Hajónapló

Tegnap este komoly zivatar volt, dörgés, villámlás és zuhogó eső. Kicsit aggódtam, hogy megyek ki majd a hajóra aludni ( három napja is megáztam, vizes pizsamában bújtam a hálózsákba de reggelre nagyjából megszáradtam, a hálózsákot meg kiterítettem száradni), de elállt az eső mialatt a TV előtti elalvásból felébredtem, így megúsztam a megázást. (Ilyemkor indig elhatározom, hogy veszek egy földig érő esőkabátot, kifejezetten hajóramenés céljából, de aztán eláll az eső és elfelejtem az egészet.) Ennek megfelelően megint ködös volt  a reggel.

de látszott (különösen, hogy az óraállítás után már egy órával később volt) hogy a Nap nem adja fel, 

most, 8:33 van az "új idő" szerint, túl vagyok  a reggelin, már hét ágról süt.

Tegnap átnéztem az összes kerekemet, mert J figyelmeztetett, hogy szerinte lapos jobb hátsó gumival autózom, hát alig volt benne levegő, de a többi is alig volt 1 bar felett, úgyhogy felkompresszoroztam az autót körbe 2,5-re, a bringát meg elől-hátul 4-re.

Aztán amíg még mielőtt  levíztelenítem a kerti szivattyút, elintéztem a szennyvízátemelő átmosását, de megnéztem a meteorológiai előjelzést, a téliesítéssel még ráérek, úgy tűnik nem lesz fagy még jódarabig.

Szomorú, de egy hete bolti paradicsomot reggelizek, mert a saját ugyan még terem, de íze már semmi. Ezt a pár darabot leszedtem, de már csak magnak jövőre.

Judit aki utálja a tűt cérnát, egy gombot nem hajlandó nekem felvarrni (végülis eredeti szakmája női szabó) napok óta varr, akárcsak tavaly a mikulástörpékkel, ismét megszállta az alkotási vágy, most babákat készít egy zsák használt ruhát és rongyot feldolgozva.

Tegnap este megnéztem felvételről Simó Sándor "Apám néhány boldog éve" c. filmjét. Néhány napja ment a "Magyar filmek" csatornán. Gyakran szemlézem a felhozatalt és amit fontosnak tartok, beállítom felvételre, így amikor megnézem, kitudom hagyni belőle a reklámokat.

Érdekes a kapcsolatom ezzel (és még sok más) magyar filmmel. Kicsit visszaugrok az időben (írtam is itt a blogban amikor a tengerész pályafutásomat részletesen elmeséltem, de gondolom nem mindenki naprakész belőlem), a MAHART tengerjárókon azokban a video nélküli időkben felüdülésképpen magyar filmeket néztünk, amiket a budapesti központ, vagy tán még valami "magasabb" szint, alkalmasnak tartott a tengerészek szellemi színvonalának emelésére. Magyarul, főleg dögunalmas művészfilmeket. A mozigépész a mindenkori elektrikus volt, szóval én határoztam meg, hogy az általában heti egyszeri vetítésen melyik filmet nézze az úri közönség, és hogy mikor legyen (általában ha nem volt épp kikötői rakodás, manőver, egyéb esemény, mindig a hét azonos napján) a vetítés. Az utak persze mindig hosszabbak voltak mint ahány filmet leküldtek a központból, így egyes filmeket gyakran ismételni kellett, ilyenkor jött a közkívánság, kiordított Stigaj a szakács a konyhából, "Eleeek!! azt  a kommunistásat vetítsed este!".( Ez volt Rényi Tamás "Az idő kezdetén" c. filmje Cserhalmi Györggyel), de a legnagyobb sikere emlékeim szerint Bacsó Péter " Ereszd el a szakállamat"-jának volt, és hát elsősorban nem a mondanivaló, a művészi játék, a cselekmény mesteri kibontása, sőt még csak nem is mert az egyik főszerepló Bánsági Ildikó papája Bánsági Károly, sokunk ismerőse, tengerész első pincér volt, hanem a filmben több ízben ruhátlanul  látható művésznő  miatt. 

Na így került a hajóra (tán az M/S Budapest-re) a bevezetőben említett Simó film. Ahogy említettem többször is megnéztük, igazából kirobbanó sikere nem volt (kétségtelen, nemzőkorban lévő férfiközönségben nincs az  a film ami versenyezhet az ifjú Bánsági Ildikó kebleivel), de engem valahogy megfogott. Máskülönben nem emlékeznék rá ma is, így fél évszázad messziről. Mert például NEKEM aki amúgy minden nevet azonnal elfelejtek, bármennyire is akarom "itt van a nyelvem hegyén", de jeles sztárok neve se jut eszembe amikor éppen kell, a felejthetetlen Patkós Irma, igazából epizódszereplő neve, amikor tegnap végig néztem a  filmet, azonnal beugrott.

 Akkoriben emlékeim szerint nem nagyon elemeztem a filmet magamban, az ember bármennyire is érett harmincegynéhány éves korában, de mostanra már tudom egészen másképpen gondolkozik, mit így, túl a nyolcvanon. Meg minden más volt, a kemény munka, élet a hajón, a munkahelyen hónapokon át, a lét más tudatot határozott meg.  A jó filmet (akárcsak a jó könyvet) arról lehet (utólag) felismerni, hogy akárhányszor megnézed (olvasod) új és új érzeteket kelt benned. Ez az 1977-ben bemutatott film nyilván már nem kellett megküzdjön olyan kényszerekkel, mint a tíz-, pláne húsz évvel korábbiak. Nem éltem benne (hálistennek) soha sem a film, sem a médiavilágban, de el tudom képzelni, hogy az az alighanem a rögvalóságtól teljesen elszakadt jelenet, amiben a szovjet kapitány a legényével betéved a légópincében dekkolók közé, nem  megb@szható nők után kutat, hanem odaül a zongorához és operettáriát játszik és énekel. "illúzió a szerelem"...Leginkább azt tudom elképzelni, hogy ez volt az "ára", hogy legalább halvány utalás lehessen a filmben arról, hogy eltüntették azokat a kommunistákat akik nem a rendszer fővonalában tepertek, hogy  kimondjanak más szereplők nyitott mondatokat ... hogy viselkedhessenek rendszerbizonytalan módon. Szinte érzem a lebegő kötelet amin a rendező-írónak egyensúlyozni kellett. És IGEN muszáj áthallanom a mára! Mert ma is érvényes a mondanivaló, csak másképp. Mert most nincs egyensúlyozás, nincs "alku"! És nem "hálistennek"! Mert most aki nem igazodik, lelkesedik, hízeleg, agitál, és főleg nyal a legalávalóbb módon, vagy csak egyszerűen nincs benne a brancsban, azt letörlik a tábláról. A proletárdiktatúrát felváltotta a bugrisdiktatúra, πcsába Aczél Györggyel aki a a gondolkodókat fontosnak tartotta valahogy megnyerni (mert kevesen voltak olyan következetesek mint Márai Sándor, aki az utolsó pisztolygolyóig kitartott), demokrácia van, a bugrisok meg többen vannak, nekik kell a mindennapi gyűlöletüket megadni még ma, és akkor övék az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké ámen.

Más. '56 évfordulója van. Nem megyek egyik tüntetésre sem, az egyikre azért nem mert gyalázat minden egyes jelenlét aki odamegy, a másikra meg azért nem mert más dolgom van. Azt hiszem befordultam a "célegyenesbe". Apa kezdődikkezdődikkezdődik, mondja a kisgyerek a reklámban.. hogy ne legyek ennyire rejtélyes, tegnapra kaptam (két hónap várakozás) időpontot az urológiára, következmény, kell a jövő héten időpontot kérjek hólyagtükrözésre... tudtam, hogy a "vége" sz@r lesz, hát alighanem ez már AZ.

Olyan történt ami még soha. Reggel szemerkélő esőben és meglehetős hűvösségben jövök be a hajóról a házba reggeli piperére meg öltözködni.  Szmájli kutya többnyire már az elszobában vár, mert csalhatatlan szimatjával érzékeli becsukott ajtókon keresztül már azt is tán, hogy partra léptem. De ma semmi. Na jó, ilyen már előfordult, végzek a klotyóval, anyaszült meztelenül megyek a szobába a mérleghez rituális napi súlyellenőrzésre (ha pluszt tapasztalok, kihagyom az aznapi vacsorát), Sz kutya mélyen alszik a vackán  a kályha tövében, ne ilyen se volt tán még soha. De nincs még vége. Öltözködöm, megjelenik a lábamnál, na mondom, felébredt végre kiengedem. Megyünk az előszobába, kinyitom az ajtót...kutya VISSZAFORDUL és bevonul a szobába!!.  Aztán, amikor a kabátomat veszem fel az előszobában, csak-csak megjelenik és orrával kilöki a külső hőszigetelő ajtót, de nem látszik igazán lelkesnek, inkább csak olyannak mint aki csak az én kedvemért csinálja az egészet. Te... EZ a kutya is öregszik! Végülis 8.-án volt 10 éves, ha igaz, hogy kutyánál héttel kell szorozni, az 70 emberévnek felel meg, szóval ő se egy "mai csirke", lassan hozzám öregszik. Még két év és ő lesz az öregebb. Mondjuk az esőben sétánál nem látszott a mozgásán, a szokásos intenzitással vonszolt végig az úton, szóval tán csak bölcsebb lett nem fáradtabb.

Más. Írtam már róla, de visszatérek az általános "békehangulat"-ra. Két valós, a Gáza-Izrael közel-keleti, és az orosz-ukrán európai, valamint egy csomó lappangó háború zaklatja fel a világot, határozza meg mindennapjainkat. Most az európai háborút elemezném. 

Kicsit messzebbről futok neki, mert messzebbre is akarok ugrani.

“Those who cannot remember the past are condemned to repeat it.” Magánfordításomban; Akik elfelejtik a múltat, újra át kell éljék azt. (George Santayana 1863–1952)

Minden háború gyökerét valahol az előzőben kell keresni, amiből, minél öregebb vagyok, annál pesszimistább módon azt kell levonjam, hogy alapjába véve a háborúk nem oldanak meg semmit csak elfedik a problémát egy súlyosabb előidézésével. Az első világháború lezárása a sok szempontból igazságtalan párizsi békével megágyazta a másodikat. A győztesek önző arroganciája, az a dölyfös magatartás, hogy úgy gondolták "új világot" képesek teremteni, csak nagyobb káoszt okozott, mint ami megelőzte az első háborút. A fél világot romlásba döntő első világháború (amit akkor még "Nagy háború"-nak neveztek, mert úgy gondolták, hogy ekkora még nem volt és nem is lesz többé), olyan világmegváltó ideológiáknak adott szárnyakat, mint a bolsevizmus és a fasizmus. Mert az emberek többsége mindig abban reménykedett, hogy a szorgalmas, becsületes, okos munka megúszható különféle "modern" hiedelmekhez való csatlakozással. Ezeknek mindig közös jellemzője valami új népvezér megjelenése, aki aztán az erre hajlamos tömegeket maga mögé állítja.

 Ha az emberek elégedetlenek a sorsukkal, pláne éheznek, azonnal fogékonyak lesznek mindenféle "izmusokra". A meggyalázott, megalázott, nyomorba döntött Németországot bekebelezni látszott a kommunista ideológia, ami halálra rémítette a nagytőkét, kapva kaptak a barnainges nácikon, akik majd megregulázzák a komcsikat. (sokan csak akkor eszméltek amikor rájuk csukták a gázkamra ajtaját) A győztesek öröme se tartott túl sokáig, a fellendülés meghozta a '29-es nagy gazdasági válság-ot, százezrek vagyona tűnt el a semmibe, milliomosok ugráltak ki a felhőkarcolók ablakából. Angliában az USA-ban rendkívül sokan szimpatizáltak a fasizmussal, VÉGRE REND lesz a káoszban. Lám ez a Hitler, vagy hogyishívják, milyen ügyesen kivezette az országát a válságból. Hogy hát a zsidók kicsit berzenkednek? Hát hiszen mindig azt teszik, különben is megérdemlik, a bőrük alatt is pénz van, most legalább megtanulják, hogy ne emeljék a boltban állandóan az árakat. Hitler "megvette" a tisztikart, ügyesen kijátszotta a fegyverkezési korlátozásokat, visszaadta az egyenruhát, a megbecsülést, a fizetést és a reményt. És DUMÁLT! Mindig mindenütt, hatásosan, és ez kell a népnek! '36-ban Berlinben a nácik megszervezték az addigi idők legparádésabb olimpiáját és ezzel sokak számára látványosan bizonyították rendszerük fantasztikus életképességét, ahogy az az is volt! Mert ha meg lehet oldani, hogy egy egész nemezt egy irányba húzzon, az olyan mint  a mágnes, amelyben minden elemi dipólus egy irányban egyesíti az erőt.

Voltak persze akik látták. Akik elolvasták a  Mein kampf-ot és akik kongatták a vészharangot. De hát ki törődött a bukott Winston Churchill-el, öreg, nyilván hülye már ( a fiatalok minden öregre rásütik), örüljön, hogy elfeledték neki Gallipolit, és mint pénzügyminiszter, majd később mint az Admiralitás első lordja elücsöröghet egy íróasztal mellett! Helyette a britek lelkesedtek Neville Chamberlain miniszterelnökért aki egyfolytában a békéről beszélt nekik, amire mindenki vágyott és amivel Hitler, aki zseniális módon ráérzett, kecsegtette és zsarolta, megszegve a párizsi békeszerződést, mely mindössze 100000 fős hadsereget engedélyezett Németországnak, két hadosztállyal bevonult a demilitarizált Rajna vidékre és ezt a nagyhatalmak féktelen békevágyukban tűrték. Pedig akkor Németország még gyenge volt. De 1933 és '39 közt a hadsereget 3 millió főre fejlesztették fel és  Chamberlain engedve a további zsarolásnak, látva azt a félelmetes sebességet ahogy Németország fegyverkezik (új fegyvernemek, mint a Kriegsmarine és a Luftwaffe), hozzájárult Csehszlovákia feldarabolásához.  Megkapták a Szudéta-vidéket, és az addig ingadozó tábornokok, akik még puccsot is fontolgattak Hitler ellen (mégiscsak gyalázat hogy egy káplár parancsoljon nekik) , belátták, hogy Hitler egy korszakos zseni és mellé álltak.  Németország  Frankót támogatva beszállt az újonnan létrehozott légierejével a Spanyolországi forradalom leverésébe, ezzel "élesben tesztelve" az új, legkorszerűbb fegyvernemet. És a békevágyó nagyhatalmak szemet hunytak, mert békét akartak BÁRMI ÁRON. Amikor Chamberlain repülőgépe 1938 szeptember 30.-án leszállt a londoni kifutópályára boldogan lobogtatta a "béke" zálogát, egy a "Hitler úr által aláírt" papírost, melyben Németország Csehszlovákia feldarabolásáért cserébe  lemond minden további területi igényéről. Az emberek örömmámorban úsztak, hogy íme béke van örökre.

Egyedül Churchill szólalt fel a parlamentben „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút."

És lőn.1839 szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot, melynek szövetségesei Franciaország és Anglia azonnal hadat üzenni voltak kénytelenek Németországnak, de békevágyukban nem tettek semmit, nagyjából tétlenül nézték Lengyelország lerohanását, sőt a franciák kimentek Párizs utcáira tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Varsóért!"...Ezért aztán meghaltak Párizsért. Mert innentől kezdve elesett nagyjából egész Európa.

Na miért futottam neki ilyen messziről? Mert most is mindenki a békéről papol, miközben a saját kis politikai pecsenyéjét sütögeti, még gyalázatosabb módon is mint annakidején. Most Oroszország ijesztget a félelmetes erejével, amivel amúgy három éve nem képes elfoglalni Ukrajnát, és vezeti orránál fogva a hülye Trumpot akit a többségi hülye választói ültettek trónra. Most Ukrajna olyan mint akkor a Rajna-vidék, Szudéta-vidék, és Lengyelország, Európa meg ugyanolyan teszetosza békenyafogó, mint '39-ben Anglia és Franciaország, SŐT Trump alatt még az USA is pont olyan izolacionista mint Franklin Rosevelt előtt volt. Nicolo Machiavellit idézem; "A háborút nem lehet elhalasztani, csak késleltetni az ellenség javára." Az, hogy Európa nem áll ki minden erejével Ukrajna mellett az agresszor Oroszországgal szemben, csak elhúzza és eszkalálja a háborút.

Itt a hideg. De erről már tegnap is írtam. Az imént 4 db ilyen felbontatlan borítékkal gyújtottam be a cserépkályhában  a tüzet.

Van még vagy három belőle. Azért van ilyen sok, mert egyedül én fűtök kályhával a környéken és nekem adják a megsemmisítendő, kényes tartalmú papírszemet. Magyarország kormánya alighanem a legdrágább gyújtóspapírt szállítja nekem postai úton. Nem rossz gyújtós, sokkal könnyebben gyullad mint a hasonlóan felesleges, színes  reklámújságok, de vérzik a szívem, mert amibe kerültek nekünk, abból legalább két gyerek jóllakhatott volna az állami nevelőotthonban. De hát van/volt a hazámban három millió hazaáruló, aki erre a feudálbolsevofasiszta maffiakormányra szavazott. És ezen ÉN már nem tudok változtatni, kiöregedtem a rendszerdöntögetésből (ráadásul az ezelőttit is elb@sztam), már tüntetni se tudok, mert nekem már csak a prosztatám parancsol. Túl sok jót már nem várok, ahogy nézem a nálam fiatalabbak nagyrésze is tökhülye akár a "barikádnak ezen az oldalán" is, a demokráciát nem értik, szinte mindenki azt hiszi örökre kell királyt választani, nem értik, hogy az időnkénti választások PONT a folyamatos korrigálást tennék lehetővé, ehelyett arról elmélkednek, hogy "mi lenne ha" (ahogy  Nagy László a "Képtelen természetrajz"-ában "Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal")  és hiú ábrándokat dédelgetnek. De hát ahogy a Felker Dodó mondta vagy 60 éve; "tíz emberből kilencnek csak annyi esze van, hogy nem ül be háttal  a moziba". Na ennyit a begyújtásról.

Levezetésképpen, EZ az imént jött szembe a neten

Egyszer, mikor a fülkémbe – a kocsik már zsúfolásig megteltek – bevonszoltak egy sebesült ezredest. A rakodást irányító főorvos odaszólt nekem:

Friss volt a reggel. Ránézek a műszerre ami a külső hőmérsékletet mutatja 1,5 °C EZ MÁR IGAZI télies. Fázik is lábam szára a farmerban, megállapítom, hogy ha így megy tovább elkél a jégergatya. Pedig tegnap még szinte nyár volt... legalábbis délutánra. Gyönyörű napunk volt. Mondom "NAPUNK", mert ritka ünnepnap, itt volt a lányom messzi külhonból egy egész nap szabadságra. Kint henyéltünk a stégen a hintaágyban.

Isteni béke, csend, nyugalom, beszélgetés és a víz megunhatatlan bámulása. Aztán hoztam takarót, párnát és hagytam aludni a hintaágyban elálmosodó leánykámat. Rengeteget dolgozik odakint, plusz iskolába jár idehaza (folyamatosan röpköd Berlin és Budapest közt). Állandó lendületben van, nem is tudom kitől örökölte. :) 

Délutáni kutyázás a szántóföldön.

Na ugyanitt ma reggel.

Látótávolság 40 méter, "repülősül, felhőalap nulla". A máskor napfényben fürdő túlpartot még sejteni se lehet. A kacsákat úgy tűnik nem zavarja, eveznek a szokásos megszokott dolguk után. 

A korábbi napokban csak minden másnap és "ipegcsak" gyújtottam be a cserépkályhába, de ma egy kicsit komolyabb tüzet raktam, bár még mindig nem nyúltam az "igazi" fabrikett tüzelőhöz, és még jódarabig nem is fogok, előbb fogyjon el a himi-humi hulladékfa. Nem győzöm dicsérni magamat, hogy mekkora eszem volt amikor méreteztem és megcsináltam a ház szuper hőszigetelését.

21:21 Ja és kicsi lányomnak bemutattam Borókát. NAGYON tetszett neki. Hogy ti is lássátok az a halálosan beteg állatka hol tart most. https://www.facebook.com/malacvedoalapitvany/videos/831477952726947  Úgy tűnik Lujzának (az emunak) is tetszik.

Gyönyörű volt a reggel. Kicsit elaludtam, 7-kor ébredtem. 7,7 °C volt odakint, de szél szinte semmi és verőfény.

A tegnapi napot ellustálkodtam. Ilyenkor mindig lelkiismeretfurdalásom van ha nem dolgoztam semmit. Ma se sokat. De "vízre tettem" a békát aki a kutyák ivóedényében lakott.

Kifigyeltem, hogy ott dekkol, korábban már megmértem a rozsdamentes lábas átmérőjét, kerestem egy rávaló fedőt, óvatosan megközelítettem, megriadva lemerült a fenékre és gyorsan rátettem a fedőt. Aztán kivittem a Balabán csatornába és beöntöttem. Biztos nagy volt az ijedtség, de remélem most majd örül a korlátlan nagy víznek. És télen nem fog befagyni a lábasba.

Ma ilyen állatos nap van, J átment disznópásztor üzemmódba a szomszédba. Mert Boróka minimalacot kell etetni, pisiltetni, kakiltatni és mindezt Lajostól az óriási törpemalactól gondosan elkülönítve, mert Lajos féltékeny és esetleg bántaná a kicsit. Boróka ebédel. Félelmetes mennyiséget meg tud enni, szinte többet eszik mint Lajos aki közel 100 kilós, bár ő is törpemalacnak indult.

