Nekiálltam az orrsudár megkonstruálásának. Nem mondom, hogy könnyen megy. Nem jön az ihlet. A decken való megfogásnak végül is kitaláltam egy megoldást, de nem mondom, hogy száz százalékig elégedett vagyok magammal, azonban már meguntam a sok tökölést. Ugye erősnek, könnyen elkészíthetőnek, egyszerűnek, könnyen bonthatónak kell lennie, hát majd kiderül. A bowsprit két részből áll majd, most a "tövét" a derékszárat csináltam meg, ez 120X60-as vastagfalú zártszelvény, azért ilyen brutális, mert a végén lévő görgőre húzom a horgonyt. Sok bajom volt vele, hogy mindíg minden zoknim kiég a hegesztéskor a szikráktól, nos amióta szandálban dolgozom zokni nélkül ez megszünt, csak mindíg ugrálni kell amikor ráesik a lábfejemre.
A hajókonstruálás folyamatos agytornája közben kiolvastam Temesi Tamás (ugyancsak extengerész) könyvét, címe "14" csak így egyszerűen. Jó könyv, egy ember életének dokumentumregénye a közepe igazi tengerész élménybeszámoló, akit érdekel, milyen volt a hajdan létező magyar hajókon az élet, annak szívből ajánlom. Kár, nagy kár, hogy az apropó ami létrehozta egy tragikus esemény, ahogy mondani szokás ez a könyv nem jött volna létre ha... Sajnos erre a könyvre is áll, amit korábban a Marton Gyuszi szintén remek könyvéről írtam, ha nem vagy egy Kiszel Tünde, ne is számíts rá, hogy a könyved elkapkodják.