakkuval tán három éve volt, azóta mindenfélék történ(het)tek, biztos ami biztos, mielőtt a starterakkuk negatív sarkait felraktam volna, egy próbalámpát beraktam a minusz drót és a negatív pólus közé és csak akkor mertem felrakni az akkusarukat, amikor a lámpa sötét maradt. ( A digitális voltmérő ilyenkor kevés, simán mutogat kapocsfeszültséget, miközben nincs valós "áram"kör.) Most szépen töltődnek a starterakkuk, a kezdetben 15A körüli töltőáram visszaesett 10A alá, az intelligens töltő úgy tűnik most van az "U" fázisban. Holnap rámegyek a kipufogórendszer összerakására, ez várhatóan nem lesz felhőtlen, amikor legutóbb beindult a motor, megtelt kipufogógázzal a szalon és a háló, nem kéne, hogy így maradjon.
A teljes hőségidőszak alatt jelesre vizsgázott a saját készítésű élelmiszer hűtőláda. Ma, hogy lehült az idő, kipakoltam ("J" aztán nem lacafacázik, torkig pakol akármekkora hűtőt is), nekiálltam leolvasztani az alaposan eljegesedett elpárologtatót. Tettem ezt főleg azért, mert a hiányos rögzítés miatt a hőfokszabályzó sose kapcsolt ki, ma egy rozsdamentes szorítópofával szorosan rögzítettem a kapilláris hegyét az elpárologtató alsó fertályára, remélem ettől rászokik a rendes termosztálásra, ha nem, úgy be kell rakjak egy újat, mert lehet, hogy nem ide (normálhűtőbe), hanem mélyhűtőbe való (ez is kukázott alkatrész).