Tegnap befejeztem az összes padlódeszka tábla ragasztásást, bepakoltam a csomagtartóba és este a Komár Józsi műhelyében vastagsági gyalun átnyomtam valamennyit. Még az este visszaautóztam vele Amapolához a műhelybe. Ma kipakoltam az immáron mindkét oldalukon szép síma deszkákat a további pontos méretre szabás és csiszolás helyszinén ebben a remek csarnokban, ahol jószerencsém okán működöm, még fűtés is van benne, nem miattam persze, de szétfagynának a vízcsövek másképpen. A szalonban tovább folytattam a falburkolatok mahagóni furnérozását. Ezt határozottan nem szeretem csinálni, sőt kicsit még félek is tőle. Merthogy az oldószergőzök miatt erőteljesen kell szellőztetni, hiába fűtök, választhatok, vagy fulladozom a szipuzásban, vagy lefagy a derekam. A ragasztás elég komplikált, a széles furnér nem akar kifeküdni, megkenve pöndörödik, ha rosszul illesztem nem lehet többé elmozdítani, csak levakarni darabokban stb. Még ahol nagyon jól sikerül, ott is valami megfejthetetlen módon utólag zsugorodik a furnér, az illesztésnél néhány tized milliméter hézag képződik, amit csak bútorrestaurátor trűkkökkel tudok eltüntetni. A hűtőláda oldalán a nagy felület felragasztásakor alúl két helyen is meggyűrődött az anyag és beszakadt, kitört, itt is javítani kell majd. Így néz ki.
Ha szépen lelakkozom, olyan lesz mint a mellette lévő mosogató bútorelem.
A kályhacső környékén jól látszanak a megnyílt rések a furnér csíkok közt. Eltüntetésükre a következő módszert eszeltem ki. (ez korábban más helyeken már bevált) Kis ragasztót kenek a résekbe és csiszolópapírral elkezdem simítani a felületet. Ez azon túl, hogy simítja, a résekbe behordja a finom port, ami azonnal odaragad és a hiányosság egyszerűen eltünik. A felső részen, a fal-mennyezet találkozásánál a baloldalon már felcsavarozott szegélyléc folytatása letakarja a csíkok végeit. A jobboldalon a head ajtajának kerete körben ugyancsak takró lécet kap.
A könyvespolc és a szófa hátlapja közti rész, valamint a szófa lábazata is így fog kinézni.
Hogy ne fagyjak meg az erőteljes szellőztetés mellett, napmintnap alaposan befűtök, mint a szalon hőmérőről a mellékelt tegnapelőtt készült kép (mely egyaránt mutatja a külső és belső hőmérsékletet) mutatja.
Juditka megkezdte a karácsonyi sütésfőzést, a kisebbik, mindössze 9 literes fazékban kocsonya fő (csak a felületi feszültség tartja bent az anyagot a fazékban, még a fokhagymagerezdeket is óvatosan csúsztatgatta bele) a nagyobbik 14 literesben készül a töltöttkáposzta. Erre vagyunk ketten. Szóval idénre felfüggesztve a fogyókúra.
FIGYELEM! IDÉN HOLNAP RENDELEK UTÓLJÁRA A HAJÓN. TEHÁT AKI KÖNYVET AKAR MÉG KARÁCSONYRA AZ MÁR CSAK HOLNAP JÖHET ÉRTE.
Ja. És valamivel még elhencegek. Annakidején a használati melegvízrendszernél kiépített saját fejlesztésű cirkulációs vezeték jelentett némi plusz munkát és anyagot, merthogy ilyesmi egyetlen gyári építésű hajón sincs, de most csodálatosan beválik. Hogy felevenítsem; célja, hogy elkerüljem a vízpocsékolást, ami a víz kifolyatásával jelentkezik mindaddig amíg a boylertől odaér a melegvíz, kézmosásnál, mosogatásnál, zuhanyozásnál. Készítettem tehát egy visszatérő ágat a csapoktól a víztartályokig. Ennek a golyóscsapját megnyitva, a golyóscsap fémházát tapogatva,addig folyatom a vizet vissza a tankba, amíg nem érzem, hogy a bronz rendesen felmelegedett. Ekkor a golyóscsapot elzárom és azonnal a melegvíz folyik a csaptelepből. Nos most a hideg télben, hogy elég soká ér a melegvíz a gépházi boylertól a hideg csöveken át a head mosdójához, rengeteg víz folyna el feleslegesen. Így viszont a gyakran kékrefagyott kezeimnek kéjes érzés a forróvizes kézmosás.