 Aztán játszik.  Aztán elfárad és hatalmasra dagadt pocakjával bevonul a takarója alá aludni. És valahogy lesoványodva ébred. Ettől lehet az, hogy szemmel láthatóan növexik. (Igen, az a szörnyűséges kappanhang az enyém, ez maradt a gyönyörű tenor hangomból a 4 éve történt műtét után)

A  télikertben lumineszkált egy fénycső, ami azt jelenti, hogy felcseréltem a  fázist a nullával, ami amúgy nem probléma, de bosszantott, azt még megcseréltem, aztán most ebédelni és aludni fogok. Pedig varrni akartam meg kell foltozzam a soron következő tiszta munkás nadrágomat. J-t nem tudom rávenni az ilyesmire, utálja a tűt meg a cérnát, talán mert eredeti szakmája női szabó.

Elb@sztam több mint fél napot feleslegességre. Az imént ezt az Emailt küldtem ez ügyben. (címzett ugyfelszolgalat@telekom.hu )

T  Cím! Üzenetet kaptam, hogy keressem fel régi nyomógombos telefonom kedvezményes cseréjére üzletüket. Beléptem a menübe és kiadta, hogy a Dunaharasztiban lévő üzletük van a ráckevei otthonomhoz legközelebb. Időpontot foglaltam mai nap 10 órára és odautaztam. Kiderült, hogy NINCS a kiválasztott TCL3189D készülékük készleten. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha lett volna az üzletnek egy telefonelérhetősége, DE NEM VOLT. Nem lett volna gond, ha tud felvilágosítást adni a telefonos ügyfélszolgálatuk a  1414-en, de felhívtam és NEM TUDOTT. Ezért kénytelen voltam odautazni, mint kiderült feleslegesen. Az a véleményem, hogy 1. Én az elvárható maximális gondossággal jártam el, az eredménytelenségért engem felelősség nem terhel. 2. Ez kifejezetten TISZTESSÉGTELEN ÜZLETI MAGATARTÁS. Csúnya primitív, a vevőt lenézően kezelő, „ha már ott van csak vesz valamit” viselkedés, vegyék úgy, hogy azt a kiváló minősítést amit korábban adtam önökről ezennel visszavonom. A továbbiakban így fogom önöket megítélni és ennek ismeretségi körömben hangot is adok. Önök tartoznak nekem több mint fél napi időmmel és túl a 80. éltévemen, erősen fogyatkozó energiám erre az időre eső részével. Szégyelljék magukat!

Reggel ennek megfelelően korán keltem. Korábban mint a Nap. Sajnos ehhez a gyönyörűséghez a telefonos fotó alkalmatlan. Talán  a kezem is remeg, nem tudom két kézzel fogni, mert a másik kezemet a Szmájli kutya húzza a pórázzal.

Hűvös volt a reggel, de tiszta  a levegő és a látvány lenyűgöző. Végülis ezért lakunk itt. És hát nem lehet minden nap tökéletes.

Az elmúlt napokban kicipeltem a hajóra a javított villanybojlert és beszereltem a helyére. A tágulási edényt felnyomtam kompresszorral a 2,5 bar üzemi nyomásra és azt is bekötöttem. Ráadtam a vizet az így "visszaalakított" rendszerre, a napkollektorból meg a napbojlerből amire a kollektor dolgozik a decken meg leeresztettem a vizet. Idén már nem számítok napmelengette zuhanyozóvízre, viszont ha beáll a fagy nem akarom, hogy akármi is szétfagyjon odakint. A hátsó hálókabinból átköltöztettem az alvóholmikat a szalonba és tisztan ágyat húztam. Szóval "beteleltem". Ennek a költözésnek akkor volt igazán jelentősége amikor még "igazi" telek voltak kemény mínuszokkal és fűtöttem a szalonban ahol a kandalló-kályha ál, akkor a szalon hőszigetelt ajtaja, plusz vastag függöny tartotta bent a meleget (mert amúgy a hajótest hőszigetelése egyforma az egész lakótérben)  de immáron, harmadik éve, hogy nincs hideg télen se, fűtetlen hajóban alszom téli hálózsákban, szóval nagy jelentősége nincs az átköltözésnek, inkább csak kényelmi szempontból  jó, innen nyílik a head, nem kell a hideg cockpiton átcsoszognom ha éjjel "ki kell menni".

A szerelés közben bent a gépházban kucorgás magzatpózban még fénykoromban is megviselt, de mostanra határozottan nehezen boldogulok, J-t kiparancsoltam a hajóra, egy sámlin ücsörögve adogatta kézbe a szerszámokat, mert az, hogy mindenért ki-be másszak, végképp meghaladta volna az erőmet. Egy szereléshez elég nekem egyszer be- és a végén kimászni. Sajnos az agyam is gyengül, totál elfelejtettem, hogy kétfokozatú fűtőbetétet raktam a bojlerba és a három vezeték nem fázis-nulla-föld, hanem 800W-1100W, el is kötöttem és csak akkor tértem észre amikor sötét lett mert leverte a FI relét. Ki is másztam kapcsolási rajzot keresni és az egész további munkát későbbre halasztottam, annyira elment a kedvem az egésztől. Ráadásul a villanybojlert amúgyse fogom használni, a fűtetlen hajón nem zuhanyozok a headben, hanem inkább bent a ház jó meleg fürdőszobájában, kezet mosni meg jó a hideg víz is a hajón.

Szóval mondtam J-nek, hogy mára fájront, még ebéd előtt voltunk, ezért meglátogattuk Borókát. Boróka aludt a takarója alatt, de amikor M  a "nevelőanyja" kirakta  vacka elé az ebédjét ( mandulatejbe áztatott zabpehely reszelt zöldségválogatás feltéttel), megérezve az illatát azonnal kidugta kis fejét a takarója alól.

Jóétvággyal nekilátott az ebédnek és sűrű farkcsóválás közben, elégedetten csámcsogva be is falta az egészet.

Aztán elhemperedve hagyta J által simogatni dagadtra tömött pocakját.

Nagy eredmény ez, Boróka halálán volt valami, nagyjából tüdőgyulladásnak nevezhető nyavajával, amiért az anyja elhagyta ahelyett, hogy szoptatta volna (mert igazából még mindig szopnia kellene), de hát reménykedünk, hogy most már megmarad, mert jó étvággyal eszik, már nem fuldoklik és mintha nőtt is volna egy kicsit. Mindenesetre emberbarát, például M nagymamával remekül megértik egymást.

Itt egy video, a blog nem hagyja beágyazni a linket (mindig van valami informatikai izé) de  ha ezt az URL-t bekopyzod látod milyen eleven a pici. https://www.youtube.com/shorts/YOvJDzvXY7U

Itt a tél. Reggel nézem a műszert 2,5 °C-t jelez a külső érzékelő. Éjjel felébreszt a prosztatám, kitópálok a headbe, aztán bújok vissza a meleg hálózsákba. Koromsötét van, ránézek a telefonomra 5:58 van! Hát akkor ez nem éjszakai ébredés, hanem reggel van! Fenébe, mikor lesz már óraállítás?! Úgy döntöttem, hogy mostantól úgy veszem hogy NEKEM már egy órával errébb van. Szóval e pillanatban nem 10 óra van, hanem nekem még csak 9. És holnap reggel egy órával tovább alszom. UFF!

Azt hiszem leszedtem az év utolsó paradicsomtermését.

Már alig van íze, sápatag és ragyaverte. Már csak magnak fogok szedni párat, enni a boltból kell vegyek.

Pár napja betárcsázták a szántóföldön a maguktól hajtott napraforgóvirágokat, J még mentett párat vázába,

illetve  a kertbe is megpróbált átültetni, meglátjuk megmarad e.

Naszóval tél lett hirtelen, még szokni kell. Megyek begyújtok a cserépkályhába.

Hát úgy tűnik vége a nyárnak sajnos. Reggel 8°C volt és a kezem majd lefagyott a szokásos kutyázásnál a szántóföldön. És már harmadik napja téli hálózsákban alszom, igaz még a hőszigeteletlen ajtajú hálókabinban. Pedig még tán csak egy hete volt, hogy a napenergia melegítette vízzel zuhanyoztam a headben a hajón, igaz már csak 35 fokos volt a víz, de ma ez még ha süt is a nap, nem lesz több 25 fokosnál, az nekem már zuhamnyozni hideg. marad a villanybojler a házban. A hajón ezen a télen se fogok fűteni, ez a téli hálózsák immáron két télen bizonyítottan bevált, nulla foknál soha nem volt hidegebb a szalonban ahol télen alszom. 

Sajnos a paradicsom is a végét járja a magaságyásban. Teremni még terem, de már íztelen és még mielőtt beérne elkezd lottyadni majd rohadni. 

És takarítok és rendezkedek. Ez ami az ágyon van az íróasztalon volt. Egyszerűen beborítanak a tárgyak.... És még a villanyszerelés romeltakarításból is van, pl a fürdőszoba ajtó melletti panelt is vissza kell szögeljem... jajaj, sose végzek.

Takarítok. nemcsak a villanyszerelés nyomait, minden egyebet. Kegyetlen meló és megfelelőképpen utálom is. Mert elvileg rendcsinálással is jár együtt az meg különösen bonyolult. 

Más. Tudja valaki mi van a békákkal télen? Mindjárt utána olvasok a neten. Mert van egy fületlen rozsdamentes lábas a kerticsap alatt, abba csöpög a víz és abból isznak kint a kutyák. És még a nyáron beleköltözött egy pici béka. Az az ő saját tavacskája. Nem zavarják a kutyák és azokat se zavarja hogy ő ott van. De mi lesz vele ha fenékig befagy a lábas?

Látjátok hol van? Elsőre én se találtam, de ott van, mutatom.

Szóval az lesz, hogy ha jönnek a mínuszok kiteszem a Balabán csatornába a többi béka közé. Addig meg had élvezze a magánbirodalmát.

Ma 13:45-kor befejeződött a villanyszerelő projekt. A meghibásodott kábelszakaszt végülis úgy iktattam ki hogy az épület külső falain mind bemenő, mind kijövő oldalon, még kedden leválasztottam, és ideiglenesen a kerti pavilonból egy hosszabbító kábellel egy dugaszolóaljzatról adtam betápot az innen üzemelő kültéri fogyasztóknak. De most látom, ezt már kedden megírtam. Na szóval a véglegeset úgy oldattam meg, hogy a kijövő ponton, ahol a szennyvízátemelő szivattyú helyi kapcsolója is van átfúrtam a ház falát egy hosszú "ágyúfúróval", a furat másik vége pont a fürdőszobában van a  mosógép mögött és falon lévő sávdugaszolóaljzatból vezettem ki a lukon át egy másfél méteres darab flexi kábelt aminek a belő végét a sávdugaljba villásdugóztam, kívül meg a szennyvízátemelő dobozában kötöttem rá a külső hálózatra. Így bármikor leszakaszolható a dugasz egyszerű kihúzásával, HA hibakeresés okán szükséges darabolni a hálózatot. Aztán nekiláttam az elosztó áthelyezésének. Hogy ha legközelebb bármi hiba vagy egyéb ok van, ne kelljen felmászni a dupla ágyra és a sarokban egyensúlyozva fent a mennyezet alatt kapcsolgatni Fi relét, meg áramköri kismegszakítókat.

