Hajónapló

9:59 Úgy tűnik Magyar Levente ("1987. január 30-án született ...szakmai gyakorlatát 2007 és 2008 között a Fidesz Külügyi Kabinetén végezte...2014 júliusától 2014 szeptemberéig a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős helyettes államtitkári, 2014 októberétől pedig e terület államtitkári feladatait látta el ....Jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese") lett a trieszti magyar kikötőberuházás irányítója. A Fb oldalán ( https://www.facebook.com/reel/1964204881169977 ) kiállt népszerűsíteni a projektet egy olyan videóval, ami a vízépítés technikai részleteit vázolja, továbbá utána tesz egy megjegyzést egy tökéletesen irreális vízióval a majdani magyar áruk világba exportálásának meséjével. Szóval felmondja amit betanítottak neki. Miközben a kikötő teljes egészében, a vételtől az építésen át a majdani hasznosításig kizárólag az adóforintok tengerbe lapátolásáról (és nyilván az ellopásáról) szól. Hopp beverünk egy csomó cölöpöt az egészségügy terhére, beöntünk pártízezer köbméter betont a közoktatásból, csinálunk felvonulási épületeket az árvaellátásból! Aztán ha kifogy a lóvé, veszünk fel kölcsönt Kínától, elzálogosítva három megyét a szuverenitásunk nagyobb dicsőségére! Miután képtelen vagyok elsiklani a téma felett, vitába keveredtem a fórumon a hívekkel. Megállapításaim. 1. Nincsenek ellenérvek. 2. A fidesznyikek élcsapata jött a bunkóval, vita egy szál se csak címkék és dorong. 3. A digitális polgári harcosok többsége (határon innen és túl), elsöprő szellemi fölénye birtokában nem ereszkedik le alany-állítmány-helyesírás-mondanivaló ütköztetés szintre velem, megelégszik egy röhögő emojival.

Amúgy gyönyörű volt a reggel, enyhülő ködben indultam a Szmájli kutyával és 8:20-kor napsugaras verőfényben érkeztünk haza a szántóföldről. Most ejtőzés van.

 15:37  A fentieket kiraktam még délelőtt a 444HSz-re is. Délután nézem a válaszokat

Vajon honnan a fenéből bukkannak elő az ember fejében olyan nevek amik több évtizeddel korábban, és akkor is csak futólag kerültek szóba? Ráadásul PONT NEKEM, aki gyakorlatilag képtelen vagyok még egyszerű keresztneveket is megjegyezni, bemutatkozás után egy percen belül szembesülök azzal a kínos érzéssel, hogy fogalmam sincs hogy szólítsam legújabb ismerősömet. (Ilyenkor viszont nem kerülgetem a forró kását, férfiasan be szoktam vallani és ismétlést kérek aztán ha megint elfelejtem akkor újból... de ez most más téma) De két napja valamitől beugrott, hogy "Sevcsenko Arkagyíj" és azóta nem megy ki a fejemből. Persze most be vagyok sz@rva, hogy ez már az aggkori elhülyülés jele, valahol "odabent" ahogy pusztulnak az agysejtek hirtelen kapcsolatok létesülnek az emlékfájlok közt, szóval nem hinném, hogy most, kissé megkésve kezd kifejlődni a szupermemóriám. Mert nemcsak a névre de a történetre is emlékszem. Pedig tényleg rég volt. Valamikor a '60-as évek végén, '70-es évek első felében, boldogult édesanyám nyugdíjasként a Pamuttextilművek budapesti központjának pénzügyi osztályán dolgozott. Ugye a "pénzügy" már akkor is főleg női szakma volt, nem is emléxem, hogy életem során valaha is találkoztam volna bármely vállalat pénzügyi osztályán mással mint nőkkel, ritka kivétel volt a férfi, de akkor az minimum főkönyvelő beosztásan szenvedett és általában a mindenható PÁRT helyezte ebbe a felelős beosztásba.

Naszóval a nők amikor beszélgetni szoktak, általában nem a fociról és a nőkről mint  a férfiak, hanem főleg a családról. És anyám egyik kolléganője sokat mesélt az unokájáról, akit úgy hívtak, hogy Sevcsenko Arkagyíj. A kolléganő lánya a Szovjetunióba ment valamit tanulni, és mitteszisten amikor egyszer hazajött valamiért, itt hagyott  egy gyereket, akit egyszerűen csak Sevcsenkoként emlegetett. Aztán a lány visszament Moszkvába, Sevcsenko meg itt maradt a nagymamánál akivel masszív kétszemélyes családot alkottak. Sevcsenko napközben  bölcsődében, majd óvodában szocializálódott magyarrá, esténként meg a nagymama fotelja mellett nézte a tévét, a kisszékéből, aztán megbeszélték és értelmezték a történteket. Ennek a speciális nevelésnek megfelelően Sevcsenkonak korát meghazudtolóan lett egészen felnőttes észjárása. Legalábbis a nagyanyja a legkülönbözőbb meghökkentő történeteket mesélte róla, így lett Sevcsenkoból legenda a Pamuttextilművel pénzügyi osztályán. Érdekes módon a történetekből semmire nem emléxem, de a név több mint fél évszázad távlatából nem tudom mitől (jó, mondjuk sejtem, Anatolijos prankot néztem a YouTubeon és ugye a szláv név),

 de egyszercsak HOPP beugrott. Vajh mi lett a kis Sevcsenkoból azóta? 

Tegnap este tartottuk a 62 éves osztálytalálkozót, ezúttal a "Négy muskétás"-ban a Bikás parknál. Tizenegyen voltunk  a 35 fős osztálylétszámból.

Tizenegyen "igazoltan távol", ők meghaltak, akárcsak a teljes tanári kar. Néhányan eltűntek, néhányan lesz@rják, nem éreznek közösséget a régi osztállyal, van aki nem ért rá, van aki betegeskedik. Mondjuk én is enyhén vérző "kondenzkivezetéssel" és  alsógatyában nejlonzacskó, papírtörlővel kitömve vettem részt az összejövetelen, de amúgy a fájdalmaim már elmúltak, a kaja jó volt, a magam részéről nagyon örültem, hogy láttam a még élő öregembereket.

Aki úgy gondolja próbálja beazonosítani az arcokat!

Egy kicsit vigasztaló, hogy nem csak én öregedtem meg piszokul, ha nem találkoznék évente ezekkel az arcokkal, bizony lenne akit nem ismernék meg. Mindenki "felett eljárt az idő vasfoga" (SIC), néhány mázlistának sok megmaradt a frizurájából, de cserébe elfogytak a fogai, többeknek a mellkasában gép vezérli a szívdobogást, van aki nem ül már autóba és van aki, hogy úgy mondjam kissé már habókos, szóval senki se henceghet, hogy megmaradt örök fiatalnak. De azt kell mondjam ez itt a mázlisták asztaltársasága, mert 1. még vagyunk, 2.mindenki tudott jó étvággyal enni és 3. a saját lábán érkezett. Nagy dolgok ezek, majd megtudjátok olvasóim ha ti is szerencsések vagytok és átlépitek a nyolcvanat. Merthogy én még  a fiatalok közé tartozok, van aki már a 81-et is átlépte.

Miután ez a blog immáron egyértelműen az öregedésről szól, szeretném elmondani hogy akik még csak elkezdtetek öregedni mivel vigasztalódjatok. Hogy ez nem olyan szomorú állapot. Annakidején az Ősz Ferenc (akinek a sors csak 44 évet adott)  beszélgetett egy kabaréesten a Királyhegyi Pali bácsival(akit eséllyel fogok túlélni, ha húzom még két hónapig) a "kis Nagyember" -rel, és említette neki, hogy "az öregkornak is megvannak a szépségei". Mire a bölcs öreg azt válaszolta; "Egyet mondjál!"  Nos én tudok. Méghozzá nagyon fontosat, HA az ember persze nemcsak az élvezeteknek él. Ha "jól" éltél, akkor ilyen korra már szabad vagy. MINDEN kötelességednek eleget tettél. Felneveltél gyermekeket, építettél házat (van aki hajót is), ültettél fát és ledolgoztad az aktív életedet, amivel kiérdemelted, hogy mostantól mások gondoskodjanak rólad, amíg csak élsz. Ha helyesen éltél SENKI nem állhat eléd, rádbökve, hogy "ej, te betyár, te még ennek, meg ennek a kötelességednek nem tettél eleget!" Nincs többet felelősség a vállamon, nem tartozom számadással senkinek, nincs többet főnököm és beosztottaim, nincsenek túszaim akik állandóan kinövik a cipőjüket és szeptemberben  egy csomó pénzért iskolába kell őket küldeni. December 31.-én lesz 20 éve, hogy nem kell pénzért dolgoznom és olykor szemlesütve megalkudni, pofát befogni.  Szabad vagyok és élvezem ezt az életet, boldogan amíg tart, és olyannak amilyen.

Amúgy meg... ha tudni akarjátok hogy kezdődik az öregség....(nők ne olvassák, mert az esetleges maradék nagyrabecsülésük is elolvad bennük irányomban!) Szóval olyan ötvenkevésvalahány éves voltam, amikor a budai Főutcán, a tavaszi verőfényben a postára menet megláttam egy gyönyörűséget. Ifjú hölgy, már nyári ruhában, de miután még nincs meleg, peckes bimbókkal feszesen rugózó keblekkel, hatalmas  tűzvörös hajzuhataga alatt, pompázó ifjúsága és szépsége teljes tudatában büszkén vonult velem szembe, fél szemmel learatva a férfitekinteteket, benne az enyémet is. ÉS nekem ELSŐRE nem az jutott eszembe róla, hogy micsoda mámorító érzés lenne szopatás közben beletúrni abba a hajzuhatagba, hanem az, hogy "ez is ugyanúgy odab@szná a hajkeféjét tele  azzal  a randa vörös hajával  a fogkefém mellé, mint az akkori feleségem".

A jó hír, hogy vacsoránál még véreztem és  hazaérve még egyszer, de az éjszaka (miután bőven iszom a  kamillateát, háromszor keltem) egyszer sem volt egy csepp vér sem a saját gyártmányú "intim betétemen".

Kicsit nehéz téma, de ha az ember naplót ír, abba mindennek illik bene lenni. De azért óvatosan fogok fogalmazni. Ugyanakkor ennek a blognak első perctől fogva célja volt mások számára megmutatni a saját tapasztalataimat, hgy ne kövessék el a hibákat amiket én elkövettem és velem örüljenek annak ami meg jól sikerült. Naszóval eme körülményes bevezető után nekifutok. De előtte.

Tavaly óta tart az orvoshozjárás, ami ugye úgy kezdődött, hogy nem voltam megelégedve a kondíciómmal. Tudomásul veszem, hogy ha ennek az öregség az oka, de ha van valami szervi bajom, akkor azt keressük meg, erre inspiráltam a háziorvosomat, meg a velem a pajzsmirigyműtétem óta foglalkozó belgyógyász szakorvost. Ugye lassan mennek a dolgok, egy sima labor is több hét, kiderült vér van a vizeletemben, urológia újabb két hónap, kiderült "valami" lakik bennem ami nem odavaló, na újabb egy hónapra tegnapra kaptam időpontot hólyagtükrözésre. SENKINEK nem kívánom. Nem részletezem... maga a beavatkozás nem is volt olyan borzasztó mint amire számítottam ( J előtte mondta "úgyis panaszkodsz, kevesled a szexuális kényeztetést"), gyorsan is ment, de megintcsak... hiába jó az orvos, felkészült az asszisztensnő (tényleg úgy bánt a szerszámommal mint a hímes tojással), de amúgy (legalábbis nekem maximalistának) minden olyan mintha az egész rendszer nem lenne optimalizálva. Maga a vizsgálat tényleg öt perc. De utána...menjen a bejárathoz és kérjen egy "nyalókát", ők tudják mi az! OK én is sejtettem, hogy biztos valami öntapadós izé lesz, de mért kell ezért a betegnek sétálnia, nem lehetne, hogy kinyomtatja az  a gép ami az orvos előtt van? Na megyek a bejárathoz ahol jókora sor áll, én beállok az elejére, elvégre én már bent vagyok a rendszerben, kicsit csúnyán néznek rám, de csend van, az ablak mögött viszont senki. Na sokára előkerülnek a dolgozók, mondom .

- Azt mondták kérjek egy nyalókát

-Hogy hívják? ...(mondom)

-Melyik orvosnál volt?

-Nem tudom, nem mutatkozott be. 

-Melyik rendelőben? (ekkorra már kicsit zaklatott vagyok)

-Amelyikben azt a nagy csövet bedugják az ember pöcsébe!

-Mondja a TAJ számát!

Na ezt persze nem tudom fejből, hátizsák levesz, elő a kistáska TAJ kártya, mutatom, kopácsolás a keyboardon, nyomtató kiadja, a mutatóujjamra ragasztanak egy öntapit valamennyi adatommal, ezzel vissza a rendelő ajtaja elé, kisvártatva szólítanak, a nyalókát ráragasztja az asszisztens egy fedeles pxisre, ad egy papírt, és elmagyarázza, hogy menjek ki, a metró megállóig menjek át a zebrán és jöjjek a túloldalon visszafelé, ott lesz egy nagy építkezés toronydaruval az a patológia ott adjam le ezt a mintát ezzel a papírral, aztán két hét múlva menjek az eredményért az urológushoz aki ide küldött. Én meg, miután ez egy egyetemi oktatóklinika, hogy valamit javítsak a rendszeren elmagyarázom, hogy ha valakit nyalókáért küldenek, annak legyen kézben a TAJ kártyája és nem árt ha tudja az orvos nevét (veszi a lapot, utólag bemutatkozik).  Veszem a kabátom és ballagok ki az utcára, kezemben citoszkópiai feltehetően szövettanira küldött mintámmal, meg az A4-es papírral, nem megyek a metrómegállóig, mert az messze van, inkább átmegyek itt szembe a zebrán és visszafelé jövök a toronydaru irányába...AHA temetkezési vállalkozó irodája, jó helyen járok, akkor közel van már a patológia....  Ősrégi gyönyörű épület, szerintem még Semmelweis adta le itt a boncolási mintákat, de a földszintre is vagy 30 lépcső vezet fel, hát elgondolom, hogy fognak itt felmászni akik velem együtt ültek ott a váróban két bottal járva akár nálam fiatalabbak is, pláne miután keményen megszondázták az alhasukat, ... naszóval leadtam a mintát és 10:23-kor már kint is voltam a kapun. Ez, ahhoz képest, hogy 9:40-re volt az időpontom a tükrözésre, rekord. Most képzeljétek el, hogyha mindez RENDESEN meg lenne szervezve, akkor mennyi ideig tartott volna?

Na azt hittem túlvagyok a nehezén, DE NEM az csak ezután következett. Ja ...amikor a vizsgálat után öltözködni kezdtem és törölgettem magamról a vért meg a sóoldatot amivel feltöltöttek, az asszisztensnő még belecsusszantott a gatyámba egy, amolyan intim betét szerűséget, ami a szabása és űrmérete szerint kifejezetten férfiaknak való volt, mondván egy kis utócsöpögés elleni védelemül. Villamos, HÉV végállomás, nagy nyugodtan leülök a padra és.... tejézus, akárhogy szorítom, EZ beindult! Mint az őrült átrohanok a síneken, átbújok a korláton be a bokorba, nem érdekel hogy látnak hátulról, le a gatyát, folyik belőlem a vér, pedig abban reménykedtem, hogy "csak" bepisáltam. Rendeztem soraimat amennyire lehetséges, és rettegve a továbbiaktól felszálltam a HÉV-re és hazáig mint a kitömött bábú, csak az agyam járt mint a Singer varrógép, még a sudokut is elszúrtam. Másodszor akkor kapott el az inkontinencia amikor leszállva a HÉV-pótló buszról (mert naná, hogy azt is most kellett csinálniuk, 13.éve lakunk itt, de azóta folyamatosan újítják fel ezt a 40 km-nyi pályaszakaszt, ezalatt Kínában megépítettek minimum 15000 km vasútvonalat) beültem az autóba, de akkor mint a Niagara. Hazaérve berohantam a fürdőszobába, vetkőzés és be a zuhany alá. Mostanra ruhák kimosva, megszárítva, úgy tűnik a rohamok abbamaradtak, a kezdeti erős égés és fájdalom is elmúlt, a vizeletem már csak rózsaszínű és a papírtörlőből és nejlonzacskóból appllikált, kezdetben ijesztően véres "kármentőim" is egyre kevésbé véresek, a legutóbbin már csak pár csepp vér mutatkozott, szóval talán túlvagyok egy lépcsőfokon. Már csak a szövettani eredmény a kérdéses, hogy amit odabent kicsippentettek belőlem, az rák e vagy csak valami kedvezőbb indulatú.

Most kamillateázok, mert az AI azt mondta, hogy sok folyadék és még ha fáj is (hálistennek már nem) öblíteni a rendszert. Jó lenne ha holnapra beállna a "hidraulika", mert este osztálytalálkozó és szeretném látni a többi öregembert aki még él a '63-ban végzettek közül.

Ja amiért mindezt leírtam, ha hasonló szituációba keveredtek, 1. nem kell félni tőle, nem fáj, bár persze kellemetlen, 2. viszont legyen rajtatok pelenka hazafelé menet!

Mert nekem úgy tűnik férfiember nem kerülheti el ezt a sorsot ha sokáig él, legalábbis apám is sok éven át szenvedett az urológián, közel 90 évesen bekövetkezett halála előtt és az anyai nagyapámat is ez vitte el, szóval nálam mindkét ágon bent lehet a hajlam  a génjeim közt.

Reggel a vízen nem is annyira, de a szántóföldön akkora köd volt, hogy a Szmájli qtya a 10 méteres póráz végén már homályosan látszott. És csak 0,2 °C volt, szóval itt a tél. Már harmadik napja minden nap be kell gyújtani. Nem akarok több, felkelő, lenyugvó Napot és Holdat fotózni, de csodás volt reggel is, nem sokkal 7 óra után belegyalogolni a ködön áttűző felkelő napba. Ennél komplikáltabb kalandokra én már nem is vágyom. 

Aztán felszállt  a köd, felszáradt  a harmat a decken, és én bepótoltam a tegnap elmaradt lazúrozást a korlátokon, a fux tetőn meg a kapaszkodókon. Ezzel nagyjából befejezettnek tekintem a hajó téli felkészítését. Ha lesz még jó idő, lehet rákenek még egy réteget és átcsiszolom a gázpalackos ládát és azt is lekenem, de ha nem, az se baj, kibírja tavaszig így is.

J betakarítja a termést

mielőtt elfagyna a magaságyásban.

A paradicsom még szorgalmasan terem, pedig már levele is alig van, de már semmi íze nincs. Szégyenszemre már a Lidlben veszem  a paradicsomot....bár annak se sok íze van.

A télikerben a karácsonyi kaktusznak viszont siet az órája, a Mikulásnak is van még hátra egy hónapja, de a kaktusz már virágzik. (az ott alul a magnak eltett paradicsom)

J legújabb alkotásai a rongyoszsák kincseiből.

Ha már a babáit fotózta, rólam, "nyárimikulásról" is lőtt egy képet miközben ezeket írom, szerkesztem.

6:58 Ködös reggelre ébredtem, ez lett a tegnapi szuperholdból.( a kalapom mellé még keletről tűztem, de most már nyugaton haloványkodik)

Mutatom "közelebbről"

de ott messze keleten már tápászkodik a nap.

Közelebb megyünk hozzá.

Fehér kutya a ködben.

Szerintem ő se lát többet mint én, de hát neki ott a szaglása. Ha felveszi a szimatát az őzeknek, fácánnak, vagy akárcsak egy macskának, vagy egérnek, kétségbeesetten próbálja magát utána vetni, de hát ebben a póráz sajnos megakadályozza. Amúgy engedelmes jó kutya, de a vadászösztön kinevelhetetlen belőle, ezer ősön át erre szelektálták. Ami érthetetlen benne a kosztaszító porcelánfehér bundája. Soha nem takarítja, nyalja mint mondjuk a macska. Se én, se a feleségem nem fürdetjük, keféljük, takarítjuk, talán csak a füle belseje a kivétel. Néha bozótban, tócsában, sárban, más kutyával birkózva alaposan összekoszolja magát, mégis 24 órán belül magától megtisztul. Hogy csinálja, nem tudom. El ne kiabáljam, 10 éves múlt október 8.-án, de még soha nem volt beteg, az állandó terepen mozgás, kaparás, ásás következtében nem kellett a körmeit se levágnom soha, egyedül a felülírhatatlan vadászösztön az amiben nem "komfortos". Na meglátom mire megyek  a mai nappal, vannak terveim, este folytatom.

18:57 Délelőtt meglátogattam SP-t, aki komoly technikai előrelépéseket tett mostanában. Távirányítású modellcsónakkal eteti be  a halakat a horgászhelyén, és a modell sonar radart is tud magával vontatni amivel a stégről nézi képernyőn, hogy mit csinálnak a halak a mélyben. Jóesetben ez a néhány mázsa hal ára beruházás akár több kiló hal kifogásában is segítséget nyújt6. További játék nyuggereknek a drón.

Magasról,

közelebbről

és még közelebbről. (Balra SP jobbra én) Marad a ̶g̶y̶e̶r̶e̶k̶  öreg ha játszik.

Aztán csiszolgattam a tegnapi epoxit, meg akrillal tömítettem a vékony repedéseket, de a hosszas hajolgatás guggolás után a lazúrozásra nem maradt energiám, remélem holnap is szép napos idő lesz, mert akkorra halasztottam.

Délutáni séta,  16:30 tájt kél a szuperhold.

egy perccel később,

és újabb néhány perc múlva.

Most 19:28 van, valami miatt állandóan megszakad  a NET, abba is hagyom a mai blog reszelgetést, jóéjt mindenkinek!

Tegnap alaposan elfáradtam. Este sötétben még mindig hőlégfúvóval melegítettem az epoxigyantás javításokat a hajón, hogy az egyre hűlő levegőben megkössön a gyanta. A bekevert gyantát apró darabokra vágott üvegpaplan darabokkal sűrítettem és hogy ne folyjon ki a kerek fa korlátból, sörösdobozból kivágott lemezdarabokkal vettem körül, amit körbekötöztem spárgával, így rekonstruálva a rudat. Aggódtam a hőmérséklet miatt, de reggelre a gyantamaradvány bekötött a tejfölöspohárba, szóval megkötött rendesen. Délelőtt levettem az éjszakára rárakott újságpapír (milyen jó ez a Metropol valamire a begyújtáson kívül is) és buborékfólia hőszigetelést a még ragacsos munkadarabokról és mégegyszer alaposan megmelegítettem őket hőlégfúvóval, a többit rábíztam az egyre melegebben sütő napra. Délutánra tapadásmentesen bekötött a gyanta, fellélegeztem. Holnap leveszem a sörösdoboz lemez "zsaluzást" aztán kiderül mit alkottam.

Délelőtt boltokba kellett autózni, a fő ok J-re rájött a cipő és csizmavásárlás mert olvasta a helyi hírekben, hogy a kultúrházban nagy akció van, szóval vett még három pár lábbelit a meglévő néhány tucat mellé. Én addig a telefonfülkében bogarásztam, ami nagyon helyesen itt Ráckevén közkönyvtár funkciót lát el, elhoztam egy krimit elalvás előtti olvasnivalónak, és ha majd visszaviszem, berakok mellé még egy ládányi, idehaza már helyhiány miatt elhelyezhetetlen, kiolvasott könyvet.

Szuperhold van, délutáni sétán a kalapom mellé tűztem.

Hát elszúrtam. Ellustálkodtam a hétvégét, a jó időt, szemerkél az eső, szó se lehet a hajón a kültéri faalkatrészek ápolására. Különösen, hogy a kapaszkodót a felépítmény tetején két helyen megtámadta a korhadás, ez komolyabb javítást igényel. Igazából, cserélni kellene az egészet, de némi töprengés után úgy döntöttem, hogy csak javítom üvegszövettel erősített epoxi gyantával. Nem egy hosszú távú megoldás, de én már nem tervezek hosszú távra. 80 éves elmúltam, a hátralévő időmmel úgy gazdálkodom mint aki a maradék pénzével megy bevásárolni. Ár-érték-élettartam háromszögben gondolkodom, ahol az "ár" a ráfordított erőfeszítés, az "érték" az elfogadható használhatóság, az "élettartam" pedig az alkalmazott műszaki megoldás és a saját várható élettartamom közepesen optimista összevetése.

Szóval hétvégén szabadon választott, most meg kényszerű lustálkodás lesz a program. Egyedül J dolgozik, megszállta az alkotásvágy,  lázasan szabja, varrja a rongybabákat.

Én begyújtottam  a kályhába, mert hidegre fordult az idő.

Más mindenki lustálkodik

azt hiszem én is lefexem aludni.

17:05

Délutánra tovább hűlt a levegő, viharos szél fúj és legalább 10 fokkal hidegebb van mint tegnap ilyenkor. Drámai az alkonyi égbolt a víz felett.

Ha nem barnulnának a lombok azt hinné az ember tavasz van. Kellemes meleg volt tegnap, lenne egy rakás kinti melóm, ehelyett tegnap....

de legalább beöltöztem a játszóruhámba. Mondjuk ma se sokkal többet alkottam, nekiálltam  a hajón a külső farészek csiszolásnak, de aztán azzal is félbemaradtam. Öregszem vagy miafene. Mondjuk végülis hétvége van.

A múltkor lebuktam. Azt írtam, hogy reggel szellő sem rebbent, aztán beraktam egy képet amit persze akkor lőttem amikor már visszafelé jöttem a qtyával a reggeli sétából (merthogy amikor pizsamában tópálok befelé a házba reggeli piperére hajóról, még nem vagyok fotós állapotban), már lengedezett a szél, és egyik vájtszemű olvasóm meg is jegyezte helyesen, hogy ez azért már némi enyhe bíríz. Na ma reggel tényleg a kutyázáskor se fújt semmi. "olajtenger volt" a javából. Vonulnak a felhők, odafelé gyönyörű verőfény

 (az ősz, rőt színeivel már belekapott a fák lombjába)

visszaúton meg már borulás.

J aki pár napra átvette a szomszédban az állatgondozást, így korán kelt, csinált is egy videót  a csodás reggelről. 

Szmájli még az oroszlántól se ijed meg.

Tegnap Pestremenésem volt, a múltkor emlékeim szerint elpanaszoltam, hogy jártam a telefoncserével, na képzeljétek el, felhívtak a Tkomtól, hogy hát sajnálják, de Budapesten tudnak csak olyan telefont adni nekem mint amit kitaláltam magamnak, szóval oda kellett menjek érte, így korán keltem.

 Kemény 840 Ft-ért kaptam egy régi, Nokia butatelefon leadásáért egy  új por- és vízmentes, ütésálló, sajnos a régi, hasonló tulajdonságokkal bíró Caterpillarnál lapjában minden irányban 10 mm-el nagyobb TCL 3189 típusú telefont. Mondjuk a képernyője is nagyobb, remek fotókat lehet vele csinálni, de még meg kell oldjam hogy lehet róla letölteni a fotókat, mert hiába dugtam össze a PC-vel nem kommunikálnak egymással. Falra mászok az örökös informatikai problémáimmal. Én telefonálásra csak nyomógombos "buta" telefont használok, mert MINDEN  szempontból sokkal praktikusabb mint a masszírozós "okosak", SMS-t meg nem írok soha, nem is tudom hogy kell. Annakidején a Nokiánál egyszerű volt de itt a számok és betűk valamilyen ismeretlen algoritmus szerint függenek össze a gombokkal.

Reggeli után boltba mentünk, igazából csak kenyér meg lilahagyma meg fokhagyma kellett, de ha már ott vagyunk ugye... J belehúzott, már az gyanús volt, hogy nagy kocsit tolt befelé a Lidlbe ( igaz Zsuzsa is jött velünk), na otthagytunk 45000-et a pénztárnál. Bár indulás előtt eszembe jutott, hogy visszaváltom a kéthavi ásványvizes és sörösdoboz 50 Ft-os egységárú göngyöleget, így kemény 350 Ft lejött a végösszegből.

Tegnap este komoly zivatar volt, dörgés, villámlás és zuhogó eső. Kicsit aggódtam, hogy megyek ki majd a hajóra aludni ( három napja is megáztam, vizes pizsamában bújtam a hálózsákba de reggelre nagyjából megszáradtam, a hálózsákot meg kiterítettem száradni), de elállt az eső mialatt a TV előtti elalvásból felébredtem, így megúsztam a megázást. (Ilyemkor indig elhatározom, hogy veszek egy földig érő esőkabátot, kifejezetten hajóramenés céljából, de aztán eláll az eső és elfelejtem az egészet.) Ennek megfelelően megint ködös volt  a reggel.

de látszott (különösen, hogy az óraállítás után már egy órával később volt) hogy a Nap nem adja fel, 

most, 8:33 van az "új idő" szerint, túl vagyok  a reggelin, már hét ágról süt.

Tegnap átnéztem az összes kerekemet, mert J figyelmeztetett, hogy szerinte lapos jobb hátsó gumival autózom, hát alig volt benne levegő, de a többi is alig volt 1 bar felett, úgyhogy felkompresszoroztam az autót körbe 2,5-re, a bringát meg elől-hátul 4-re.

Aztán amíg még mielőtt  levíztelenítem a kerti szivattyút, elintéztem a szennyvízátemelő átmosását, de megnéztem a meteorológiai előjelzést, a téliesítéssel még ráérek, úgy tűnik nem lesz fagy még jódarabig.

Szomorú, de egy hete bolti paradicsomot reggelizek, mert a saját ugyan még terem, de íze már semmi. Ezt a pár darabot leszedtem, de már csak magnak jövőre.

Judit aki utálja a tűt cérnát, egy gombot nem hajlandó nekem felvarrni (végülis eredeti szakmája női szabó) napok óta varr, akárcsak tavaly a mikulástörpékkel, ismét megszállta az alkotási vágy, most babákat készít egy zsák használt ruhát és rongyot feldolgozva.

