Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Kedd.

2009.04.01. 00:36 :: A Tengerész

No. Helyén az adagoló. Csövek bekötve, olajtartály felszerelve a headbe. Kályha gázolajjal kipróbálva rendben működik. Ez már olajfüst ami a kéménycsonkon kifelé gomolyog. Szépen fűt.

 

 

 

 

 

 

Az adagoló a headben felfüggesztett tartályból kapja az üzemanyagot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyhiány miatt kellett, hogy ide tegyem, de nem igazán bánom, nem baj, ha van egy nem éghető anyagból készült fal a "B" tűzveszélyes anyagot tartalmazó tartály és a kályhák közt. Semmi folyás a csőcsatlakozásoknál, tehát a rézcsövek alakítása, peremezése, illesztése tökéletesen sikerült elsőre. Ahogy nézem az üzemanyagszint az úszóházban nem is olyan magas, tehát bizonyos dülöngélés se okoz gondot tán. Szóval talán mégse olyan fekete az ördög. Elégedetten dörzsöltem a kezem a barátságos lángokat bámulva a folyamatosan melegedő olajkályha ablaka mögött. (lefényképezni nem lehet, mert amikor bevillan az akku, az üveg tükröz, vaku nélkül meg nem exponál, mert kevés a fény) Ritka, hogy valami egyből ilyen jól sikerül!

Hát nem is!! Délután még némi további rögzítésbe kezdtem a víztartály környékén, mert nem lenne jó, ha a kb. 35 kilós cucc egy zökkenőnél elszabadulna a válaszfaltól, amikor a tompa orrommal is gázolajszagot érzek a headben! MI A FENE! Olajfolyás a tartály alatt. Tapogatom a csőcsatlakozást, száraz. Hát hogy az a....! Lyukas a tartály. Hogy hogy a fenébe használták ezt a kályhát a lakóhajón a pribékek rossz adagolóval és lyukas olajtankkal?!! Tartály ki, lyukat keresni, megvan, olaj  ki, szárazra törölni, alapos szemrevételezés után látszik a parányi lyuk a forrasztásnál. A horganyzott bádog tartályt lágyforrasztással állították össze. Nagyon szép bádogosmunka, csak épp hibás. Eszembe nem jutott volna ellenőrizni, olyan megbízhatóan nézett ki. Igazából nem is bosszankodom. Megedződtem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr511038925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása