Szerdán a baloldali daruszárat megtoldottam egy 35 centis darabbal, hogy beérjen a fuxlyuk nyílásának közepére, mindkét kar végét behegesztettem egy-egy vaskoronggal, melyek közepébe 12-es menettel beraktam egy-egy gyári emelőkarikát. A becsavarás után azokat is körbehegesztettem, így nem tud kicsavarodni soha. Nem tünik nagy munkának, de mire lefestve mindez kész lett eltelt a nap. Aztán nekiláttam a lánc és kötélgörgőknek. Ugye ezen már napok óta tépelődtem, danamid, bronz, mi legyen. Végül is rozsdamentes acél mellet döntöttem. Ilyet találtam ki.
A lakatosokkal a szomszédban kivágattam az óriási lemezdarabolójukon némi aprópénzért négy darab 90X90 mm-es 6mm vastag saválló lemezt és kaptam tőlük egy darabka 42mm átmérőjű rozsdamentes csövet. A lemezek közepébe 21,5mm átmérőjű lyukakat fúrtam a vizügyesek hatalmas oszlopos fúrógépével. Ekkora fúróm nem volt, azt is a lakatosoktól kaptam kölcsön. A lyukba belehegesztettem saját készletemből egy-egy saválló csődarabot, a lemezt sikítóval kör alakra munkáltam és a vékony csőre koncentrikusan felhegesztettem a két korong közé a vastagabbat. Nos így elmondva nem egy nagy ügy, de az orrderékszárra felfúrva, menetes tengelyekkel, amikért külön ki kellett robogózni a Menettrendhez Angyalföldre, szóval ráment két nap. Gyakorlatilag kész, csak még a tengelynek alkalmazott csavarok biztosítását kell megoldjam, nehogy beeseen egyszercsak a tengerbe valamelyik "cérnaspulni". Nos ilyen lett.
A görgők felett a két M10-es csavar aminek a vége még nincs levágva, a lánc illetve kötél felfelé való kiugrását hivatott megakadályozni, mint Pardy mestertől tanultam. A spulnik tengelyeként alkalmazott, csak a végén menetes csavarok M14-esek , a kengyelek 6mm vastag acélból készültek, az egész elég brutálisan erős ahhoz, hogy reményeim szerint ne okozzon gondot horgonyhúzkodáskor.