Tegnap este megnéztem felvételről Simó Sándor "Apám néhány boldog éve" c. filmjét. Néhány napja ment a "Magyar filmek" csatornán. Gyakran szemlézem a felhozatalt és amit fontosnak tartok, beállítom felvételre, így amikor megnézem, kitudom hagyni belőle a reklámokat.

Érdekes a kapcsolatom ezzel (és még sok más) magyar filmmel. Kicsit visszaugrok az időben (írtam is itt a blogban amikor a tengerész pályafutásomat részletesen elmeséltem, de gondolom nem mindenki naprakész belőlem), a MAHART tengerjárókon azokban a video nélküli időkben felüdülésképpen magyar filmeket néztünk, amiket a budapesti központ, vagy tán még valami "magasabb" szint, alkalmasnak tartott a tengerészek szellemi színvonalának emelésére. Magyarul, főleg dögunalmas művészfilmeket. A mozigépész a mindenkori elektrikus volt, szóval én határoztam meg, hogy az általában heti egyszeri vetítésen melyik filmet nézze az úri közönség, és hogy mikor legyen (általában ha nem volt épp kikötői rakodás, manőver, egyéb esemény, mindig a hét azonos napján) a vetítés. Az utak persze mindig hosszabbak voltak mint ahány filmet leküldtek a központból, így egyes filmeket gyakran ismételni kellett, ilyenkor jött a közkívánság, kiordított Stigaj a szakács a konyhából, "Eleeek!! azt  a kommunistásat vetítsed este!".( Ez volt Rényi Tamás "Az idő kezdetén" c. filmje Cserhalmi Györggyel), de a legnagyobb sikere emlékeim szerint Bacsó Péter " Ereszd el a szakállamat"-jának volt, és hát elsősorban nem a mondanivaló, a művészi játék, a cselekmény mesteri kibontása, sőt még csak nem is mert az egyik főszerepló Bánsági Ildikó papája Bánsági Károly, sokunk ismerőse, tengerész első pincér volt, hanem a filmben több ízben ruhátlanul  látható művésznő  miatt. 

Na így került a hajóra (tán az M/S Budapest-re) a bevezetőben említett Simó film. Ahogy említettem többször is megnéztük, igazából kirobbanó sikere nem volt (kétségtelen, nemzőkorban lévő férfiközönségben nincs az  a film ami versenyezhet az ifjú Bánsági Ildikó kebleivel), de engem valahogy megfogott. Máskülönben nem emlékeznék rá ma is, így fél évszázad messziről. Mert például NEKEM aki amúgy minden nevet azonnal elfelejtek, bármennyire is akarom "itt van a nyelvem hegyén", de jeles sztárok neve se jut eszembe amikor éppen kell, a felejthetetlen Patkós Irma, igazából epizódszereplő neve, amikor tegnap végig néztem a  filmet, azonnal beugrott.

 Akkoriben emlékeim szerint nem nagyon elemeztem a filmet magamban, az ember bármennyire is érett harmincegynéhány éves korában, de mostanra már tudom egészen másképpen gondolkozik, mit így, túl a nyolcvanon. Meg minden más volt, a kemény munka, élet a hajón, a munkahelyen hónapokon át, a lét más tudatot határozott meg.  A jó filmet (akárcsak a jó könyvet) arról lehet (utólag) felismerni, hogy akárhányszor megnézed (olvasod) új és új érzeteket kelt benned. Ez az 1977-ben bemutatott film nyilván már nem kellett megküzdjön olyan kényszerekkel, mint a tíz-, pláne húsz évvel korábbiak. Nem éltem benne (hálistennek) soha sem a film, sem a médiavilágban, de el tudom képzelni, hogy az az alighanem a rögvalóságtól teljesen elszakadt jelenet, amiben a szovjet kapitány a legényével betéved a légópincében dekkolók közé, nem  megb@szható nők után kutat, hanem odaül a zongorához és operettáriát játszik és énekel. "illúzió a szerelem"...Leginkább azt tudom elképzelni, hogy ez volt az "ára", hogy legalább halvány utalás lehessen a filmben arról, hogy eltüntették azokat a kommunistákat akik nem a rendszer fővonalában tepertek, hogy  kimondjanak más szereplők nyitott mondatokat ... hogy viselkedhessenek rendszerbizonytalan módon. Szinte érzem a lebegő kötelet amin a rendező-írónak egyensúlyozni kellett. És IGEN muszáj áthallanom a mára! Mert ma is érvényes a mondanivaló, csak másképp. Mert most nincs egyensúlyozás, nincs "alku"! És nem "hálistennek"! Mert most aki nem igazodik, lelkesedik, hízeleg, agitál, és főleg nyal a legalávalóbb módon, vagy csak egyszerűen nincs benne a brancsban, azt letörlik a tábláról. A proletárdiktatúrát felváltotta a bugrisdiktatúra, πcsába Aczél Györggyel aki a a gondolkodókat fontosnak tartotta valahogy megnyerni (mert kevesen voltak olyan következetesek mint Márai Sándor, aki az utolsó pisztolygolyóig kitartott), demokrácia van, a bugrisok meg többen vannak, nekik kell a mindennapi gyűlöletüket megadni még ma, és akkor övék az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké ámen.

Más. '56 évfordulója van. Nem megyek egyik tüntetésre sem, az egyikre azért nem mert gyalázat minden egyes jelenlét aki odamegy, a másikra meg azért nem mert más dolgom van. Azt hiszem befordultam a "célegyenesbe". Apa kezdődikkezdődikkezdődik, mondja a kisgyerek a reklámban.. hogy ne legyek ennyire rejtélyes, tegnapra kaptam (két hónap várakozás) időpontot az urológiára, következmény, kell a jövő héten időpontot kérjek hólyagtükrözésre... tudtam, hogy a "vége" sz@r lesz, hát alighanem ez már AZ.

Olyan történt ami még soha. Reggel szemerkélő esőben és meglehetős hűvösségben jövök be a hajóról a házba reggeli piperére meg öltözködni.  Szmájli kutya többnyire már az elszobában vár, mert csalhatatlan szimatjával érzékeli becsukott ajtókon keresztül már azt is tán, hogy partra léptem. De ma semmi. Na jó, ilyen már előfordult, végzek a klotyóval, anyaszült meztelenül megyek a szobába a mérleghez rituális napi súlyellenőrzésre (ha pluszt tapasztalok, kihagyom az aznapi vacsorát), Sz kutya mélyen alszik a vackán  a kályha tövében, ne ilyen se volt tán még soha. De nincs még vége. Öltözködöm, megjelenik a lábamnál, na mondom, felébredt végre kiengedem. Megyünk az előszobába, kinyitom az ajtót...kutya VISSZAFORDUL és bevonul a szobába!!.  Aztán, amikor a kabátomat veszem fel az előszobában, csak-csak megjelenik és orrával kilöki a külső hőszigetelő ajtót, de nem látszik igazán lelkesnek, inkább csak olyannak mint aki csak az én kedvemért csinálja az egészet. Te... EZ a kutya is öregszik! Végülis 8.-án volt 10 éves, ha igaz, hogy kutyánál héttel kell szorozni, az 70 emberévnek felel meg, szóval ő se egy "mai csirke", lassan hozzám öregszik. Még két év és ő lesz az öregebb. Mondjuk az esőben sétánál nem látszott a mozgásán, a szokásos intenzitással vonszolt végig az úton, szóval tán csak bölcsebb lett nem fáradtabb.

Más. Írtam már róla, de visszatérek az általános "békehangulat"-ra. Két valós, a Gáza-Izrael közel-keleti, és az orosz-ukrán európai, valamint egy csomó lappangó háború zaklatja fel a világot, határozza meg mindennapjainkat. Most az európai háborút elemezném. 

