Na kiáztunk rendesen. Ugye azt hozta nekünk a Jézuska, hogy elmentünk kettesben gyógyfürdőzni négy napra. Remek volt. Ha már úgy alakult az életünk, hogy a gyermekeink máshol másokkal ünnepelnek.... Bevallom őszintén amúgy se szerettem soha, talán csak egészen apró gyermekkorom kivételével a jobbára erőltetett trüntyüm-büntyüm karácsonyozást. Ez a néhány nap kivételesen nem a hajóépítésről szólt. Rámfért már a pihenés. Beültünk a legszebb férfikorában járó (lassan 29 éves) VW-ba és a szikrázó napsütésben nyárigumikon (sose volt ilyen luxuscájgom, mint a téli gumi, annakidején a Tátrába is felmentem jeges utakon Trabival nyári diagonál "papucsokban") kerülve a költséges autópályát legurultunk Bogácsra. A gyönyörű tájat bámulva amúgy öreges 80-as tempóval haladtunk a lakott területeken kívül, a városokban meg én bizony, hacsak a forgalom kialakult tempója nem kényszerít másra, nagyjából betartom az 50-et. Áthaladva Hatvan városán feltünt az iszonyatosan rozsdás acélkorlát az amúgy aránylag egészen rendben lévő 3-as út két oldalán. Egyébként is ezek az utakhoz tartozó dolgok mindenfelé , kivéve talán csak a fizetős autópályákat, meglehetősen lehangoló állapotban vannak. A legtöbb város közterülete karbantartás után rikoltozik. Ha nem világkiállítástól, olimpiától, futtball EB-től, szóval nem csodától várnánk a haza szebb állapotba való kerülését, hanem szorgos munkától, tán előbbre jutnánk. Vajh mi lenne, ha az önkormányzatok a munkanélkülieket a különféle KFT-jeikben ezzel foglalkoztatnák? Csak kérdem. Na mindegy. Elhagytuk a visontai hőerőművet. Én az erőműveket szeretem. Talán mert (egyik)tanult szakmám okán értek hozzájuk valamicskét, meg azért is, mert a "méregzöld ökoterroristák" annyi ostobaságot, kígyót -békát összehordanak róluk. Nos elöször is: Bármiféle tüzelőanyagot az erőművek sokkal jobb hatásfokkal alakítanak át villamos energiává, (melyet utána megint csak a legjobb hatásfokkal lehet hővé alakítani) mint bármiféle házi kis "csodakazán". Másodszor: Én lelkes környezetvédő vagyok. Szétválogatom a szemetet, semmit nem dobok a hajóról a vízbe, stb. De aki hűtve issza a sört, mosógéppel mos és villannyal világít, az nekem ne pofázzon az erőművek ellen, mert egyszerűen hiányzik hozzá az erkölcsi alapja! Különösen nem a vízerőmű ellen, mint ahogy ezt megtették a nemzet legnagyobb kártevői, mint Vargha János, Hajósi Arienn, meg a többi általuk félrevezetett seggfej, akiből annakidején hiányzott az a kurázsi, hogy kiálljon a kommunisták ellen, tehát kitalálta, és a megtévesztett nép számára igazzá hazudta, hogy a nagymarosi vízlépcső egy kommunista terv, tehát rossz nekünk. Arról, hogy a ruszkikat egy cseppet se érdekelte, hogy mit csinálunk a Dunával, amire a vízlépcsőt 1922-ben találták ki az "isteni Horthy" alatt mélyen kussoltak. Van egy speciális emberfajta, akikben leginkább egy dolog a közös, annakidején kevés híjján megbuktak matekból és fizikából, ráadásul erre még büszkék is. Ezek, miután semmi értelmes dologhoz nem értenek, előbb utóbb a médiánál kötnek ki, ahol viszont a reálértelmiségnél sokkal nagyobb lehetőségük van terjeszteni eszméiket. Nemrég olvastam egy Mosonyi Emil professzorral készült