Miután ez a része az épületnek faház, a műanyag elosztóház alá leszabtam egy 0,5-ös vaslemez darabot a háztető maradékából (azért piros), mert ha valamitől nagyon félek az a lakástűz. Minden híradó a TV-ben azzal kezdődik ki égett le aznap "elektromos zárlat" miatt.  (amúgy ez alighanem sose igaz, zárlat ugyan lehet, de előbb túlterhelés van ami túlmelegít egy esetleges laza kötést, vagy csak egy vékony vezetékszakaszt, mert én még olyan embert nem láttam aki mielőtt BÁRNMIT bedug a konnektorba elmenne megnézni a túláramvédelmet, meg megkérdezi, hogy milyen keresztmetszetűek a villanydrótok a falban). 

Már csak takarítani, meg mindent elpakolni kell magam után. Délben meglátogattuk Borókát M szomszéd új törpemalacát. Menhelyre adták le ellenőrizhetetlen előélettel és súlyos betegen, a röntgen tüdőgyulladást mutat.

Fuldoklik szegény, most naponta injekciózni kell, amit nagyon nehezen visel, az utcán kaptam el, mert kibújt a kapu rácsán, világgá ment, a szúrás annyira felizgatta.

Fotózni aztán meg végképp nem hagyta magát. Ha nem tudná az ember milyen beteg, amilyen sebesen menekül azt gondolná kutya baja.

Na ő az.  https://www.facebook.com/malacvedoalapitvany/posts/pfbid031oqDbSRKAYMBHNBjvPHKGzzTREJVEGrvtFToqtswwZm33ipmMFsf5N2oG2SSSu4Jl

Naszóval. NEM A PADLÁSON VOLT A HIBA! Tegnap megköptem a markom és nekiálltam keresni. Minden gyanús kábel nem az! Régi TV koaxok és egyéb dolgok, vagy nem élnek már, vagy rendben működnek. Ez aránylag hamar kiderült de csüggesztő, hogy továbbra se tudtam a frankót. Szóval a helyzet az (volt) hogy a ház északi oldalán bement a falba egy kábel  és a délin kijött a falból. Mindkét oldal leválasztva a hálózatról és bemérve, hogy megohmban a fázis ér zárlatos a zöld/sárga érrel, tehát ez verte a FI relét. És ez az a kábel amiről minden ami "kint" van, tehát autóbeálló "esernyő", télikert, tornác dugaljak, szennyvízátemelő szivattyú, és a sufnihoz földben menő kábel, JA! és a lényeg a hajó parti betápja megy. És ezeken, miután ők voltak a leggyanúsabbak, korábban, mindjárt a legelején mind műszerrel ellenőriztem, nem volt zárlat, "csak" pont azon a kábelen ami a házból táplálta őket. És ez a kábelszakasz valahol a falakon belül megy. És van még egy dolog, ahol bemegy a falba (egész pontosan az utólag felrakott külső, ROCKWOOL hőszigetelés alá) ott fehér kábel megy be, de ahol kijön ott meg már fekete földkábel! TEHÁT valahol közben van egy kötés. De doboz sehol. És nem tudok visszaemlékezni, pedig én csináltam olyan kb. 12 éve, hogy hol. De mindegy is. Egész biztos hogy forrasztottam, csak aztán valahogy beépítettem. És miután földkábel alighanem a ház ALATT vezettem át amikor a faházat aláhőszigetelőbetonoztam. És ha az egerek rágták meg a kábelt amúgyis tökmindegy. Ideiglenesen adtam egy betápot ennek a csokornak egy dugaljról a kerti pavilonból, így most MINDEN rendben kap áramot. Na most jön egy kétnapos munka, áthelyezni az elosztót, ehhez, toldani, dobozolni a betápokat, az összes  dobozból kilógó csak úgy lifegő WAGO-s kötést begyömöszölni a helyére, és legalább nagyjából valamiféle rendet rakni az egy hét alatt keletkezett baromi qplerájban. De most, hogy gyakorlatilag túl vagyok a problémán és minden működik (ma még elautóztunk bevásárolni, mert J már tegnap rágta a fülemet, hogy muszáj, de kedden hozzák a henteshez a friss töpörtyűt azt meg akartam várni), egyszerűen elvesztettem a motivációmat. Olyan fáradság vett rajtam erőt, hogy MOST azonnal lefexem aludni. A meló meg megvár holnapig az tuti! De ha felébredek még lehet a munkakedvem is megjön.

Tegnap 10:10-kor megvolt a hibás áramkör. HEURÉKA! De a ház hálózata romokban, a kötések kioldva, szétvágva, szétolvasztva. Annyiban nincs meg a "megvan", hogy a hiba feltehetőleg egy, a padlásra menő, de a ház külső hőszigetelésekor láthatatlanná váló kábelben van, amit nem lehet lekövetni, de meglesz az, csak  a padlást kell végighasalni, fejlámpával a kacatok közt és megfelelő elszántsággal. Még elsuhantam biciklivel a városba a  villanyosboltba, mert változtatni akarok a főelosztó megközelíthetőségén,

az egészet kihelyezem egy jobban hozzáférhető helyre. Ehhez kellett anyagbeszereznem, még épp elcsíptem a 13 órás zárás előtt.  A tegnapi nap további része a saját magam által okozott "károk" helyreállításával telt, azt vártam, hogy délután hatra kész minden, helyette a ház felében MÉG MINDIG nem volt villany.

A leghatározottabban nem értettem a dolgot, de olyan rettenetesen fáradt voltam, hogy még dühöngeni se volt erőm, abbahagytam az egészet és lefeküdtem guvadni a TV elé. Felébredtem valamikor este, ettem valamit, kicsit olvastam, aztán visszaaludtam, reggel hatkor ébredtem igazából. Reggel még felkelés előtt, tiszta fejjel végig gondoltam az egészet és arra a meggyőződésre jutottam, hogy amikor magamat hajszolva az utolsó kötést visszasorozatkapcsoztam, akkor egy eret egészen biztosan kihagytam. NEM LEHET MÁSKÉPPEN! Na felkelvén reggeli piepre után felmásztam a helyre és valóban, jobban megnézve, egy ér kimaradt! Remegő kézzel és inakkal (tudjátok mennyire fárasztó századszor is felmászni-lemászni a hokedlira, ágyra, sámlira?... na jó fiatalon, mondjuk úgy 60 évesen meg se kottyant volna) megcsináltam a kötést, ráadtam a feszültséget és mindenütt van villany a házban! Hogy a zárlatos kábel mihez megy az majd még kiderül, mondom a padlás a gyanús, de olyan nagyon fontos hely nem lehet, mert akkor az feltűnne, hogy hol nincs áram. Hosszabbító kábelek felszedve, minden fogyasztó a saját konnektorából rendben üzemel, még a WC csészében is nyomja a melegvizet a puncimosó, szinte helyreállt a rend, úgy döntöttem ma a továbbiakban pihenőnap, csónakkal megyünk fesztiválozni a piacra! https://www.programturizmus.hu/ajanlat-oszi-aszok...

13:31 Most értünk haza.

Menetben odafelé.

Vásári kavalkád a piactéren.

Aki csak számít, szervezet, civil szervezet egyesület itt mutatja meg magát standdal. 

 A piros-fehér az Ráckeve város történelmi zászlaja.

Horgászok, vadászok, sőt pártok is, sütnek-főznek, állítólag lehet kóstolni, sőt ki is van írva, de én, bár éhes vagyok nem tarhálok. 

Na tőlük pláne nem.

Itt viszont jóbarátaink sütik a palacsintát.

Ez a kislány még meg is cukrozza nekem.

Kérdezem "hol a persely?"... mert én ingyen nem eszem, adakoznék. De nincs persely. Hát nem is fognak ezek győzni nincs bennük semmi merkantilista szellem. :(

 Meló folyt. köv. holnap.

Nem tudom mennyire rossz, vagy éppen jó, de nem az épületen kívül van a földzárlat, az összes kimenőt kiszűrtem, szóval nem földkábel. Valahol a falakon belül van. Az ellenállásmérés hatástalan, bizonytalan a zárlat valahol a megohm kategóriában jelentkezik csak, miután ellenállásméréssel nem tudom igazán behatárolni, most erenként próbálom "kicsengetni" az így behatárolt szakaszt darabolva, hogy hol van és főleg MI AZ? Mert ha egér rágta meg a kábelt, vagy valami más oka van a dolognak, lehet meg se találom magát  a hibahelyet ha az hozzáférhetetlen helyen van. Mert a falakat nem fogom megbontani emiatt. Szóval a hibás szakaszt ki kell majd váltsam.  Sok helyen meg kellett bontsam a rendszert és  külön meló lesz helyreállítani. Semmi mással nem tudok most foglalkozni.

Reggeli séta a napraforgóföld mentén.

Először elvitték a méhészek a beporzókat rejtő kaptárokat, aztán lehullottak a szirmok és most száradnak a szárak. 

Érdekes módon az út másik oldalán ahol learatták a búzát már több mint egy hónapja, betárcsázták a tarlót amit felvert azóta a gaz, elkezdett sarjadni a napraforgó,

de ezek egészen másfélék. Kicsi virágok, alacsony szárakon , apró levelekkel. Mintha díszkerti virágok lennének. vajon vetették őket, vagy véletlenül lettek? 

Egyelőre semmi eredmény. de munkálkodok. Csak ez fárasztó aprómunka.

A bontható kötéseket kioldom, de ahol forrasztás van egyelőre csak ellenállásokat mérek és abból próbálok következtetni.  

Hoztak egy új disznót a szomszédba Juditék.

Majdnem elfér tenyérbe. Állítólag ez is törpemalac. Ja...Lajos is annak indult aztán mostanra vagy 100 kiló.

Hétfőn még füvet nyírtam, meg elkentem a maradék vörös festéket a hajóra, aztán mindenféle terveim voltak erre a hétre, de bejött a pechszéria. Hétfőn este épp Kata lányommal eszmecsréltünk videochaten, amikor blackout volt a házban. Na akkuslámpa, utcai világítás ég, szóval itthon kell keresni a hibát, egy kismegszakító idebent lecsapódva, de felnyomni kevés a mérő alatti is levágott odakint. És miután a Fi kapcsoló nem működött, ez valami kapocszárlat, nem földzárlat. Visszanyomva minden rendben. Nem szeretem az ilyen "maguktól elmúló" hibákat, de hát ha nincs hiba nincs mit keresni. Megbeszéltük lányommal a megbeszélendőket (zárat szereltünk a berlini lakásában), aztán békésen ülök a PC előtt amikor megint sötétség. Visszakapcsolom megint a két kismegszakítót, nézem az órát, aztán, hogy egy jó óra múlva is még mindig van villany, nyugovóra térek a hajón. Ja... azt nem mondtam, csak a ház egyik felét érintette a hiba a másik, ami másik áramkörön van működött tovább, csak azért lett teljes sötétség, mert a mérőszekrényben a plombált Elműs kismegszakító is lekapcsolt. Reggelre kelve nem ég a villany a fürdőszobában. J mondja, hogy úgy reggel 4 óra tájt volt a lekapcsolás. A másik áramkör viszont a ház másik felén jó. De nem sokáig. Egyszercsak levág a Fi kapcsoló is, szóval teljes sötétség. Tegnap estére csináltam ideiglenes áramellátást a betápról sok hosszabbítóval és helyi lámpákkal, ma kiszűrtem a gyanús helyeket, zárlat úgy tűnik nincs, viszont a Fi relét veri az egyik áramkör, azt továbbra se lehet használni. Túlterhelés kizárva 4 A-t mérek lakatfogóval a betápon. Ha még mellé megy a mikro és a villanybojler akkor sincs ez több 12-nél. Nagyjából itt tartok ma délutánra.