Kicsit messzebbről futok neki, mert messzebbre is akarok ugrani.

“Those who cannot remember the past are condemned to repeat it.” Magánfordításomban; Akik elfelejtik a múltat, újra át kell éljék azt. (George Santayana 1863–1952)

Minden háború gyökerét valahol az előzőben kell keresni, amiből, minél öregebb vagyok, annál pesszimistább módon azt kell levonjam, hogy alapjába véve a háborúk nem oldanak meg semmit csak elfedik a problémát egy súlyosabb előidézésével. Az első világháború lezárása a sok szempontból igazságtalan párizsi békével megágyazta a másodikat. A győztesek önző arroganciája, az a dölyfös magatartás, hogy úgy gondolták "új világot" képesek teremteni, csak nagyobb káoszt okozott, mint ami megelőzte az első háborút. A fél világot romlásba döntő első világháború (amit akkor még "Nagy háború"-nak neveztek, mert úgy gondolták, hogy ekkora még nem volt és nem is lesz többé), olyan világmegváltó ideológiáknak adott szárnyakat, mint a bolsevizmus és a fasizmus. Mert az emberek többsége mindig abban reménykedett, hogy a szorgalmas, becsületes, okos munka megúszható különféle "modern" hiedelmekhez való csatlakozással. Ezeknek mindig közös jellemzője valami új népvezér megjelenése, aki aztán az erre hajlamos tömegeket maga mögé állítja.

 Ha az emberek elégedetlenek a sorsukkal, pláne éheznek, azonnal fogékonyak lesznek mindenféle "izmusokra". A meggyalázott, megalázott, nyomorba döntött Németországot bekebelezni látszott a kommunista ideológia, ami halálra rémítette a nagytőkét, kapva kaptak a barnainges nácikon, akik majd megregulázzák a komcsikat. (sokan csak akkor eszméltek amikor rájuk csukták a gázkamra ajtaját) A győztesek öröme se tartott túl sokáig, a fellendülés meghozta a '29-es nagy gazdasági válság-ot, százezrek vagyona tűnt el a semmibe, milliomosok ugráltak ki a felhőkarcolók ablakából. Angliában az USA-ban rendkívül sokan szimpatizáltak a fasizmussal, VÉGRE REND lesz a káoszban. Lám ez a Hitler, vagy hogyishívják, milyen ügyesen kivezette az országát a válságból. Hogy hát a zsidók kicsit berzenkednek? Hát hiszen mindig azt teszik, különben is megérdemlik, a bőrük alatt is pénz van, most legalább megtanulják, hogy ne emeljék a boltban állandóan az árakat. Hitler "megvette" a tisztikart, ügyesen kijátszotta a fegyverkezési korlátozásokat, visszaadta az egyenruhát, a megbecsülést, a fizetést és a reményt. És DUMÁLT! Mindig mindenütt, hatásosan, és ez kell a népnek! '36-ban Berlinben a nácik megszervezték az addigi idők legparádésabb olimpiáját és ezzel sokak számára látványosan bizonyították rendszerük fantasztikus életképességét, ahogy az az is volt! Mert ha meg lehet oldani, hogy egy egész nemezt egy irányba húzzon, az olyan mint  a mágnes, amelyben minden elemi dipólus egy irányban egyesíti az erőt.

Voltak persze akik látták. Akik elolvasták a  Mein kampf-ot és akik kongatták a vészharangot. De hát ki törődött a bukott Winston Churchill-el, öreg, nyilván hülye már ( a fiatalok minden öregre rásütik), örüljön, hogy elfeledték neki Gallipolit, és mint pénzügyminiszter, majd később mint az Admiralitás első lordja elücsöröghet egy íróasztal mellett! Helyette a britek lelkesedtek Neville Chamberlain miniszterelnökért aki egyfolytában a békéről beszélt nekik, amire mindenki vágyott és amivel Hitler, aki zseniális módon ráérzett, kecsegtette és zsarolta, megszegve a párizsi békeszerződést, mely mindössze 100000 fős hadsereget engedélyezett Németországnak, két hadosztállyal bevonult a demilitarizált Rajna vidékre és ezt a nagyhatalmak féktelen békevágyukban tűrték. Pedig akkor Németország még gyenge volt. De 1933 és '39 közt a hadsereget 3 millió főre fejlesztették fel és  Chamberlain engedve a további zsarolásnak, látva azt a félelmetes sebességet ahogy Németország fegyverkezik (új fegyvernemek, mint a Kriegsmarine és a Luftwaffe), hozzájárult Csehszlovákia feldarabolásához.  Megkapták a Szudéta-vidéket, és az addig ingadozó tábornokok, akik még puccsot is fontolgattak Hitler ellen (mégiscsak gyalázat hogy egy káplár parancsoljon nekik) , belátták, hogy Hitler egy korszakos zseni és mellé álltak.  Németország  Frankót támogatva beszállt az újonnan létrehozott légierejével a Spanyolországi forradalom leverésébe, ezzel "élesben tesztelve" az új, legkorszerűbb fegyvernemet. És a békevágyó nagyhatalmak szemet hunytak, mert békét akartak BÁRMI ÁRON. Amikor Chamberlain repülőgépe 1938 szeptember 30.-án leszállt a londoni kifutópályára boldogan lobogtatta a "béke" zálogát, egy a "Hitler úr által aláírt" papírost, melyben Németország Csehszlovákia feldarabolásáért cserébe  lemond minden további területi igényéről. Az emberek örömmámorban úsztak, hogy íme béke van örökre.

Egyedül Churchill szólalt fel a parlamentben „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút."

És lőn.1839 szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot, melynek szövetségesei Franciaország és Anglia azonnal hadat üzenni voltak kénytelenek Németországnak, de békevágyukban nem tettek semmit, nagyjából tétlenül nézték Lengyelország lerohanását, sőt a franciák kimentek Párizs utcáira tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Varsóért!"...Ezért aztán meghaltak Párizsért. Mert innentől kezdve elesett nagyjából egész Európa.

Na miért futottam neki ilyen messziről? Mert most is mindenki a békéről papol, miközben a saját kis politikai pecsenyéjét sütögeti, még gyalázatosabb módon is mint annakidején. Most Oroszország ijesztget a félelmetes erejével, amivel amúgy három éve nem képes elfoglalni Ukrajnát, és vezeti orránál fogva a hülye Trumpot akit a többségi hülye választói ültettek trónra. Most Ukrajna olyan mint akkor a Rajna-vidék, Szudéta-vidék, és Lengyelország, Európa meg ugyanolyan teszetosza békenyafogó, mint '39-ben Anglia és Franciaország, SŐT Trump alatt még az USA is pont olyan izolacionista mint Franklin Rosevelt előtt volt. Nicolo Machiavellit idézem; "A háborút nem lehet elhalasztani, csak késleltetni az ellenség javára." Az, hogy Európa nem áll ki minden erejével Ukrajna mellett az agresszor Oroszországgal szemben, csak elhúzza és eszkalálja a háborút.

Itt a hideg. De erről már tegnap is írtam. Az imént 4 db ilyen felbontatlan borítékkal gyújtottam be a cserépkályhában  a tüzet.

