Második napja esik az eső. Csendes áztatókitartó hideg lé, minden nyirkos, kicsit se tavasszerű, olyan jó kis takonyhúzó idő. Szerencsére még pénteken felraktam a gunwale peremére az utolsó faborítást hátúl a tükör fölött, amikor még hétágról sütött a nap. Most bezzeg áll rajta az esővíz. Ha valami jól van lakkozva, akkor ilyen cseppekbe ugrik össze.
Alakul a cockpit szegély. Ilyen ami a fa alatt van.
És ilyen a fa, ami letakarja, a pistifúróval készített furatok egyikében egy pinnel.
Nem tudom ki hogy van vele, de ha elkezdek egy munkafázist, utálom félbehagyni és másba kezdeni. Pedig most erre lett volna szükség, mivel rákezdett az eső és ahhoz, hogy a szegélyt a bal oldalon is megcsináljam, (mivel a ponyvát tartó lábak átmennek a szegélyen) le kellett bontani a tetőt, legalábbis annyira, hogy a lábak kihúzhatók legyenek. Némi vacilálás után mégis nekiálltam és meg is csináltam, olyan jól sikerült, hogy csak egy kicsit áztam el. Így a bal oldalra is fehegesztettem a lemezt és megcsináltam a fát is. A képen már a visszaponyvázott állapot látható és az is, hogy csak kis tócsa vízek vannak a padládát takaró kartonlapon.
A fák méretre munkálva, maróval az élek lekerekítve, lecsiszolva, pácolás előtt.
Juteszembe, megmutatom még a speciális "szerszámot", amivel a bakelitport szitáltam az érdesítendő felületre. Anyaga leköszörült tetejű sörösdoboz és "J" függönydarabja.