No így néznek ki a szalon tegnap és ma befejezett furnérozásai. A szófa backboard felőli oldalfalát, bár bakelit burkolat és alatta 8 cm hőszigetelés és párazáró fólia van, még 5mm vastag polifoam habbal is leburkoltam, hogy semmiféleképpen se legyen hideg, ha az ember odaheveredik és a pucér feneke a falhoz ér. Erre jön majd a fekvőpárnákkal azonos anyaggal történő kárpitozás.
Túl sokat nem dolgoztam ma, mert kész lett az autó, el kellett hozni. Mivel úgy alakult az életem, hogy lassan mindenki akivel kapcsolatba krülök rendes hajósember, természetesen a karosszérialakatos is az. Lévén BKV sztrájk, nem tudtam elmenni a kocsiért Pest határába a XVII kerületbe, (ha meg odarobogózok, hogy hozom vissza egyszerre a robogót és az autót is) értem jött két barátjával kocsival és egyuttal mindjárt Amapolát is megcsodálták. (Azért mostmár van ez-az amivel dicsekedhetek.) Mindhárman horgásznak, motoroshajóznak, Dunán, Tiszán, pl a mesternek olyan hajója van (megnéztem a képeit) ami egy aluminium rocsótest, megmagasította az oldalát és készített rá egy felépítményt kidobott Polski Fiat és Trabant kasznikból. NAGYON jól néz ki. Ez a magyar virtus! Bemenni a boltba kivágni a pénzt és vinni a hajót, ilyet minden hülye tud, ha van rávalója. De a semmiből valamit, a sz@rból várat építeni, olyat ami működik, ehhez fantázia, kitartás és szakértelem kell. Ennek kéne kihúzni a gödörből az országot, de nem látszik, hogy nagyban is működne a dolog. Nagy szerencsém volt hogy rátaláltam erre az emberre, (egyik könyves látogatóm ajánlotta) remekelt az autó rendbehozatalában, ezek után semmi gondom nem lesz a műszaki vizsgán, hogy miből mit csinált álljon itt néhány kép! Ilyen volt:
És ilyen lett: