Július 27. vasárnap. Izs Veliben gond nélkül tudtunk kikötni. Hely annyi mint a pelyva. Miért? Nos a relytély kulcsa, ez nem charterkikötő. Viszont ugye hétvégén váltónap, mindenki húz vissza a bérhajókikötőkbe, máshol kiürülnek a marinák. Majd hétfőn megtelik, itt se lesz hely persze, de most nekünk buli. Üres a vizesblokk, nincs sor a klotyó előtt. Reggel mi mindíg korán kelünk J-vel. Mire a többiek ébredeznek, mi már körbejártuk a kikötőt. A móló végén vizestanker készül kikötni, előtte kint a mélyebb vizen dobott horgonyt, a part mentén olyan kevés víz van, hogy csak csónakkal tudja kihozni a vizestömlőket, farkötelét én teszem a bakra. A szigetre Zadarból hordják az ivóvizet, minenütt felirat a mosdóban, ami a takarékosságra figyelmeztet. Reggeli után séta a piciny városkában, fagyi egy padon ücsörögve, majd indulás délkeletnek. Áthajózunk a LAUDARA csatornába a sziget déli oldalán, KATINA és DUGI OTOK közt egy egészen nevetségesen szűk átjárón besettenkedünk a fantasztikos KORNAT csatornába. A part holdbéli táj, kopár sziklahegyek közt hátszelezünk, időnként kipillangózva erős hátszélben, gyakran raumolva állandó csapásváltásokkal, sziklák, zátonyok közt a hegyek miatt tekergő szélben az állandó halzveszély remek gyakorlási alkalom Katinak és Attilának, nem is nyúlok a kormányhoz egész nap. A képen egy bliszteres hajó mögöttünk,
kétoldalt meg a kietlen part, melynek monotonitását csak néhány kicsiny 
öbölben megbúvó oázisszerű piciny kikötő töri meg. Estére érünk ZAKAN sziget védett öblébe, mázlink van, a kikötő tele, de amikor már kint ledobtuk a horgonyt elmegy egy hajó, gyors horgonyhúzás és már el is foglaltuk a helyét. Se villany, se víz nincs itt, viszont a kocsmáros ragaszkodik, hogy fogyasszunk nála, plusz a nemzeti park őrei is kaszálnak. Hogy ez a szikladomb mitől nemzeti park? A parkhoz valami zöldféle is tartozna az ember képzeletében, na ilyen itt alig van.