Ha nem lenne világos ez itt a benti ágyam,

szétszedtem az egész elosztót, hogy le tudjam választani rendesen az áramköröket és ehhez ne kelljen állandóan felállni az ágyra. Ez itt a Fi relé és a már épségbe helyezett működő áramkör,

a többi fontos fogyasztó, ami  a másik áramkörről kapott tápot (hűtőszekrények, helyi lámpák, PC, mikrohullámú sütő, szennyvízátemelő, villanybojler hosszabbítóval. Minden kihúzható dugaszt kihúztam a konnektorból az érintett áramkörben, de csak veri a Fi relét. Fogós ravasz kérdés. Gyanús volt  a hajó parti tápja, nemcsak kihúztam, de ki is kötöttem... nem lett jobb a helyzet. Amit eddig megbontottam minden kötés szépséges. Úgy kezdtem, hogy nem szeretem a maguktól elmúló hibákat, hát ezt a magukat megmutatni nem akaró rejtőzködőket még annál is kevésbé. Folyt köv. holnap.

Ha szombat akkor piacmenet. Persze nem mindig, de J-nek nagyon mehetnéke volt. Annyira, hogy tegnapelőtt megfűzte SP-t, amikor az utcán összefutottunk többen, hogy menjünk együtt az ő nagy csónakjával. Naaztán sorba mondták vissza a résztvevők, mert mindenkinek más dolga volt, SP ma reggel utoljára, mert neki meg pénzes fuvarja lett ma délelőttre, úgyhogy maradtunk ketten J-vel, így elég volt a kis munkacsónak is.

Az idő abszolút alkalmas volt a csónakkal piacozásra, reggel kicsit hűvös, elkelt a hosszúnadrág és a flanel ing, de visszafelé már pólóban is izzadtam. Főleg mire kiemeltem a csónakot a stég alatti helyére. Eltűnődtem, hogy vajh meddig fogom tudni még csinálni.

Odafelé meg azon tűnődtem, hogy azért mégiscsak nekünk a legjobb a világon.

Óriási piac volt, hatalmas tömeg, ami nyaranta teljesen normális, de azt hittem most már mégiscsak lement a szezon de nem. Tulajdonképpen csak egy kis petrezselymet meg fehér hagymát vettünk, mert a régi, második szezonos petrezselyműnk már felmagzott, az új meg egyszerűen nem kelt ki, még a másodvetés se, fene a vetőmagba, más meg minden van itthon. A lényeg csak a lődörgés és a turkálás volt, amit én utálok, de a nők, így J is egészen másképp van ezzel. Tele a padlás (szó szerint) rongyokkal, meg a ház is, meg a hajó is, most szerencsére sikerült minden vásárlásnak ellenállnom. SŐT nekem se vett semmit, ami plusz jó pont, mert pl. ezt a foszladozó gallérú inget itt a képen még legény koromban kaptam anyámtól, olyan 35... max 40 éve, szerintem PIACRA még tökéletes. Akart venni jövő évi naptárt is, de mondtam ne kapkodjunk, majd ha biztosan élünk még akkor. Így is felelőtlen költekezésbe kezdtem, Vas Gabi rábeszélt hogy 3 évre vegyem meg NOD vírusirtót, mert akkor spórolok egy csomó pénzt, hát hogy fogom sajnálni, ha mondjuk 2 év múlva feldobom a talpam. (viccvót)

Tegnap kertészkedtem, meg leszedtem most már az árnyékoló nádszövetet a télikert tetejéről (alaposan el is fáradtam, mostanra kevés egy ilyen napot kipihenni az éjszaka, kell utána még egy nap lógás, reggel erőt kellett vegyek magamon végigmenni a kutyával a szokásos kb 3 km-t és nem lecsalni a felét), innentől inkább csak süssön be oda a nap és melegítsen az üvegház. Bár a napsütés napközben még intenzív, tegnap este 60 fokos volt a napkollektor által melegített víz a zuhanyozáshoz a hajón. De éjszak a már hűvös van. Mindent összevéve én elégedett voltam az idei nyárral, nem voltak olyan extra melegek mint tavaly, mondjuk eső lehetett volna több is, a szántóföldön elég nagy a szárazság, de a napraforgó és a búza egész jól bírta legalábbis amennyit én értek hozzá. Idehaza meg a kertben intenzíven öntözünk, a petrezselymet kivéve amit ültettünk, minden szépen termett. Most például mindjárt saját termésű kelkáposztafőzeléket fogok enni.

Bibibiii van SAJÁT mini békánk. Napok óta  a kutyák ivóvizében lakik, egy rozsdamentes fületlen lábasban amibe a kerticsap alatt a víz csöpög.  Ha megijed, kiugrik a mellette lévő virágcserép alatt lévő tócsába, aztán visszaugrik a lábasba.

Egy szelet kenyér se volt már itthon, úgyhogy menni kellett. Meg az okmányirodából is hívtak telefonon, hogy elkészült az új regisztrációs kártyája az autónak. Merthogy bár a vizsgán átengedték a kocsit, de beírták, hogy a regisztrációs kártya (azt se tudtam mi az, de elmagyarázták, hogy az a kis matrica ami az első szélvédő belülről nézve jobb alsó sarkába van ragasztva) sérült, cserélni kell. ( az még + 2100 a negyvenvalahányezer Ft vizsgadíjhoz) Na ennek külön koreográfiája van ha így jártok tudjatok róla. Megette a napsugárzás, le kellett vakarni több darabban, de előtte lefényképezni, aztán a hulladékot borítékban leadni a kormányablakban és a képet az okostelón bemutatni. Még így is macerás volt, mert se a képből, se a ragadványokból nem lehetett pontosan leolvasni, nekik meg nincs benne a gépben, mert ők csak adminisztrálják, de nem náluk van a nyilvántartás, nincs hozzáférésük. Ezért nekem ki-be kellett szaladgálnom az autó és a kormányablak közt. Mert a rendszám, a forgalmi, a személyi igazolványom kevés az azonosításhoz. Mindazonáltal mert (lekopogom) épp felszállóágon vagyok mindent sikerült elintézni. Itt a matrica és be is vásároltunk. 

Persze J csak kis kocsit vett ki a sorból a Lidl előtt, hisz "csak" kenyérért ugrottunk be (mindig ez van), de azért megtelt a szekér, mert az én drágám még írt mellé egy hosszabb listát is "hamár úgyis megyünk".

Ez 21000 Ft. A 30000 Ft-os nyuggerutalványból. A két sörömet nem lehetett abból fizetni, mert az "alkohol". Hiába mondtam, hogy "a sör az NEM alkohol". Szerencsétlen pénztáros kislány szenvedett az utálványokkal (SIC), mert óvatosan letépkedni és külön rakni az ebből fizethetőket (J vett két pólót magának, na azt se lehet ebből fizetni) külön macera, meg is jegyzi, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna hozzácsapni a nyugdíjhoz, nem állom meg megjegyezni félhangosan, hogy " akkor nem lehetett volna mellé tenni Orbánbasi levelét, amitől azt reméli, hogy rá fogok szavazni, de én biztos NEM, rohadjon meg, meg az is aki rászavazott". Hát olyan zajos helyeslés tört ki mögöttem a sorban álló nyuggerek közt, hogy kedvem lett volna kormánydöntésre indulni velük.

Néha egészen szerencsés módon "jószériák" indulnak meg korábbi pechszériákat követően. Miután két nap alatt sikerült kihevernem a Pestre-menés és az aznap általános fáradalmait, Vas Gabi távfelügyelettel és egy félnapos kemény munkával leirtotta a számítógépemről az összes akadályozó nehézséget, amit hosszas munkával felhalmoztam. Mert volt itt egy papír az asztalomon, amire jegyzeteltem a PC használat közben felmerülő nehézségeimet, és az ötödik pont után úgy döntöttem, hogy most aztán már muszáj telefonos segítséget kérjek. G persze leb@szott, hogy miért vártam ilyen sokáig, mert ilyenkor a "titkos féreg" csak még jobban berágja magát az áldottan átkozott masinába, de hát az ember így nyolcvan felett már nehezen lépi át a saját árnyékát. Szóval öttel csökkent feladatszám, sőt miután lejárt a vírusirtó licence, azt is meghosszabbítottuk, méghozzá három évre, ha előbb meghalok piszok dühös leszek, hogy hiába fizettem többet a szükséges időnél. Rendes volt a NOD is, anélkül, hogy egy fillért is fizettem volna automatikusan meghosszabbították a védelmet, majd küldik a számlát, ami persze nem olcsó, meg ha nem fizetem ki, gondolom törlik a szolgáltatást, de akkor is kedves tőlük, hogy megbíznak bennem addig is. (mindazonáltal az életemben/életünkben a fő ellenség az informatika, J-nek például utóellenőrzéshez időpont kellene a Péterffyben amit ELVILEG telefonon lehetne kérni, de nem működik az illetékes kórházi telefon)

Aztán. Akik rendszeresen olvasnak, azok tán emléxenek rá, hogy nemrég masszív afférom volt az MVM-mel egy, a hibájukból történő  túlszámlázás és értetlenkedésük következtében bekövetkezett ostoba levélváltás miatt, ami annyira kiborított, hogy egészen goromba válaszokat generált belőlem. És az imént olvasom az Emailüket, elismerték, hogy igazam van (volt, sőt lesz) és javították a mérőállást. Most beléptem az MVM netes felületére, ott már törölték a hibás (az általuk becsléssel meghatározott) mérőállást, de a hibás számlát még nem. Azt hiszem most büntetésből egy darabig nem kapnak pénzt, amíg a fogyasztással el nem érem az összeget. És lehet, hogy rájuk írok, hogy fizessenek kártérítést is. A baj ott van, hogy kiadták a számlázást alvállalkozónak és kettejük szoftverje nem kompatibilis. De hát én ennek a kijavításához kevés vagyok. Szóval nem akarom elkiabálni, de mintha felszálló ágon lennék... HACSAK holnap nem jön valaki kikötni a villanyt.