Van még vagy három belőle. Azért van ilyen sok, mert egyedül én fűtök kályhával a környéken és nekem adják a megsemmisítendő, kényes tartalmú papírszemet. Magyarország kormánya alighanem a legdrágább gyújtóspapírt szállítja nekem postai úton. Nem rossz gyújtós, sokkal könnyebben gyullad mint a hasonlóan felesleges, színes  reklámújságok, de vérzik a szívem, mert amibe kerültek nekünk, abból legalább két gyerek jóllakhatott volna az állami nevelőotthonban. De hát van/volt a hazámban három millió hazaáruló, aki erre a feudálbolsevofasiszta maffiakormányra szavazott. És ezen ÉN már nem tudok változtatni, kiöregedtem a rendszerdöntögetésből (ráadásul az ezelőttit is elb@sztam), már tüntetni se tudok, mert nekem már csak a prosztatám parancsol. Túl sok jót már nem várok, ahogy nézem a nálam fiatalabbak nagyrésze is tökhülye akár a "barikádnak ezen az oldalán" is, a demokráciát nem értik, szinte mindenki azt hiszi örökre kell királyt választani, nem értik, hogy az időnkénti választások PONT a folyamatos korrigálást tennék lehetővé, ehelyett arról elmélkednek, hogy "mi lenne ha" (ahogy  Nagy László a "Képtelen természetrajz"-ában "Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal")  és hiú ábrándokat dédelgetnek. De hát ahogy a Felker Dodó mondta vagy 60 éve; "tíz emberből kilencnek csak annyi esze van, hogy nem ül be háttal  a moziba". Na ennyit a begyújtásról.

Levezetésképpen, EZ az imént jött szembe a neten

Egyszer, mikor a fülkémbe – a kocsik már zsúfolásig megteltek – bevonszoltak egy sebesült ezredest. A rakodást irányító főorvos odaszólt nekem:

Friss volt a reggel. Ránézek a műszerre ami a külső hőmérsékletet mutatja 1,5 °C EZ MÁR IGAZI télies. Fázik is lábam szára a farmerban, megállapítom, hogy ha így megy tovább elkél a jégergatya. Pedig tegnap még szinte nyár volt... legalábbis délutánra. Gyönyörű napunk volt. Mondom "NAPUNK", mert ritka ünnepnap, itt volt a lányom messzi külhonból egy egész nap szabadságra. Kint henyéltünk a stégen a hintaágyban.

Isteni béke, csend, nyugalom, beszélgetés és a víz megunhatatlan bámulása. Aztán hoztam takarót, párnát és hagytam aludni a hintaágyban elálmosodó leánykámat. Rengeteget dolgozik odakint, plusz iskolába jár idehaza (folyamatosan röpköd Berlin és Budapest közt). Állandó lendületben van, nem is tudom kitől örökölte. :) 

Délutáni kutyázás a szántóföldön.

Na ugyanitt ma reggel.

Látótávolság 40 méter, "repülősül, felhőalap nulla". A máskor napfényben fürdő túlpartot még sejteni se lehet. A kacsákat úgy tűnik nem zavarja, eveznek a szokásos megszokott dolguk után. 

A korábbi napokban csak minden másnap és "ipegcsak" gyújtottam be a cserépkályhába, de ma egy kicsit komolyabb tüzet raktam, bár még mindig nem nyúltam az "igazi" fabrikett tüzelőhöz, és még jódarabig nem is fogok, előbb fogyjon el a himi-humi hulladékfa. Nem győzöm dicsérni magamat, hogy mekkora eszem volt amikor méreteztem és megcsináltam a ház szuper hőszigetelését.

21:21 Ja és kicsi lányomnak bemutattam Borókát. NAGYON tetszett neki. Hogy ti is lássátok az a halálosan beteg állatka hol tart most. https://www.facebook.com/malacvedoalapitvany/videos/831477952726947  Úgy tűnik Lujzának (az emunak) is tetszik.

Gyönyörű volt a reggel. Kicsit elaludtam, 7-kor ébredtem. 7,7 °C volt odakint, de szél szinte semmi és verőfény.

A tegnapi napot ellustálkodtam. Ilyenkor mindig lelkiismeretfurdalásom van ha nem dolgoztam semmit. Ma se sokat. De "vízre tettem" a békát aki a kutyák ivóedényében lakott.

Kifigyeltem, hogy ott dekkol, korábban már megmértem a rozsdamentes lábas átmérőjét, kerestem egy rávaló fedőt, óvatosan megközelítettem, megriadva lemerült a fenékre és gyorsan rátettem a fedőt. Aztán kivittem a Balabán csatornába és beöntöttem. Biztos nagy volt az ijedtség, de remélem most majd örül a korlátlan nagy víznek. És télen nem fog befagyni a lábasba.

Ma ilyen állatos nap van, J átment disznópásztor üzemmódba a szomszédba. Mert Boróka minimalacot kell etetni, pisiltetni, kakiltatni és mindezt Lajostól az óriási törpemalactól gondosan elkülönítve, mert Lajos féltékeny és esetleg bántaná a kicsit. Boróka ebédel. Félelmetes mennyiséget meg tud enni, szinte többet eszik mint Lajos aki közel 100 kilós, bár ő is törpemalacnak indult.

 Aztán játszik.  Aztán elfárad és hatalmasra dagadt pocakjával bevonul a takarója alá aludni. És valahogy lesoványodva ébred. Ettől lehet az, hogy szemmel láthatóan növexik. (Igen, az a szörnyűséges kappanhang az enyém, ez maradt a gyönyörű tenor hangomból a 4 éve történt műtét után)

A  télikertben lumineszkált egy fénycső, ami azt jelenti, hogy felcseréltem a  fázist a nullával, ami amúgy nem probléma, de bosszantott, azt még megcseréltem, aztán most ebédelni és aludni fogok. Pedig varrni akartam meg kell foltozzam a soron következő tiszta munkás nadrágomat. J-t nem tudom rávenni az ilyesmire, utálja a tűt meg a cérnát, talán mert eredeti szakmája női szabó.

Elb@sztam több mint fél napot feleslegességre. Az imént ezt az Emailt küldtem ez ügyben. (címzett ugyfelszolgalat@telekom.hu )

T  Cím! Üzenetet kaptam, hogy keressem fel régi nyomógombos telefonom kedvezményes cseréjére üzletüket. Beléptem a menübe és kiadta, hogy a Dunaharasztiban lévő üzletük van a ráckevei otthonomhoz legközelebb. Időpontot foglaltam mai nap 10 órára és odautaztam. Kiderült, hogy NINCS a kiválasztott TCL3189D készülékük készleten. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha lett volna az üzletnek egy telefonelérhetősége, DE NEM VOLT. Nem lett volna gond, ha tud felvilágosítást adni a telefonos ügyfélszolgálatuk a  1414-en, de felhívtam és NEM TUDOTT. Ezért kénytelen voltam odautazni, mint kiderült feleslegesen. Az a véleményem, hogy 1. Én az elvárható maximális gondossággal jártam el, az eredménytelenségért engem felelősség nem terhel. 2. Ez kifejezetten TISZTESSÉGTELEN ÜZLETI MAGATARTÁS. Csúnya primitív, a vevőt lenézően kezelő, „ha már ott van csak vesz valamit” viselkedés, vegyék úgy, hogy azt a kiváló minősítést amit korábban adtam önökről ezennel visszavonom. A továbbiakban így fogom önöket megítélni és ennek ismeretségi körömben hangot is adok. Önök tartoznak nekem több mint fél napi időmmel és túl a 80. éltévemen, erősen fogyatkozó energiám erre az időre eső részével. Szégyelljék magukat!

Reggel ennek megfelelően korán keltem. Korábban mint a Nap. Sajnos ehhez a gyönyörűséghez a telefonos fotó alkalmatlan. Talán  a kezem is remeg, nem tudom két kézzel fogni, mert a másik kezemet a Szmájli kutya húzza a pórázzal.

Hűvös volt a reggel, de tiszta  a levegő és a látvány lenyűgöző. Végülis ezért lakunk itt. És hát nem lehet minden nap tökéletes.

