Hehe a hülye nyugdíjas! Mindíg hencegek vele, hogy nekem már minden nap egyforma ünnepnap oda se bagózok a naptárnak. Tegnap csak azért nem tudtam befejezni a vízszerelést a szalon konyha részében, mert elfogyott az AWAB(ABA? hol ez, hol az van ráírva) bilincsem. Sebaj gondoltam, majd holnap veszek reggel kifele menet. Miközben ma május 1.-ével négynapos ünnep és bolttalanság kezdődik. Ennyit a vízszerelésről. Pedig tegnap még példálóztunk a Vizán, Mikivel és Bélával, hogy nem sörrel és virslivel, hanem munkával fogok ünnepelni, de valahogy nem ugrott be hogy az már holnap lesz. Bosszúból kisétáltunk a Városligetbe, jutva eszembe sok felvonulásos május "eggy" amikor néhányszázezredmagammal erre jártam(tunk) felvonulván. Aki kapott jutalmat, annak quasi kötelező volt. Még a Vegyterv, akkori munkahelyem nagy marha emblémáját is volt, hogy cipeltem fiatalként. Nem volt olyan vészes. Közben felüdülésképpen fogdostuk a lányokat. Szóval ébredés után nosztalgiatúrát tettünk a ligetben, nekünk csak pár sarok. Mégiscsak volt ha nem is sörvirsli, hanem sör és debreceni és sült kolbász. Azt reggeliztünk. Közben bámultam az embereket. Csodaszép értelmes arcú kissrácok, szinte érthetetlen, hogy lesz belőlük az a sok ostoba randa felnőtt. Kezd tiszta amerika lenni. Tízből nyolc ember undorító dagadék. Egy csillogószemű gyönyörű kislány szüleire tekintve öszenézünk J.-al, szegény gyerek, megérdemelte volna, hogy jobb helyre szülessen. Két sor sátorban különböző sérült gyerekeket pátyolgató karitatív szervezetek, alapítványok árulják a gyerekek által készített holmikat. Nagyon nem értek egyet vele. Azért (is)fizettem adót egész életemben, hogy az általam etetett itatott államgépezet minőségi módon gondoskodjon a sérült állampolgár társaimról. Ne engem tegyenek ki annak, hogy épkézláb voltomat szégyellve szemlesütve alamizsnálkodjak szerencsétlenek által gyártott kacatokért, a sérülteket pedig ilyen tevékenységre kényszerítve megalázva, (ahelyett, hogy lennének nekik való "igazi" munkahelyek) miközben politikusoknak álcázott milliárdosok tömik saját és klientúrájuk zsebébe a "népvagyont". Hangsúlyozom, pártállástól függetlenül. Ez nem jobb és baloldal kérdése. Ez a politika és a demokrácia kelevénye. Nem kell hozzá CT és ultrahang. Fertelmes seb ami látszik.
Évek (tán évtizedek) óta nem ettem használható debrecenit, ez egész jó volt. Viszont visszafelé betértünk a Paprika vendéglőbe, mert felcsigázta érdeklődésünket az utcai étlapon szereplő halászlé. Karácsonykor ettünk utóljára, az hibátlan volt, mert J. főzte. Na kérdezem a pincérnőt, persze azt mondja finom. Próbáljuk ki! Kiábrándulás. Az alap rendben van, ugye azt külön főzik és utólag teszik bele a halszeleteket. De félig nyers a hal. Ehetetlen. Szégyen gyalázat, nem változik itt semmi, ahol van, a főútvonalon (Paprika vendéglő Dózsa Gyögy út 72) úgyis bejön a vendég. Ha szart adnak neki, akkor persze nem jön többet, mint mi se, de majd jön más palimadár. Amikor elmondom a pincérnőnek, hogy félig nyers a hal, ettől ehetetlen a leves, ezért hagytuk ott, csak annyit mond "köszönöm". Se egy elnézést, se valami kompenzáció felkínálása, (24 évet húztam le szállodásként, ilyenkor ez a szabály, vendég nem távozhat elégedetlenül) szóval ilyen kocsmákkal képzeljük magunkat betörni Európa túristabizniszébe. Ahol egymást tiporják a görögök, olaszok, franciák, hogy fogják meg a vendéget. Siralmas. Azért valami változott, nemcsak a felvonulás. Tiszta a WC. Ez annakidején elképzelhetelen volt. De 4000Ft-ot csak hugyozásárt otthagyni nyugdíjból egy kocsmában nekünk luxus.
