Nem túl látványos az eheti munkám, viszont eredményes. Átszabtam a teljes ponyvázását a cockpitnak (majd ha kész lesz lesz róla kép is, de most még nem mutat) mert komolyan vettem a baráti tanácsokat, miszerint jó az az eső/napvédő nemcsak az építéskor, de hajózásnál is. Márpedig az eddigi erre alkalmatlan volt. Szóvak szakmányba hegesztettem az új csőtartókat, meg a PVC kamionponyvát, hogy mielőtt vége a jó időnek kész legyek. Az utóbbiban segített a Feri, az Orca gumicsónakszervizes fiú, akinél segítőkészebb embert nem hordott a hátán a föld. Sokért lehetek neki hálás. Az emberek amúgy minden ellenkező híresztelés ellenére jók, becsületesek és segítőkészek. Bizony. Csak ez nem hír sem a politikában (a politikusokra amúgyse vonatkoznak az előbbi jelzők, sőt azok még csak nem is emberek) sem a médiában, ezért hisszük gyakran az ellenkezőjét. Remek emberek állítanak be hozzám nap mint nap, akik olvassák ezt a naplót és szurkolnak nekem, akár, hogy az ő soha meg nem valósított álmukat megvalósítsam. Egy olyan volt kollegám látogatott meg a héten pl. akit amúgy fel se ismertem, mert 25 évvel ezetőtt dolgoztunk a BKK-ban. Hozott ajándékba némi kötelet, meg egy finom krémet a kezemre, mert látta a naplóban a tenyereimet. Aztán másnap látom, hogy egy nálam szemre is öregebb ember kerülgeti Amapolát és kér engedélyt a fényképezésre. Ennek semmi akadálya, be is invitálom, bemutatkozunk, Kaliforniában él, olvassa a blogomat, épített már hajót is és most, hogy itthon járt, jött megnézni. Csillog a szeme a lelkesedéstől, jól elbeszélgetünk, a végén búcsúzáskor mondja, hogy mielőtt hazamegy még lehet, hogy benéz, kérdi mit hozzon, sört, bort, vagy kalbászt (ahogy amerikain kiejti "khalbaszt"), szabadkozom, bár alapvetően ebben a sorrendben akár hozhatná is.
Tegnapelőtt jöt mégegy jó ember, ezúttal hajóval. "J J" az, egyenesen Németországból jött, ő már elég sok vizet behajózott Európában folyókon csatornákon, bár a hajója vitorlás.
Ő volt az aki segített amikor bajban voltam a laptopommal, most megpróbálok én segíteni neki. Ki is mentünk őt üdvözölni a Kvassay zsiliphez, jó sok zsilipet abszolvált már ezidáig, látszik a technikáján.
Aztán. Tegnap a Hobler fatelepen voltunk árbocanyagot keresni.
Mint a mellékelt szines ábra mutatja "J"-vel keményen dolgoztunk, nagyrészt tűző napon 35 fokban átválogattunk vagy három rakat deszkát, de mindössze talán 10 szálat találtunk, a főárbochoz szükséges mennyiség legfeljebb ötödét. Nagy csalódás volt, de az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Suhannánk vissza a hajóra, de épp hogy elérjük a Besence utcát keresztező nagyforgalmú főutat, fuldokolni kezd a drága jó öreg autó, egy újraindítózás, némi rángatózás a keresztbeforgalomban éppen átgurulunk, de aztán vége, ahogy mondják, se kép se hang. Régen amikor Trabantoztam, Wartburgoztam, mindíg volt egy fél műhelynyi szerszám a csomagtartóban, de most, hogy megszoktam az évek óta pöccre induló, üzembiztos autót, egy gyertyakulcson kívül semmim sincs. Arról is kiderül azonnal, hogy ide nem jó, 21-esek a gyertyáim (egész pontosan 20,8) a kulcsom meg a vékonyabb fajtához való. No keresni valahonnan gyertyakulcsot, mert a hibakeresésnél első a "gyertyakép" az sokat elárul. Nem részletezem a drámát, igazából SENKINÉL sincs gyertyakulcs. Jó 6-700m a Besence utcai Ford autóbontó, na ott kapok gyertyakulcsot, ami a Crova készletébe való a szerelőnek, tehát hajtó- és toldószárral, ráadásul még a kézizálogba felajánlott húszezresemet se fogadja el az ember. Ügetés vissza (ugye a tűző napon) gyertyák tökéletesek, szikra dettó, viszont porszárazak, tehát benzin nuku. Kellene csavarhúzó. Sarki kocsmába be, alkoholisták terpeszkednek, kinek van csavarhúzója? Egy hajléktalan felkinál egyet, egy sör az ára. Mondom kössz, ha visszahozom, kapja. No szét a benzincső, fekvés a szarba a kocsi alá, szívás, szám telemegy benzinnel, (még ma se mernék egy égő gyertya lángjára