Rosszul indul ez a hét. J szomorúan ballag be reggel hozzám, aki a PC előtt bogarászom a mai felhozatalt, már túlvagyok a reggeli kutyázáson, meg a reggelizésen is. Mondja (66 évesen) meghalt  Pannika, barátunk, J egykori munkatársa a Servinternnél. Korábban elesett, eltörte a lábát, megoperálták, de mindenféle gyulladások indultak el a szervezetében, újbóli műtétre lett volna szükség, de nem volt "időpont". Egyre halasztódott a dolog, a különféle szervei nem tudták kivárni, egymás után álltak le és meghalt. Persze lehet akkor is meghalt volna ha azonnal felnyitják és kipucolják a lábán a sebet, vagy akármit, de ez most már soha nem fog kiderülni, meg minek is? De azért nekem az egész olyan  mint a középkorban, amikor a sokadik beöntés és érvágás se tudta leállítani.... mondjuk a tüdőbajt, akkor meghaltak az emberek. "Isten akarata", mondták rá ilyenkor. Hát a nemrég 75 évesen elhunyt Kásler Miklós, egykori egészségügyért is felelős miniszter azt mondta, hogy a tízparancsolat betartása sokat használ a betegségek ellen.... PERSZE, betartani nem árthat, de lehet ha ő is jobban betartja, elérte volna azt a szép kort mint én, aki pedig, BEVALLOM, ifjan gyakorta vétettem, főleg a hatodik ellen. Szóval az ember fejéből nem megy ki, hogyha a nemzet pénzét nem  óriásplakátokra és egyéb "kormányájékoztatás"-nak nevezett nemzethülyítésre költenék, hanem a kórházi várólisták rövidítésére, akkor TALÁN Pannika is megúszhatta volna.

Tegnap volt a "kislányom" első hazai szólófellépése egy Ó utcai jazzkocsmában. Ebből a szempontból az egész napomat átrendeztem az ő segítése érdekében mert, miután nem él már Budapesten, sőt az országban sem, meglehetősen szétszórtak a hazai lehetőségei. Mivel ez a blog, a hajózás helyett immáron a lassú öregedésből ad előtanulmányt az ifjabb generációknak, leszögezem, hogy (ami engem is napról napra, így tegnap is meglepett) öregkorban úgy tűnik a megszokás lesz az egyik legfontosabb az életükben (természetesen a folyamatos felejtés és egyre szaporodó testi nyavalyák mellett). Én például megszoktam, hogy minden étkezés után automatikusan elalszom, na ebből tegnap semmi se jött össze a felborult nap miatt. Este fél nyolckor érkeztünk a hely bezárt ajtaja elé, mert elvileg nyolckor nyit és ugye a "zenekar" technikájával előtte "be kell állni". Hát a beállásnak nyoma se volt, ácsorogtunk az ajtó előtt, ahol egy számomra ismeretlen, de a lányom által szemmel láthatóan jól ismert, ölelkezéssel üdvözölt baráti pár állt, bemutatkoztam nekik, mondtam, hogy a Kata apja vagyok, mire a hölgy azt mondta " nem mondod!" és puszit nyomott az arcomra, rámijesztve, hogy "teúristen EZ ismer engem, énnekem meg fogalmam sincs hogy kicsoda". Ez amúgy állandó félelmem, mindenkit elfelejtek, már fiatalon is azonnal elfelejtettem bemutatkozás után a neveket, mostanra meg gyakorlatilag mindent ami a "rövid távú memória" kategóriába sorolható. (Ha már jazz, erről a csodálatos Ray Jessel itt énekel {hozzám hasonlóan a beszélt angolt gyengén értők számára a szövegkiírásos lehetőséget ajánlom}, Isten nyugtassa a MESTERT!)

Aztán fokozódtak a nehézségeim, kinyitott a hely és egyre többen lettünk és egyre több bemutatkozás és egyre több reménytelen névmegjegyzés, alig két olyan volt akit valóban ismertem és megjegyeztem régről. Mondjuk a kellemetlen szituációk elkerülésében sokat segített a kukaságom. Valaha olyanok voltak számomra a társas összejövetelek, hogy gyakorta vettem magam észre azon, hogy kizárólag én beszélek és a társaság nagy része körém gyűlve engem hallgat. Nem törekedtem én soha erre, de egyszerűen így alakult. Na amióta félsüket, és majdnemnéma lettem ez abbamaradt. Háttérzaj, mindenki zsizseg, mindenki mindenkit túlkiabál, amig nem romlottam suttogóra, addig nem is gondoltam volna mekkora jelentősége van a hang dinamikájának. Most túl a társasági/társalgási érvényesülésen, ha például látnám, hogy valaki tőlem tíz méterre figyelmetlenül gyalogol a vonat  elé, kénytelen lennék végignézni amint az halálra gázolja, mert hangom híján nem tudnék rákiáltani. De még ha elkerült is eddig az ilyen drámai szituáció, kellemetlen, ha séta közben az odakiáltó ismerőst se tudom viszont üdvözölni (ha egyáltalán meghallom a süket fülemmel), ezért előfordul, hogy azt hiszi mekkora bunkó vagyok, hogy nem viszontüdvözlöm. (mázli, hogy integetni még tudok, de ha majd a karom is beáll, végképp antiszociális benyomást fogok kelteni, mert a távolról kacsintgatás nem lesz valami hatásos)

Szóval csak ültem és bámultam magam elé, ami eléggé kellemetlen esti társasági elfoglaltság. Na EZÉRT se járok jóideje már társaságba, de hát  a lányomat meg kellett hallgatni. Ha valakit érdekel itt megtalálja

"Bekövettem én is Instán" (életemben nem csináltam még ilyet, ez már nem az én világom, de hát ugye mégis a kedvenc lányom). 

Szóval kukán ülök és egyszercsak odajön hozzám az elején említett ismeretlen, de ezek szerint ismerős nő és kérdezi, hogy hozzon e számomra valamit inni a csapostól (dekellemetleeeeen..... csak tudnám honnan ismer és ki ő!!) idétlenül hárítok. De ki lehet ez, hogy ennyire barátkozik?? Még nem kezdődik el a koncert csak "beállás" van, mindenki bazsalyog, jópofizik,  jön-megy, csak én kukulok magamban mint Toldy Miklós a malomkövön és töröm a fejem, amikor a rejtélyes idegennek egy futó mosolya bevillant egy gondolatot, ami ANNYIRA mellbevágó, hogy felállok és odalépek hozzá... KATA??!! Rámnéz... én meg immáron leesett állal rámeredek és bevallom, hogy idáig nem ismertem fel gyermekem anyját, eggyel korábbi feleségemet akivel közel 20 évig éltem házasságban! Na hát ILYEN az öregséggel járó felejtés.

Az előadás jól sikerült, bár a kedvenc számomat PONT nem tudtam felvenni, mert akkorra telt meg a telefonom memóriája. De majd elküldi a lány, hangfelvételen már megvan, a címe "Let it out", (most meghallgatta J is és libabőrös lett tőle a karja akkorát üt a zene) saját szerzemény remek előadásban, szerintem világszám, ha el nem lopják, bár levédette az Artisjusnál.

Elbúcsúzva sietek a HÉVpótló buszhoz a Közvágóhíd megállóba. MAJDNEM sikerül, csak 5 perccel maradtam le róla, így egy óra várakozás után az utolsó járattal megyek haza Ráckevére, az egésznapos alváshiánnyal küzdve végigszunyókálva az utat, félkómában szállok le a végállomáson. Hullafáradtan, szó szerint támolyogva találom meg az autómat, ha rendőr látna tuti azonnal alkoholszondát dugna a számba, de szerencsére gond nélkül érek haza, az út végig erősen kivilágított és a 2 km-en, köszönhetően az éjjel 1 órának egyetlen járművel nemhogy nem találkoztam, de még látótávolságban se fordult elő egy se.

Más. Reggel hallgatom a rádiót. Ejnye NO! Valaki már megint normális, emberi módon viselkedett. Szóval nem az elvárható "ÁLLAMPOLGÁRI" módon. Mert a kettő úgy tűnik nem azonos. Történt, hogy Magyarországra Fülöp-szigetek-beli munkaerőket hoztak, mert ők ezek szerint hivatalosan is elvehetik a magyarok munkáját. (Tetszenek még emlékezni? Menyibe kóstáltak ezek a "kormánytájékoztató" táblák? Én látatlanba elfogadnám havi nyugdíjnak.)

Namost idejött egy nő, dolgozott, aztán összeismerkedett egy magyar férfival, egymásbaszerelmesedtek, összeházasodtak, a nő teherbe esett és szült egy egészséges fiúgyermeket. Emberi Nem? DE SZABÁLYTALAN!! Mert ettől kiesett a munkából, abból a bérrabszolgasorból amire szerződött, és amit ha így "megszeg" (ugye nem dolgozik!!) a törvény szerint kitoloncolják az országból. A másfél hónapos magyar állampolgár gyerekét, meg akassza szögre itt, és majd ha otthon a Fülöp-szigeteken besétál a magyar követségre és megigényli a "Magyar Nemzeti Tartózkodási Kártyát" , ÉS HA megkapja, akkor visszajöhet a gyerekéhez. MICSODA???  Tetszenek emlékezni még a  Monty Python-féle "Hülye járások minisztériuma"-ára? Na ez a https://oif.gov.hu/tajekoztatok/nemzeti-tartozkodasi-kartya engem arra emlékeztet. Konfuciusz szerint minden a szavakra vezethető vissza. Rossz szavakkal kezdődnek a rossz dolgok. Mert az embertelenség rossz dolog és ha nincs a kormány által rettenetesen gyűlölt Helsinki bizottság ügyvédje és egy véletlenül a rendszerben maradt emberséges bíró, akkor ezt a nőt kitoloncolják. De hepiend van, a gyűlölt  EU-s jog győzött a 3 millió magyar által megválasztott feudálbolsevofasiszta maffiajogállam felett és a feleség és anya maradhat a gyerekével és a férjével, a munkáltató meg hozathat másik rabszolgát helyette az óceánon túlról. HURRÁ!

23:03 Még mindig "szavak".. 

Az egy óra alatt amíg éjszaka vártam Közvágóhíd állomáson a pótlóbuszt, elsétáltam a "Budapest Park" nevű tömegdühöngő mögé, a vasúti töltés árnyékába a prosztatám parancsának engedelmeskedni. Ehhez meg kellett kerüljem a park szigorúan bekerített hatalmas szeméttárolóját ahol vagy száz kukáskonténert őriznek. Na a kerítésen ez a tábla lóg.

Egy későbbi kor történészei majd elrágódhatnak ezen a kortüneten.

Hát tudjátok a mesterséges intelligencia TÉNYLEG le fogja uralni az emberiséget, az egyre fogyatkozó  természetes intelligencia sajnos úgy tűnik totális vesztésre áll a gépekével szemben. Mondom a drámát. 