riportkötetet, amiből egy kiváló világhírű tudóst ismertem meg, akit meghurcoltak a Rákosi időkben, aki '56-os kiállása miatt elvesztette egyetemi katedráját, akit csak rendkívüli szaktudása mentett meg attól, hogy Kádár börtönébe kerüljön, de miután nem érte be azzal, hogy koszos "strómann" legyen a rendszer kegyeltje, Dégen Imre mellett, kimenekült az országból, mután az akkori Nyugatnémet országban egyetemi professzori állással kinálták meg, melynek egyenes következményeként itthon a bíróság mint disszidenst vagyonelkobzásra és börtönre itélte. Nekünk nem kell az ilyen ember, nekünk filmforgatókönyvírókból,(Lányi András) keszekusza festmények kreátoraiból (Karátson Gábor)népvezérekké avanzsált filoszok és egyéb népbutítók kellenek, ezektől várjuk a haza üdvét. Mindegy, csak nehogy szakember legyen. A szakértelem mindíg gyanús. Amúgy a saját fülemmel hallottam (azóta nem nézem a műsorát ) amikor a Nagy Népi Showman akinek humora leginkább azoknak a szavaknak nagy nyilvánosság előtt történő kimondásából áll amikért gyerekkorunkban a szánkra ütöttek, Mosonyi Emilt egyszerűen "elvtársnak" titulálta. Igen Fábry Sándor ő, aki ha fejszét vesz kezébe ott hullik a forgács. És ez akkor is gyalázat, ha amúgy a "dizájncenterrel" kedvemrevalót alkotott. De sajnos Krúdy Gyula attól még, hogy remekműveket alkotott, gyalázatos alkoholista krakéler volt, aki verte a feleségét. Az erőműveket ha a környezetszennyezés kapcsán emlegetik, azonnal bevág egy képet a szerkesztő a hűtőtornyokkal és a felettük gomolygó fehér "füsttel", mert tudatlanságában és az általa mélyen lenézett kenyérkereső eszközével, a médiakuncsafttal való nemtörődömségében fogalma sincs arról, hogy a hűtőtornyokból nem füst, hanem ártalmatlan vízgőz felhőzik felfelé. A "füst" a tornyok fölé felmagasodó erőművi kéményből jön ki. Hogy ott nem látszik semmi? Hát ezért "jó" az erőmű. Pillanatnyilag a legkevésbbé ártalmas energiaátalakító. Környezetszennyezése töredéke az autókénak, repülőkének, amik ellen valahogy senki se tiltakozik annyira. Ja igen, mert azt nap mint nap használja az ökoguruja, de hát erőműve az nincs.
No Bogács. Azért ez egy kissé múltutazás. Valami izelítő a létező szocializmus diszkrét bájából. Kezdődik a szobafoglalásnál a medencék partján álló szállodában. Telefon, majd Email, amire kérek visszaigazolást. Pár nap múlva jön. Egy levél beszkenelve, ami olvashatatlan, olyan aprók a betük. Lényege, fizessek a megadott bankszámlaszámra foglalót. (!) No jó. Megírom, hogy olvashatatlan bankszámlára nem utalok pénzt. Válasz, közlik a számot immáron olvashatóan. Gyanus. A bankszámlaszámok három csoportból állnak. Itt csak kettő van. Na azért próbálkozzunk. Nem megy, a bankom netes átutalása érvénytelen bankszámlát jelezve visszadobja. Telefon párbeszéd a szállodával, ne is utaljak, a rózsaszin csekket szeretik csak. Mííííí? Igen, mert előfordult, hogy két hét múlva kaptak csak pénzt. Remek bankjuk lehet. Mondom nem járunk lovaskocsival, nem használunk kőbaltát, a bort nem iccére és gönci hordóra mérik, hanem decire és köbméterre, a pénzt meg nem rózsaszin csekken küldjük, hanem neten utaljuk. Válasz: ők nem szeretik "ímélben a pénzt" Elég! Nem kapnak foglalót.
