Jó döntés volt. Annyit szidom a profikat, most az egyszer jót is mondok. Nagy marhaság lett volna kínkódnom a kályhacsövekkel. Gyakorlatilag alig több idő alatt, mint amennyi ideig ez a naplóbejegyzés tart megcsinálta a fiú a csöveimet. Kicsit korábban érkeztem, mint a megbeszélt fél három, így láttam milyen gyorsan megy az amivel én tán napokat elkínlódtam volna. És nem lett volna ilyen szép. Ponthegesztő, vonalhegesztő, lemezhengerítő, átmérőduzzasztó, korcoló, egyszerű, látszik, hogy sokat használt öreg, de profi célgépekkel mint a villám. És az ár mindössze 2000Ft volt. Nagyon baráti. Délelőtt felcsavaroztam a szalont a headtől elválasztó falra azokat a tartókat, amik a kályha melegvíztartályát alátámasztják, meg csavarokkal biztosítottam a rozsdamentes lemezeket, amiket tegnap ragasztottam fel a kályha köré, aztán ebéd után elhoztam a műhelyből a csöveket. Össze is raktam, bevágtam a nyílást ahol átmegy a cső a szalonból a headbe, mondjuk némi nyers erőszak és vér árán, és máris begyújtottam csomagolópapírhulladékkal a kályhába. Feleslegesen aggódtam, hogy nem lesz elég a huzat. TÖKÉLETES A KÁLYHA. Így néz ki. A néhány papírdarab rövid idő alatt átmelegítette a kályhát és a csöveket. A füstcső balra bekanyarodik, átmegy a falon, a
headbe, ott a zuhanyállás felett vízszintesen halad és a mosdó felett felkanyarodva átmegy a mennyezeten.
A tetőn egyelőre egy kéménycsonk van csak, erre jön majd a kb fél méter magas hőszigetelt kémény, a tetején egy szélkakassal, hogy ne így gomolyogjon össze-vissza a füst mint ma a próbaüzemnél.