Annakidején amikor odaköltöztem ahol korábban laktam, innen öt háznyira, hónapokat töltöttem el kemény munkával amíg a lakást felújítottam. Az 1896-os építésű körfolyosós ház fénykorában olyan lehetett, mint egy ékszerdoboz, díszlakatos korlátjaival gyönyörű díszes festésével, mely a lépcsőházban, nyomokban, rettenetesen elkoszolódva még látszik. Nos mára iszonyatos lepukkantságával még a valahavolt, mára semmivé vált nagypolgári környezet általános eléktelenedettségéből is kilóg lefelé. Ez a környék ahol apám is született és úgy hívták "Csikágó", a Keleti pályaudvar indulási oldalán elterülő Erzsébetváros. Nos annakidején már nem volt energiám, hogy ami a lakáson kívül van a "gang" felől, rendbehozzam. Hulló vakolat, ahogy IKV-s időkből ittmaradt, mielőtt az állam mint a forró krumplit, a volt lakók, immár tulajdonosok kezébe nyomta, nesztek csináljatok vele amit tudtok. Nos kislányom, aki most ugye ott lakik, szépérzékét bántotta a látvány, kitalálta, hogy vakoljunk. Úgy, hogy ma és holnap ez feladat hajóépítés helyett. Viszont így lányomnak meg a fiújának megtanítom a kőművesszakmát, lehet egyszer jobban megélnek majd belőle, mint a majdan megszerzendő diplomájukból.
Miközben a kőműveskanállal dolgoztam, nosztalgiával gondoltam vissza Csiga haveromék első otthonának felújítására, amikor annyi idős koromban, mint most gyermekem, ott fürödtünk barátainkkal a malterban. Az idők változnak, mondják, de leginkább ismétlődnek. Mondjuk annyi azért javult, hogy ebből a lakásból nem kellett hónapokig irtani a poloskákat, mint anno abból az Eötvös utcaiból.
Az ablakpárkány fölé több rétegben lehet csak az öt centi vakolatot felrakni, mert ha egyszerre próbálnám lezúgna, így vakolás szünetben "befőzés" következett. Azért idézőjelbe, mert annyival kedvezőbb az akciós őszibarack, megy és cseresznyebefőtt, hogy idén a gyümölcsvásárlás, hozzávalóvásárlás, drága gázzal való főzés és a sok meló helyett egyszerűen megvettük a kb 50 kilónyi kész anyagot (múlt héten és ma) a boltban. 2012-ig jó a szavatosság, OK nem mi csináltuk, de amúgy minden a saját meló ellen szól. Csak hazavinni és felcipelni a harmadikra volt kemény. Ráadásul ananászt be se főzünk volna, így meg van.