Hajónapló

Volt pár esőnap, ami nem is volt nagy baj, legalább a  lektorálást nem kizárólag éjjel csináltam. Majd erről is írok, de előbb a hajómeló. Leszabtam a luxusfűrészgépemmel a Balatonról hozott deszkákból valamennyi zéfesztlécet. Nem is kevés, összesen 14db, a négy darab 4m-es deszkából maradt egy tán egy 2-2,5m-es darab. Szóval itt is  viaskodtam a saját,  tökéletességre törekvő természetemmel. Lassan olyan leszek, mint egykori kollegám TA, aki képes volt kivésni a falból és újraszerelni a ferdére sikeredett konnektorsávot a szekrénysor mogött, (!) mert zavarta a TV nézés közben, hogy tudja a konnektorok, amik ugyan nem látszanak, csámpásak a falban. Szóval ugye ezek a fák még szállodai szegélyléc korukból, legalábbis a szinoldalukon, jó néhány festékréteggel láttattak el, amik ugyan imitt amott felpattgozottak, de egy kis smirglizéssel a hát- és szinoldaluk egyszeri festésével tökéletesen alkalmasak lettek volna arra, hogy azt az esztétikai igényt kielégítsék ami a foxliműhely-raktárban megkivántatik. De nem nekem... Miután pontosan tudtam, hogy a számos festégréteg alatt szép csomómentes bükkfa lapul, körtárcsás csiszolóval három fokozatban több órás munkával lecsiszoltam a festéket és ma ráraktam az első réteg lakkot. Ugyancsak a túlbuzgóságom vezérelte büszkeségem nem engedte, hogy a soha senki által nem látható fenéklemezen a fuxban megelégedjek az eredet "gyári" egyszeri alapmázolással, hanem mostanra már a harmadik réteget rakjam rá fejjel lefelé, térdelve, lógva. Valószinűleg nemhogy az én életemben, de a gyerekeimében se rohadna soha át ott a lemez festés nélkül se, de nekem ez kell, hogy megelégedett legyek a munkámmal. Ma egy könyvvevő kiséretében megjelent Amapolán egy igazi "szakember". Be nem állt a szája, pontosan elmagyarázta, hogy a Titanic azért sűlyedt el, mert csak a cé fedélzetig értek a vízmentes válaszfalak, és hogy mi volt a neve az első tisztnek. Ömlött belőle a szó, minden mondatát úgy kezdte, hogy "Mondhatok valamit?" És már mondta is. És egész jókat mondott, igazi kis szemüveges okostojás, merthogy bemutatkozás után egyből közölte, hogy ő öt és fél éves, de nem megy még iskolába, mert évvesztes.  Szóval a srác "be van oltva" hajózássa.  Egykori osztályfőnököm szavai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy a gyermeki lélek olyan mint a fakéreg, amit belekarcolnak, lehet, most alig látszik, de örökre benne marad, felnőve nagy sebhely, vagy szép maradandó minta lesz belőle. Miért is jut ez eszembe? Elmondom. Sok felnőtt hiszi azt, hogy a gyereknek jó a gyengébb minőségű irodalom. Pedig nem így van. Egész életére meghatározhatja az izlésvilágát. És most értem a lektoráláshoz. Még tavaly e netes napló nyomán megkeresett BM, aki egy jeles földkerülő vitorlázó, Moitessier könyvét fordította az Alexandra kiadó számára. Gondban volt egyes hajós kifejezésekkel és én segítettem neki. Hálából, mint lektort beajánlott a kiadónak, akik a múlt héten megkerestek, legyek a könyv hivatalos lektora, plusz van egy "postamunka", egy hajós gyerekkönyv, német fordítás, lektoráljam azt is. A gyerekkönyv a gyengém. Nekem szerencsém volt, megfelelő időben megfelelő könyvek kerültek gyermeki kezembe, amik véleményem szerint jótékonyan hatottak lelkem fejkődésére. Szeretnék én is írni gyerekeknek majd egyszer, ....talán...Ezért ezt a könyvet is szivesen vállaltam. Mondjuk a pénz is jól jön, de nem ez az igazi vonzerő. Na nem tudtam mire vállalkozom. Elöször is a könyv az egész hajózástörténetet az őskortól napjainkig felőleli, nemcsak a mai hajóskifejezéseket kell tudnom, hanem mondjuk azt is, hogy a görögök és a rómaiak hogy nevezték ugyanazt a hajótipust, és ezt magyarul hogy szokás leírni, vagy hogy mi a galeon és a galion közt a különbség, stb. De ez még nem lenne gond, végül is ez a hobbim. Hanem a fordító, "hisz ez csak egy gyerekkönyv!" kihagyott neveket, dátumokat, hajók nevét, írt olyan érthetetlen mondatokat, hogy a fülem is kettéállt tőle.  Végül is úgy tünik az alig több mint százezer karaktert tartalmazó könyvecskében benne lesz vagy 50 munkaórám, miután egyszerűen nem volt hozzá szivem, hogy összecsapjam és a nevemet adjam egy tökéletlenséghez, hogy annyit dolgozzam vele csak amennyit fizetnek érte. Még így is aggódom, mert a szövegre ráférne egy alapos nyelvi lektorálás, kigyomlálni a magyartalanságokat, meg "megolajozni"  ahol nagyon csikorog, de hát mindent nem vállalhatok fel. Miután megigértem a kiadónak, hogy a jövő héten megkapja a kész anyagot, márpedig az igéreteimet mindíg betartom, erre valahogy kényes vagyok, viszont 300Ft bruttó órabérért nem dolgozok, a kiadó választhat, vagy fizeti az összeg háromszorosát, vagy megkapja ajándékba.