böfögni) tehát a tanktól a szűrő utánig jó. AC pumpától a karburátorig menő csövet lebontom, "J" önindítózik, benzin nem gyön. Azannya! Az AC pumpaaaa? Nem szokott az elromlani!? Ez még a régi, vezérműtengelyről meghajtott fajta. Vakaródzok, leszedem a szűrőtől az AC-ig menő csövet, "J" önindítóz, én meg az ujjammal tapogatom a szivattyú szívja az ujjam! De a benzint meg nem szívja-nyomja. Erre varrjatok gombot! Elég tanácstalanul tekergetem a nyakam, ráadásul a hajléktalan is ötletel, aki további jutalom fejében még elvisz egy házhoz, ahol begyűjtünk még egy kombinált fogót, hogy teljes legyen a szerszámkészlet. Megvizsgálom közelebbről azt kb 15 centis gumicsövet ami a szűrőtől az AC pumpa szívócsonkjához megy. Mi a fene! Azon az oldalon ahová idáig nem láttam, hosszában szétrepedt a 30 év használat alatt ebonittá változott, valaha puha gumi. Csak a vászonbetét szálai tertják össze. Szóval hülye lenne a pumpa benzint szívni, ha levegőt is szívhat, ahogy mondják "falsot kapott". Lelkes hajtéktalan rohan késért a kocsmába és a kocsmárosné öntöző slaugjából lenyísszant 20 centit, hiába mondom, hogy az vastag, csak győzköd. naná, hogy vastag, akárhogy megszorítom az AWAB bilincseket, ahogy nézem nem fog rendesen tömíteni, azért egy szemétből kotort PET palackba leszívok egy decinyi benzint, betöltöm a felét a szívótorkába a karburátornak, egyet röffen vele az autó második indítózásra, aztán megint a csend. A hibában mostmár biztos vagyok, kidobom a kocsmárosné slaugdarabját, irány a FORD bontó, amúgy is vissza kell vinni zárás előtt a gyertyakulcsot. És kérem aki úgy gondolja, hogy az autós szakma végképp elkókleresedett és elüzletiesedett az nyissa ki a szemét jól, mert ideírom a frankót, minden ellenszolgáltatás nélkül kibontottak, merthogy akárhogy keresték égen-földön nem találtak benzincsövet, egyet nekem, amit visszavittem és beraktam az öreg WV-be. No lehet hátradőlni, mondok, miután a maradék féldeci egy részét betöltöttem a szívótorokba,(nehogy sok legyen és beköpje a gyertyákat most meg) indítózok....indítóznék! A sok pörgetéstől, próbálkozástól éppen lemerült annyira az akku, hogy meg se nyekken az indítóreléje az önindítónak. Óhogyaza! Visszaviszem a szerszámokat az időközben törzshelyére visszavonult emberemnek, körkérdés a kocsmában, ki tudna behúzn? Reménytelen vállalkozás, mindenki szeszt iszik autós egy sincs ottan. Viszont a szerszámokkal együtt odacsúsztatott ezerforintos úgylátszik megtette hatását, mert a szerszámok és slaugok (továbbá vagonok és titkos ládák mint egy igazi Tébics)tudója egy hasonszőrű társával felajánlja, hogy betólja a kocsit. Nem egyszerű, mert a forgalmas keresztezéstől vagyunk 15 méterre, az kevés a manőverhez, a másik irányban meg emelkedő... De négyen feltóljuk az autót még vagy 30 -40 métert. Tólnak, 2-esbe, gyújtás rá, kuplung fel, egy röffenés, utána csend. Namégegyszer. Fel a lejtőn, tüdő kiköp, egy autótoló kidől, maradéknak kiadom a vezényszót, lökdmegjól, röffenés csend, kerszteződés 10 méterre. Mondom namégegyszer csak odáig. Éppen csak meglöki "J" meg a maradék kis emberke, felengedem a kuplungot és ahogy ránt az autó mindjárt belelépek a fékbe, nehogy bemenjek a kersztbe biztos elsőbbsége tudatában száguldó buszba, de a motor beindul! Hajléktalan ordít, hogy "gázt neki" ....naná, hogy lefulladjon! Ez még nem "az" a benzin, ennyi idő alatt nem töltötte meg a karburátor úszóházát az AC pumpa, ez még csak az, amit direktbe betöltöttem a hengerekbe, most érte el a megfelelő benzin/levegő keverékarányt, csak lökjön annyit, hogy végre megjöjjön az "igazi" benzin! ÉS LŐN. Némi tarakkírozás után igen finoman adott gázra reagál a gép, majd tényleg megbőgetem és ismét megyünk, megse állva Amapoláig.
Mindenkinek aki esetleg jönne hozzánk, csak hétköznap 6-18 óráig van porta, utána valamint munkaszüneti napokon telefonra én nyitok kaput annak aki megérdemli. A megérdemlésnek nevesített esete a könyvvásárlás.
