Elkezdten felrakni a szegélyléceket a fal- és mennyezetburkolatok találkozásánál. Az volt a tervem, hogy ma be is fejezem, de olyan szép idő volt, hogy a délután nagyobbik részében a hajó mellett letakarva tárolt tüzifa maradékot hordtam fel a cockpitba. Ezt pont ilyenkor kell csinálni, amikor nem esik az eső, hogy ha majd rossz idő lesz, ne kelljen kimenni a hajóról tüzelőért, csak kényelmesen a cockpitból rakni a kályhát. Amit az egész télre hittem, hogy kitart, biztos nem lesz elég, túlzottan optimista voltam, nagyjából január végéig fog kitartani, pedig még egy csomó egyéb fát is felvágtam, felhordtam és eltüzeltem mellette, ami az árboc és padlódeszka készítés során keletkezett. Ma úgy éreztem magam, mint Amundsen, amikor a Déli Sarkról visszatérőben egymás után ette meg hűséges szánhúzó kutyáit, amikor az utolsó tüzifadarabok felhordása után a hajóépítés során étkező és munkaasztalként, festőállványként, végül tüzifatárolóként szolgáló éttermi asztalt is felaprítottam tüzelőnek. Korábban már megemlékeztem erről a remek, két szállodában is szolgált "munkatársról", ezen a télen utoljára tesz szolgálatot nekem mint fűtőanyag, melegítve hitvány testemet, álljon itt mementóul a leltári jele, PANNONIA SZ. V. V. 102484 E . Még egyéb fahulladékot, maradékot is felfűrészeltem és elraktároztam a cockpitban, éppen befejeztem a munkát, amikor egy rendkívül lelkes hajónéző érkezett, bár némi csalódást okozott neki, hogy a hajó vasból van, ő fára számított. Na elpofáztuk a délután maradékát, így holnap tudom csak befejezni a szegélyléceket, feltéve, hogy ki tudok menni a hajóra, mert úgy tünik BKV sztrájk lesz.
Hétfő.
2010.01.11. 20:23 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.