Kib@szott fegyelmezetten minden hónapban az MVM erre a célra szolgáló internetes felületén minden hónapban az általuk meghatározott időszakban közlöm velük a villanyóraállásomat. Ez NEKEM fáradság helyettük, korábban fényképezni lehetett, de a rendszer folyamatosan változott (az ő informatikusaiknak is élni kell valamiből) amihez igyekeztem alkalmazkodni, megszoktam, odafigyeltem a naptárra, "aha 15.-e van jelenteni kell a villanyt", hónapokon keresztül problémamentesen üzemeltünk. Aztán júniusban NEM FOGADTA EL a bejelentésemet. Indok nem volt, az általuk meghatározott intervallumon belül (15.-e és talán 21.-e közt) többször is próbálkoztam nem működött, feladtam. Volt már, hogy én felejtettem el jelenteni, akkor az történt, hogy saccoltak egy mérőállást a korábbi fogyasztói szokásaimnak megfelelő értékkel, a megoldás korrekt volt, gyakorlatilag minden hónapban hat és hétezer forint közt fizetek. Nade most becsültek nekem egy kb. négyhavi számlát egy hónapra, ami már nem működik, különösen, hogy meghaladja a banki beszedési meghatalmazásom felső határát így a számlámról leemelni se tudták.

Jött a július 15. Namondom "jelentek". Beírom a tényleges állást ami persze jelentősen alatta volt annak aminek alapján az előző hónapot kiszámlázták, EZÉRT A RENDSZER NEM FOGADTA EL! Namondom "gubanc van", megpróbálom telefonon tisztázni. Hát ez se egyszerű, mert a "kapcsolat" címszó alatt az MVM fogyasztói felületen csakis írásos üzenet lehetőség van. Megtettem. Részleteztem a drámát, sőt beküldtem egy aznapi fotót is a fogyasztásmérőről... válasz semmi. Vártam pár napot és kinyomoztam (google a barátom) egy ügyfélszolgálati telefonszámot és leküzdve a szokásos gépi nehézségeket, végre emberi hanghoz jutottam, ahol a "Brandon" fedőnevű ügynök biztosított róla, hogy látja a reklamációmat, a beküldött fotóm alapján módosított számlát fogok kapni nyugodjak meg. Nem voltam EGÉSZEN nyugodt, mert én egy sokat tapasztalt öregember vagyok és valahogy éreztem, hogy ENNEK még nincs vége, ezért megkértem diktálja be a beszélgetésről készült hangfelvétel számát amit a "gépmariska" csak úgy eldarált az elején, megtette, kérdeztem mi az igazi neve, mondta azt nem közölheti személyiségvédelmi okokból (csak ők tudhatnak rólam mindent), rendben van, vártam a  megigért számlát. Erre tegnap kaptam egy Emailt hogy miután a feleségem a szerződő fél küldjek be egy, a nevemre szóló meghatalmazást, mert addig szarnak a pofámra, nem hajlandók rendesen számlázni.

Na ekkor borult fel bennem a borjú és ezt az Emailt eresztettem meg tegnap illetékeséknek:

Mára egész napra napos időt jósolt az Aigner Szilárd (TUDOM, nem él már, de nekem az eumet.hu mindig ő marad), így most jött el az idő, hogy elhasználjam a maradék festékemet, mert ha sokáig várok, csak rámszikkad a drága anyag. A hajó orrában pár helyen lepattogzott a festék a deckről és kezdő rozsdásodás jelei jelentkeztek, itt indítottam, jutok ameddig jutok, ha elfogy a festék leállok és jövőre folytatom.

Korán kezdtem erősen gépesítve, rezgőspakli, sarokcsiszolón fazékdrótkefe, sőt lombfúvó amikor már összesöpörtem a nagyját. Ahova nem fértem be a sikítóval csak ott drótkeféztem kézzel. Most van 11:23, fent szárad az első réteg, szerintem alkonyatkor, de még harmat előtt rámegyek a másodikkal, amit ahol járkálok megszórom a Sári Pistától kapott érdestőanyaggal. Nem mondom hogy lelkesedem a tűző napon ezért a csak térdelve végezhető munkáért, de egész jól bírom, még  a reggelimet se hánytam ki... csak egyszer majdnem. 

J közbe gyalulja a tökünket. (meg kicsit az ujját is)

11:56 J most jött jelenteni, hogy a két cukkiniből összesen négy kiló reszelt anyag lett ebből négyszer főz kettőnknek tökfőzeléket kétszeri étkezésre, szóval nyolc napi kaja. Még akkor is olcsón megússzuk, ha ehhez négyszer 300 Ft-nyi kaprot kell belerakni. Persze kell bele még tejföl, meg paprika, hagyma, de a levágott héjával még  a Lajos malac is kétszer jóllakik. Persze nem mondom, hogy feltétlen gazdaságos egy ilyen konyhakert mint amit üzemeltetünk, mert lehet a boltból olcsóbb megvenni mindent, de egész más egy olyan reggeli, ami úgy kezdődik, hogy  kinézem a magaságyásban, melyik paradicsomot eszem meg aznap.

Zajlik az élet. Tegnap a Tilos Rádió nagyon szűk csapata volt nálunk, eredetileg sokan akartak jönni akárcsak tavaly, de aztán maradtak hárman egy kenura valónyian.

 A képen jobbról Gyuri, Papó  és én. 

A fotót Csilla "lötte".

Aztán miközben a kerti pavilonban borozgattunk leszakadt az ég. Úgyhogy ki kellett várni a végét. A kenujukban addigra bokáig állt a víz, merni kellett... de hát aki mer az nyer. Csepergő esőben, de langyos időben indultak hazafelé, most beszéltem Papóval telefonon, minden gond nélkül hazaértek.

Máshol is zajlik az élet SP bográcspartikat szervez szolid kalandtúravágyóknak és  feltörekvő, de egyúttal olcsóságra is törekvő csapatépítő startuposoknak a hátsókertjében és a vadregényes vizeinken.

Ahhoz képest, hogy a szemétből mentett roncs csónakokkal kezdte tizenkét éve (emlékszem nagyon kellett eveznünk, hogy előbb hazaérjünk az egyikkel mielőtt elsüllyedünk), elég messzire jutott, ezeket a masszív csónakokat már ő építette és folyamatosan fejleszti a "flottája" technikáját. Igazából soha nem reklámozok senkit, de most, különösen mert minden anyagi érdektől függetlenül teszem kivételezek, ha valaki kikapcsolódásra vágyik bátran keresse őt!  http://www.olcsosetahajo.hupont.hu/

Ezt a képet az imént küldte át, összefutott a számban a nyál, azt hiszem legközelebb én is átmegyek.

Ma szomorúan konstatáltam, hogy a szalon, miután a felülvilágítóról levettem a takarót, a tegnapi nagy esőben beázott. Mivel e pillanatban az üvegezés cseréjére, egyáltalán a megoldás kitalálására se vagyok felkészülve, viszont így nem maradhat, letakartam a régi szakadt  pilothouse ponyvából szabott darabokkal az üveget, ezzel elodázva mind a döntést, mind a munkát.

Sajnos a saját hülyeségemtől semmilyen technikai megoldás nem menthet meg, tegnap miközben a Tilos csapat érkezésén örvendeztem, teljesen megfeledkeztem róla, hogy felgöngyölve hagytam a pilothose ponyva bejáratát, amitől gyakorlatilag minden ami a cockpitban volt, a hatalmas zuhéban sz@rrá ázott. Szóval ma szárítkozás van. De hát  ahogy boldogult "Szegénypapa" Kenedi Pista mondta a hajózásra, "nem sivatagi sport".

Itt Juditka pózol a cuki tökömmel.

Bár szerinte nem tök, hanem cukkini,  és tkp. nem is az enyém hanem az övé, mert ő ültette őket. Na mindegy.. Akkoris tökfőzeléknek fogjuk megenni. Az ötlet onnan jött, hogy pár éve csak úgy kihajtott egy a kertben. kezdetben azt gondoltuk uborka, de ahogy nőtt inkább tökre gyanakodtunk, legyalultuk és megettük főzeléknek. KIVÁLÓ volt, sokkal jobb az íze mint az "igazi" tökfőzeléknek. Azóta esszük sülve (én pl. ma reggel a szombati grillezésből megmaradt sült cukkinit és édesburgonyát ettem hidegen, nekem ízlett) főve, mindenhogyan remek. Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy én nem félek az ismeretlen ízektől. Kipróbálom és eldöntöm, hogy jó e.

Más. Azért kemény volt a tegnap. Ma úgy érzem magam mint akin átment az úthenger. Azért elautóztunk vásárolni, mert kenyér már csak penészes van itthon, ami még a "gyerekek" (a legkisebb is elmúlt 36 éves) után maradt. Én ugyan levágom ahol "kivirágzott" és max megpirítom mielőtt elfogyasztom, de J nem hajlandó rá se nézni, úgyhogy elautóztunk bevásárolni a szükséges élelmet. Egyébként is piacnap van, J szörnyűlködik, hogy egy csomag kapor, ami egy adag tökfőzelékbe kell 300 Ft-ba került, ami nem hangzik nekem nagyon soknak, de ő vett belőle tízet, mert lefagyasztva tárolja, tényleg az egész nincs egy komolyabb zacskónyi. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy 1963-ban a kezdő technikusi havi fizetésen 1100 Ft volt. Na ezzel be is fejeztem mára, ezen kívül ma csak a lábam lógatom. Azt is inkább csak heverészve.

Megnéztem a videót 

1. Tapasztalatom szerint a biztonsági őrök jelentős része vagy aktív rendőr csak épp "maszekban" dolgozik, vagy volt rendőr. A vezetők pedig szinte mindig.

2. Aki itt Hadházyt megpróbálta legázolni, az még emlékezett az oktatásra, hogy a megállítandó autót oldalról kell meglökni a hátsó kerék táján, akkor keresztbe fordítható az úton. Csak azt felejtette el az oktatásból (hát ugye rendőr, túl nagy agya gyakran nincs), hogy a lecke kiépített úton, nagy sebesség esetén és minimum azonos tömegű autóknál működik. Itt a hülyéje gyakorlatilag terepen akart keresztbe fordítani (Suzukival) egy nála kétszeres tömegű járművet (Duster), relatíve kis sebességnél. Gondolom a Hadházy még fékezett is közben, és jobbra kormányzott, ettől az oldala mentén ütközve a nála nagyobb sebességű jármű végigcsúszva az oldalán jobb első (hajtott) kerekével nekiment a Duster jobbra kihajtott bal első kerekének, felugratott arra, mint egy olyan rampára mint az autós bemutató show-kon a borító rampára ÉS FEL IS BORULT, pont mint a bemutatókon. 

3.Miután központi kézivezényléssel irányított rendőrök fognak az ügyben nyomozni, a központilag vezérelt parlamenti bizottság fogja felfüggeszteni Hadházy mentelmi jogát, a központilag vezényelt bíróság fogja Hadházyt az általa elszenvedett támadás miatt "közúti veszélyeztetés" miatt elítélni. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni!