Megérkezünk. Két éve voltunk utóljára, azóta kissé lepukkant a szoba, a szekrényajtó pántjai lógnak, a TV képe több csatornán élvezhetetlen, a bútorhuzat foltos, a legolcsóbb egyrétegű WC papírból két megkezdett guriga a klotyóban, csak egy törölköző fejenként, szappan, stb, ha hoztál. Szerencsére a víz az tökéletes. A medencékhez vezető járda közepén kutyaszar. Mondom a medence körül faleveleket söprögető asszonyoknak, ha már... akkor a szart is. De úgy látszik az ösvény "nem az ő asztala", mert a szar négy nap múlva is ott van, bár kissé szikkadtan. Megjegyzem az alkalmazottak is mind erre járnak. Valaki megelégelhette a szobájában a szemetet, mert egy bekötött zacskóban kirakta a folyosóra, az is ott díszeleg három napja. Korán kelek általában, most is. Felébredve ricsajt hallok. Valakik reggel hétkor hangosan beszélgetnek a földszinten, ami az első emeleten becsukott ajtó mellett is rendesen hallatszik. Megyek le a medencéhez úszni, vagy öt nő "beszélget" egymást túlkiabálva. Nem bírok magammal. Majd negyed évszázadot húztam le szállodákban dolgozva, de olyat, hogy a személyzet ordítására ébredjen a vendég? Megkérdezem, mégis hogy gondolják? Hallgatnak. Egyszerűen ott élnek még a gulyáskommunizmusban, ahol a SZOT beutalt boldog lehetett azzal amit kapott. Emlékszem abban az időben feküdtem a spotrkórházban, ahol igen nagy volt a fegyelem. A csendespihenőt könyörtelenül betartották, ebéd után minden beteget bezavartak a kertből és a folyosókról az ágyába. De aludni egy szemhunyást se lehetett, mert a nővérek állandóan csapkopdták az ajtókat , meg "beszélgettek" a nővérszobából a folyosó másik végében lévő textiltárolóban működő társukkal. Bogács Thermál Hotelban a portás éjjel kiteszi a foteljét az ajtóba, közvetlen a dohányozni tilos tábla alá és ott cigizik, hogy feljön a füst a szobába. Engem zavar. Ma reggel ázunk a medencében még utóljára indulás előtt. Jön a néni a hőmérővel, köszön, (nagy szó, az egyik recepciós kislány visszaköszönni se szokott) bedobja a műszerét a vízbe, majd panaszkodik, hogy neki még Karácsonykor is dolgoznia kell, pedig a többi fürdő az bezzeg bezár ilyenkor. Az, hogy ez nemcsak fürdő, hanem szálloda is, nem is gondol rá. Nyilván az lenne a természetes, ha a vendégek eltakarodnának a fenébe, csak a pénzt adnák fel rózsaszin csekken, hogy neki legyen fizetése. Mondom neki, régen mi volt itt, mielőtt a gyógyvíz feltört volna, hogy jótékony módon eltartsa a falut? Ugye mezőgazdaság. Hogy az milyen jó volt! A teheneknek bezzeg nem kellett enni adni Karácsonykor! Nem "veszi a lapot". Eszébe nem jut, hogy ő és a faluja az Isten kegyeltje. Miközben rengeteg település küzd az életbenmaradásért, itt csak jön a forró gyógyvíz a földből, nincs más dolog vele, mint kiszolgálni azokat és a markát tartani azok elé akik ide jönnek érte. Ha majd egyszer lesz igazi tulajdonosa a fürdőnek és nem valami "urambátyám" bérlője az önkormányzattól, szóval Bogácson is véget ér a szocializmus, amikor a "gazda" kiszámolja, hogy néhány érzékelő, pár méter kábel meg egy PC elvégzi töredékáron amit a néni a hőmérőjével csinál és ráadásul Karácsonykor se sértődik meg, ezért a nénit kirúgja a fenébe, hogy meg lesz sértődve!
A TV antenna szerelő kijött délután, hogy az antannahibát jelentettem a recepción. Szemmel és füllel érzékelhetően sértődötten közölte, hogy az antennacsatlakozót "valamelyik kedves vendég" kitépte a falból (tehát pontosan tudott a hibáról korábban is). No mondom, akkor cserélje ki! Hát az nem olyan egyszerű, mondta, sarkonfordult és otthagyott. Nem is jött többet!
Hány éve volt a rendszerváltás? Legalábbis itt Pesten. Na Bogácsra még nem egészen ért el. Attól tartok sok ilyen "bogács" van még az országban.
Most hogy ezt így szépen leírtam, rájöttem, hogy nincs teljesen igazam. Mármint a szocializmusal, a szállodákkal, meg a rendszerváltással. Hajdani szállodaigazgatóm mesélte, hogy a szocializmusban amikor szállodaportás volt az egykori Pallace szállodában, ha csak a pultra támaszkodott, (!) tehát nem állt mögötte fegyelmezett testtartásban, (vendég se közel, se távol a környéken) megszólalt a telefon, és amikor felvette, benne az igazgató, aki az aulában lévő kamera képét rendszeresen figyelte, "Fáradt Sallai úr?". Szóval azért volt akkor is aki komolyan vette a szakmát.
