No. Helyén az adagoló. Csövek bekötve, olajtartály felszerelve a headbe. Kályha gázolajjal kipróbálva rendben működik. Ez már olajfüst ami a kéménycsonkon kifelé gomolyog. Szépen fűt.
Az adagoló a headben felfüggesztett tartályból kapja az üzemanyagot.
A helyhiány miatt kellett, hogy ide tegyem, de nem igazán bánom, nem baj, ha van egy nem éghető anyagból készült fal a "B" tűzveszélyes anyagot tartalmazó tartály és a kályhák közt. Semmi folyás a csőcsatlakozásoknál, tehát a rézcsövek alakítása, peremezése, illesztése tökéletesen sikerült elsőre. Ahogy nézem az üzemanyagszint az úszóházban nem is olyan magas, tehát bizonyos dülöngélés se okoz gondot tán. Szóval talán mégse olyan fekete az ördög. Elégedetten dörzsöltem a kezem a barátságos lángokat bámulva a folyamatosan melegedő olajkályha ablaka mögött. (lefényképezni nem lehet, mert amikor bevillan az akku, az üveg tükröz, vaku nélkül meg nem exponál, mert kevés a fény) Ritka, hogy valami egyből ilyen jól sikerül!
Hát nem is!! Délután még némi további rögzítésbe kezdtem a víztartály környékén, mert nem lenne jó, ha a kb. 35 kilós cucc egy zökkenőnél elszabadulna a válaszfaltól, amikor a tompa orrommal is gázolajszagot érzek a headben! MI A FENE! Olajfolyás a tartály alatt. Tapogatom a csőcsatlakozást, száraz. Hát hogy az a....! Lyukas a tartály. Hogy hogy a fenébe használták ezt a kályhát a lakóhajón a pribékek rossz adagolóval és lyukas olajtankkal?!! Tartály ki, lyukat keresni, megvan, olaj ki, szárazra törölni, alapos szemrevételezés után látszik a parányi lyuk a forrasztásnál. A horganyzott bádog tartályt lágyforrasztással állították össze. Nagyon szép bádogosmunka, csak épp hibás. Eszembe nem jutott volna ellenőrizni, olyan megbízhatóan nézett ki. Igazából nem is bosszankodom. Megedződtem.