Ma nehéz napom lesz, már a búvárruhába való beöltözés is megvisel. Mert az csak a James Bond filmekben van, hogy a + HŐS búvárruhában közelíti meg a célpontot, ahova már szmokingban megy be, mígellenben nekem még J segítségével is egy fél órára van szükségem az öltözködéshez, és levetkőzni se tudnék egyedül. Merthogy az anódokat kell cserélnek a hajó fenekén, szóval ha sikerül (életben maradni se könnyű már nekem odalent) este folytatom a beszámolót.

14:36

Már az ebéden is túlvagyok(túrógombóc). Vagy két órát melóztam a víz alatt.  A négy anódból hármat sikerült kicserélni. A negyediknek a csavarjára sehogy nem tudtam rárakni az anyát. Megpróbáltam a víz alatt újravágni a csavar menetét, de hiába csináltam még lámpát is a munkához, annyira nem lehet látni semmit akár centiméterekről se, hogy feladtam, a metszőt egyszerűen képtelen voltam rendesen ráilleszteni a csavarra. Fáradt is voltam, feladtam. A kormány tartó sarkantyúján így a kettő helyett csak egy magnézium anód (önfeláldozó fém) van. Amúgy a vártnál jobban ment a meló, igazán meg vagyok magammal elégedve. J ragyogó képeket csinált a munkáról, amiken 80 éves fiatalemberként délcegen domborítok búvárruhában, maszkban, légzőautomatával a számban, egyetlen probléma volt csak, az SD kártyát a PC-ben felejtettem, szóval a gépnek nem volt hova rakni a képeket, neki meg nem tűnt fel, mert az én gépemet nem ismeri, a tűző napon meg nem látta, ahogy kiírta, hogy "no card". Így el kell képzelnetek a látványt!

Juditnak nem volt hozzá kedve, így egyedül mentem ki a veterán járműkiállításra. ( Ráckeve, csónakos piac) Viharos közeli szél fújt, ezért eredeti szándékommal ellentétben nem csónakkal, hanem bringával. Akik régóta olvassák ezt a blogot, sok újdonságot nem fognak találni, korábban vagy háromszor tudósítottam részletesen hasonló helyi eseményről, ezért a mostani beszámolóm rövidebb lesz és személyesebb. Elsősorban az öregedésről fogok beszélni. Sokkal kevésbé vagyok lelkes, mint régebben, lankad az érdeklődésem, belülről fáradok. Kevésbé tudok rácsodálkozni dolgokra, régebben leálltam beszélgetni a kiállítókkal... talán az eloperát hangom miatt, de az érdeklődéshiány miatt is befolyásoltan, ma már szótlan maradok.  

Indulásnak veterán motorkerékpárok minden mennyiségben. Régen minden egyes darabnál megálltam. ma már csak végigsétálok. Szóval határozottan csökken az érdeklődésem. 

Pedig tényleg "szopogatnivaló" darabok vannak, szóval bennem van a hiba. Itt van például ez a gyönyörűen összerakott hadioldalkocsis, talán jó enne tudni, hogy Dnyepr, vagy Ural (mindkettő BMW szovjet koppintás volt), de a tulaj épp lelkesen beszélget valakivel, végülis nem mindegy? 

Elképesztő mi lelkesedés, munka és pénz benne lehet némely járműben ahhoz, hogy ilyen állapota kerüljön. Ez például egy 1923-as Ford T modell.

Nem mondhatni, hogy túl bonyolult  a műszerfala.

Még fékje is csak a két hátsó keréknek van, "modern" szalagfék.

Amerikában úgy hívták "Tin Lizzy" ami magyarul közmegegyezéses fordításban annyit tesz "Bádog Böske", de boldogult 1901-ben született apám (aki hivatásos sofőr volt és még vezetett ilyet,  mesélte gyerekkoromban, hogy az autónak még fából voltak a kerekei, és TÉNYLEG!), ő úgy hívta "szakállas Ford", fogalmam sincs miért, és mostmár sajnos megkérdezni se tudom... mint annyi másról se, amiről annyira szeretném, de akkor elmulasztottam.

Ha már apámról mesélek, teherautósofőrként ment nyugdíjba, annak is már bő 60 éve és ilyen autót vezetett.

Elnyűhetetlen motor, igen ő a Csepel D-344, a seregben minden ruszki és NDK fostalicska állandóan bedöglött, de a Csepelek mindig mentek.

Gyerekként néha nyári szünidőben elvitt rövidebb egynapos vidéki útjaira, ott ültem közte és Mihály a kocsikísérő közt középen. Úgy beülnék nosztalgiázni, de sajnos ez van az ajtóra kiírva.

Így hát szomorúan tovább ballagok. Nemrég azt álmodtam, hogy valahol szereztem egy ilyen Csepel teherautót. És megkértem apámat, hogy segítsen hazavinni. PONTOSAN tudtam álmomban is, hogy ő már nem él 35 éve, de ez egyáltalán nem éreztem problémának. Csak az idegesített, hogy nekem nincs jogosítványom csak személyautóra, az övé meg már rég lejárt, mert amikor nyugdíjba ment többé nem ment meghosszabbítani az orvoshoz, így amiatt aggódtam, hogy mi lesz ha megállít a rendőr, merthogy a teherautónak nincs rendszáma. Ez annyira idegesített, hogy felébredtem tőle. Pedig milyen szép álom volt.

Csak elsuhanok a csilivili Mercik előtt....nem érdekelnek.

Nosztalgiával mosolygom meg a kétütemű Trabantot, három ilyenem is volt

még most is kiver a víz amikor eszembe jut, ahogy Bécsben a Gürtelen navigáltam egyik kezemmel a kormányon, másikkal  a térdemen fekvő térképet lapozgatva. Ja meg amikor az eldugult alapjárati fúvókát piszkáltam ki csak úgy tapogatás után (egy idő után az ember a Trabit már csukott szemmel is tudja szerelni) a Südbahnhof előtt a kocsi előtt térdelve öltöny, nyakkendő és feltűrt ingujj "munkaruhában".

Ilyenem is volt pont mint ez a kormányváltós Wartburg, csak az enyém legalább fehér volt, nem ilyen fosbarna.

Életemben azóta se állítottam gyújtást, meg pucoltam beköpött gyertyát, mint ezeken a kétüteműeken annyiszor.

Nade épp indítják a csillagmotort!

Ilyen van az "ANCSÁBAN". Mármint az általunk ismert világ egyik legnépszerűbb és legmegbízhatóbb repülőgépében az AN-2-esben.

Motorkerékpáron, életemen először talán ilyen 125-ös Csepelen ültem.

A traktorok kicsit azért megdobogtatják még a szívemet, pedig igazából tán soha nem voltam velük kapcsolatban, de a gépek tisztelete....Merthogy ILYET ami tán valamikor az '50-es években készült itt Magyarországon, és még most is üzemképes

(na jó, ahhoz, hogy ilyen "csilivili" állapotba kerüljön alighanem sok munkaórát kellett belefektetni)

de ebben a pillanatban nincs Magyarországon olyan gyár ami képes lenne egy ilyet előállítani!

Ahogy a többieket se.

'69-'71, emlékezetes két év "angyalbőrben", elől az UAZ-ok, ilyenekkel cipeltük a sárkányrepülőinket a Hármashatárhegyen amikor repültem

ilyen GAZ-on tanultam meg vezetni a seregben teljesen "feketén"

Ez már egy nagyon kicsinosított változat, megadta a módját aki rendbe hozta, minden kellék honvédségi, a hátizsáktól kezdve a posztó köpeny anyagból szabott üléstakarókig.

Bár azt nem tudom, hogy ment át az OT vizsgán ezzel a megemelt futóművel, de lehetséges, hogy volt ilyen is.

Ha már Néphadsereg, egy ilyen aknásznaszádot majdnem vettem

amikor a Néphadserek a létező szocializmussal együtt megszűnt és árverezték őket a Flottilla kikötőben, de aztán megállapítottam, hogy egészen másféle hajót akarok és inkább megépítettem Amapolát.

Kipányvázott biciklim felé ballagva még elhaladok a színpad előtt, ahol a szerb népi zenekar épp pajzán dalokat muzsikál

(Szabadkai híd alatt, leány a legény alatt. Jaj de keservesen nyög, nyomja a farát a rög.  Legény mondja csendesen, helyezkedjék rendesen!) még jó, hogy a gyerekek épp másra figyelnek.

Luxiztunk. megraktam száraz almafával a kerti grillt

alakul a parázs.

Rákerül a sütnivalónk, többféle kolbászkák, szalonna, krumpli

Édesburgonya előfőzve (én szeretem, de van aki utálja)

és saját termésű cukkini fűszerezve.

Szmájlit rettenetesen izgatják az illatok.

De hát ez most nem az ő kajája. Kénytelen belátni, így szomorúan elhemperedik.

180 fokon sütve

A végeredmény.

Nagyon ízlik.

E percekben zajlik a ráckevei csónakos fesztivál. Többszáz vízi jármű kering előttünk az RSD-n, mi meg kimentünk kicsit ejtőzni s bámészkodni a stégre ahogy vonulnak előttünk bele az alkonyba.

Jó fotót nem igazán lehet róluk csinálni, mert vakuval a sötétben nem látszanak, vaku nélkül meg olyan hosszú az expozíciós idő, hogy minden életlen lesz ahogy a mozgó hajóról fotózom.

De ezt megismerem, látjátok ő a Sári Pista a Klárival.

Egyszer, a legelső ilyen eseményen (akkor döntöttem el, hogy ideköltözünk, de még nem volt kinézve a hely ahol most lakunk, aztán két hét múlva már ki is fizettük a házat itt a Balabán szigeten)  mi is részt vettünk Amapolával, kaptunk is díjat a szépségversenyen, kint van a szalonban.

A díj egy egynapos feredőzés volt az élményhotelban, valamennyi szolgáltatás igénybevételével. De nincs az a díj amiért még egyszer belemennék ebbe a kavalkádba. Mindenki össze-vissza jön-megy vagy épp száguldozik a vízen, villogó fényekkel, bömbölő zenével, egyszemélyes, egy darab pislogó fejlámpával "kivilágított" kajaktól, aggregátorról táplált hatalmas reflektorokkal körbe-körbe pásztázó nagyobbacska csónakokig ( a szememet kiégetve), miközben én közöttük próbálok egészen lassan (tehát épp csak a kormányozhatóság határán ingadozó sebességgel) nem legázolni senkit az előttem cikázók közül a 12 méteres 20 tonnás hajómmal úgy, hogy közvetlen a hajó elé nem látok a kormányállásból semmit. Mit mondjak, beleőszültem (akkor még volt valamennyi hajam). De egyébként se vágyom már semmiféle tömegbe, különösebb ok nélkül vidámkodni. A rendezvény vége az, hogy mindenki (már akinek jut hely) kiköt a városi sétánynál ahol megy a buli, aztán elindul hazafelé a csónakjával és jönnek a vízirendőrök és mindenkit jól megbüntetnek akinél jelez az alkoholszonda. Annakidején engem is megszondáztak, kétszer is megfújatták velem, de szerencsére a túrógombócra nem jelzett.