Ma különösen kedves látogatóm volt. Félreértés ne essék, minden látogatót szívesen látok, aki megtisztel érdeklődésével, de ma a Balogh "Páter" volt nálam, a "Verne" alkotója, "aki" (ha valaki az elejétől olvasta ezt a blogot tudja) hogy mintájául szolgált Amapolának, hisz annak a hajónak a másfélszeres nagyítása (kis túlzással, mert más az anyag és az egészet át kellett tervezzem, tehát a forma is sokat változott, nem csak egy mechanikus nagyítás, de az összbenyomás ugyanaz) a hajóm. Nagyon meg volt elégedve a "Verne klónnal". Balogh Pistát (85 éves, {Isten éltesse sokáig} és még mindíg könnyebben mászott fel a létrán a deckre, mint sok, nála 20-30 évvel fiatalabb {de főleg 40-50 kilóval nehezebb} korábbi vendégem), aki valamikor az Iparművészeti Főiskolán tanított grafikát és az enyémhez hasonló kemény munkával építette gyönyörű hajóját, egy volt tengerészkollegám hozta magával, akit szintén érdekelt Amapola, ezért jött megnézni, meg könyvért. Előkerültek a régi történetek, ő mesélte, hogy a Vernén ücsörgő Pátert egyszer megszólította egy német, hogy "ilyen hajója csak a nagyon gazdag embereknek van". "Meg aki épít magának!" válaszolta a Páter. Jól elpofáztuk az időt, de hatalmas örömömre szolgált az az őszinte érdeklődés és elismerés, amit a munkám aratott. Mit tagadjam "hízott a májam".
Folytattam a mellvéd (gunwale) szegélyléc szabását, de túl a tegnap vázolt nehézségeken, még az eső is szemerkélni kezdett késő délutánra, így szégyenszemre levonultam. Nagyon töröm a fejem, hogy csináljam, mert a decken toldozgatni körülményes és tán nem is lesz annyira szép, mintha műhelyben a teljes hajó oldalhosszában előregyártom a kifli alakú 12 méter hosszú, 6cm széles, kb 5cm vastag fadarabot, melyen ráadásul átmennek a korlátlábak, tehát nagyon pontosan ki kell furkálni azokon a helyeken. Még megcsinálni, csak-csak, de hogy a fenébe rakom a helyére a 40mm átmérőjű furatokkal meggyengített hosszú stánglit, hogy ne törjön el közben??
