Szombat-vasárnap körbekentem a hajót a töltőalapozóval, egészen pontosan majdnem körbekentem, mert a fenekét nem tudtam vasárnap este befejezni, egy 4-5 m2-nyi darab a "balfenéken" még hátravan. Ez az elvileg világosszürke festék azért is fontos, mert amúgy a fekete Katepoxra a fekete Rezakrilt nem lehetne úgy felkenni, hogy imitt amott ki ne maradjon. Ma megindultam volna befejezni, de közbeszólt a betegség. J nem nagyon tud járni, csak feküdni meg ülni, mert ha néhány tucat méternél többet kell lépkednie pokoli fájdalmai vannak. Ehhez képest a szélestudású fizioterápiás főorvosasszony felírt neki olyan kezelést (1mA egyenáramot vezetnek át derék és boka közt, én is megtudnám csinálni itthon, csak ahhoz a kencéhez nem jutok, ami háromkeresztes méreg, úgy, hogy nem adtak belőle, amivel bekenik az elektródák alatt a bőrét) amihez be kell járni a Péterfybe. Az hogy nem tud odamenni, merthogy épp ez a baja? Kit érdekel? Oldja meg! Namármost itt parkolni a kórháztól legközelebb négy sarokra lehet. Pont ennyire lakunk a kórháztól. Na valahogy odavánszorogtunk, (szegénykémnek időnként könny szökik a szemébe) kiderült, hogy nem úgy van az! Előbb időpontot kell kérni! De ezt aki felírja a kezelést egy ajtóval odébb, nem mondja (mert nem tudja, vagy nem érdekli) az amúgy járóképtelen betegnek. A pontos diagnózishoz szükséges MR vizsgálatra meg augusztusi időpontot adtak. Namost ezt az egészségügyet ne adják el akárkinek?? Miért is? Lehet ennél még szarabb? Valahogy kisírtuk, hamár odakínlódtunk, adjanak egy kezelést, mégha nem is ez a megszentelt rend (amúgy töküres volt a kezelő). Sikerült! Én meg egy egészen egyéni akcióval felmentem az osztályra ahol kéthete feküdt és a betegszállító gyerektől kölcsönkértem egy tolókocsit. Elég furcsán néztek rám, de sose volt gondom a verbális kommunikációval, úgyhogy végül is főorvosi engedéllyel a kezelés idejére kaptam egyet. Ezzel minden nap odatolom, kezelés után hazatolom őt. Még azt kellett megoldanom, hogy a dögnehéz szekeret ne kelljen felcipelni a másodikra, hogy a földszinti takarítóraktárhoz szerezzek itthon egy kulcsot, de ez már könnyűségbe ütközött. De kérdem én, ha valakiben nincs meg az a tehetség, mint bennem, hogy a betonfalon is átrágja magát, az mit tud tenni ilyenkor, amikor szembekerül az egészségügy tökéletes teszefoszaságával? Az dögöljön meg? Lehet, hogy ez a természetes kiválasztódás útja? Sajnos én már végpont vagyok. Nem fogok több gyereket nemzeni (kapnék is a fejemre) nem tudom tovább örökíteni a kreativitást. Amúgy tegnap este megpróbáltam egy gumikötéllel és némi shottolással nyújtani a lányt, hogy tehermentesítsem a gerincoszlopát, de hamarosan olyannak tünt a dolog mint egy különösen durva bondage party, úgyhogy abbahagytam.
Hétfő.
2008.07.07. 21:08 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.