Az elmúlt napokban kicipeltem a hajóra a javított villanybojlert és beszereltem a helyére. A tágulási edényt felnyomtam kompresszorral a 2,5 bar üzemi nyomásra és azt is bekötöttem. Ráadtam a vizet az így "visszaalakított" rendszerre, a napkollektorból meg a napbojlerből amire a kollektor dolgozik a decken meg leeresztettem a vizet. Idén már nem számítok napmelengette zuhanyozóvízre, viszont ha beáll a fagy nem akarom, hogy akármi is szétfagyjon odakint. A hátsó hálókabinból átköltöztettem az alvóholmikat a szalonba és tisztan ágyat húztam. Szóval "beteleltem". Ennek a költözésnek akkor volt igazán jelentősége amikor még "igazi" telek voltak kemény mínuszokkal és fűtöttem a szalonban ahol a kandalló-kályha ál, akkor a szalon hőszigetelt ajtaja, plusz vastag függöny tartotta bent a meleget (mert amúgy a hajótest hőszigetelése egyforma az egész lakótérben)  de immáron, harmadik éve, hogy nincs hideg télen se, fűtetlen hajóban alszom téli hálózsákban, szóval nagy jelentősége nincs az átköltözésnek, inkább csak kényelmi szempontból  jó, innen nyílik a head, nem kell a hideg cockpiton átcsoszognom ha éjjel "ki kell menni".

A szerelés közben bent a gépházban kucorgás magzatpózban még fénykoromban is megviselt, de mostanra határozottan nehezen boldogulok, J-t kiparancsoltam a hajóra, egy sámlin ücsörögve adogatta kézbe a szerszámokat, mert az, hogy mindenért ki-be másszak, végképp meghaladta volna az erőmet. Egy szereléshez elég nekem egyszer be- és a végén kimászni. Sajnos az agyam is gyengül, totál elfelejtettem, hogy kétfokozatú fűtőbetétet raktam a bojlerba és a három vezeték nem fázis-nulla-föld, hanem 800W-1100W, el is kötöttem és csak akkor tértem észre amikor sötét lett mert leverte a FI relét. Ki is másztam kapcsolási rajzot keresni és az egész további munkát későbbre halasztottam, annyira elment a kedvem az egésztől. Ráadásul a villanybojlert amúgyse fogom használni, a fűtetlen hajón nem zuhanyozok a headben, hanem inkább bent a ház jó meleg fürdőszobájában, kezet mosni meg jó a hideg víz is a hajón.

Szóval mondtam J-nek, hogy mára fájront, még ebéd előtt voltunk, ezért meglátogattuk Borókát. Boróka aludt a takarója alatt, de amikor M  a "nevelőanyja" kirakta  vacka elé az ebédjét ( mandulatejbe áztatott zabpehely reszelt zöldségválogatás feltéttel), megérezve az illatát azonnal kidugta kis fejét a takarója alól.

Jóétvággyal nekilátott az ebédnek és sűrű farkcsóválás közben, elégedetten csámcsogva be is falta az egészet.

Aztán elhemperedve hagyta J által simogatni dagadtra tömött pocakját.

Nagy eredmény ez, Boróka halálán volt valami, nagyjából tüdőgyulladásnak nevezhető nyavajával, amiért az anyja elhagyta ahelyett, hogy szoptatta volna (mert igazából még mindig szopnia kellene), de hát reménykedünk, hogy most már megmarad, mert jó étvággyal eszik, már nem fuldoklik és mintha nőtt is volna egy kicsit. Mindenesetre emberbarát, például M nagymamával remekül megértik egymást.

Itt egy video, a blog nem hagyja beágyazni a linket (mindig van valami informatikai izé) de  ha ezt az URL-t bekopyzod látod milyen eleven a pici. https://www.youtube.com/shorts/YOvJDzvXY7U

Itt a tél. Reggel nézem a műszert 2,5 °C-t jelez a külső érzékelő. Éjjel felébreszt a prosztatám, kitópálok a headbe, aztán bújok vissza a meleg hálózsákba. Koromsötét van, ránézek a telefonomra 5:58 van! Hát akkor ez nem éjszakai ébredés, hanem reggel van! Fenébe, mikor lesz már óraállítás?! Úgy döntöttem, hogy mostantól úgy veszem hogy NEKEM már egy órával errébb van. Szóval e pillanatban nem 10 óra van, hanem nekem még csak 9. És holnap reggel egy órával tovább alszom. UFF!

Azt hiszem leszedtem az év utolsó paradicsomtermését.

Már alig van íze, sápatag és ragyaverte. Már csak magnak fogok szedni párat, enni a boltból kell vegyek.

Pár napja betárcsázták a szántóföldön a maguktól hajtott napraforgóvirágokat, J még mentett párat vázába,

illetve  a kertbe is megpróbált átültetni, meglátjuk megmarad e.

Naszóval tél lett hirtelen, még szokni kell. Megyek begyújtok a cserépkályhába.

Hát úgy tűnik vége a nyárnak sajnos. Reggel 8°C volt és a kezem majd lefagyott a szokásos kutyázásnál a szántóföldön. És már harmadik napja téli hálózsákban alszom, igaz még a hőszigeteletlen ajtajú hálókabinban. Pedig még tán csak egy hete volt, hogy a napenergia melegítette vízzel zuhanyoztam a headben a hajón, igaz már csak 35 fokos volt a víz, de ma ez még ha süt is a nap, nem lesz több 25 fokosnál, az nekem már zuhamnyozni hideg. marad a villanybojler a házban. A hajón ezen a télen se fogok fűteni, ez a téli hálózsák immáron két télen bizonyítottan bevált, nulla foknál soha nem volt hidegebb a szalonban ahol télen alszom. 

Sajnos a paradicsom is a végét járja a magaságyásban. Teremni még terem, de már íztelen és még mielőtt beérne elkezd lottyadni majd rohadni. 

És takarítok és rendezkedek. Ez ami az ágyon van az íróasztalon volt. Egyszerűen beborítanak a tárgyak.... És még a villanyszerelés romeltakarításból is van, pl a fürdőszoba ajtó melletti panelt is vissza kell szögeljem... jajaj, sose végzek.

Takarítok. nemcsak a villanyszerelés nyomait, minden egyebet. Kegyetlen meló és megfelelőképpen utálom is. Mert elvileg rendcsinálással is jár együtt az meg különösen bonyolult. 

Más. Tudja valaki mi van a békákkal télen? Mindjárt utána olvasok a neten. Mert van egy fületlen rozsdamentes lábas a kerticsap alatt, abba csöpög a víz és abból isznak kint a kutyák. És még a nyáron beleköltözött egy pici béka. Az az ő saját tavacskája. Nem zavarják a kutyák és azokat se zavarja hogy ő ott van. De mi lesz vele ha fenékig befagy a lábas?

Látjátok hol van? Elsőre én se találtam, de ott van, mutatom.

Szóval az lesz, hogy ha jönnek a mínuszok kiteszem a Balabán csatornába a többi béka közé. Addig meg had élvezze a magánbirodalmát.

Ma 13:45-kor befejeződött a villanyszerelő projekt. A meghibásodott kábelszakaszt végülis úgy iktattam ki hogy az épület külső falain mind bemenő, mind kijövő oldalon, még kedden leválasztottam, és ideiglenesen a kerti pavilonból egy hosszabbító kábellel egy dugaszolóaljzatról adtam betápot az innen üzemelő kültéri fogyasztóknak. De most látom, ezt már kedden megírtam. Na szóval a véglegeset úgy oldattam meg, hogy a kijövő ponton, ahol a szennyvízátemelő szivattyú helyi kapcsolója is van átfúrtam a ház falát egy hosszú "ágyúfúróval", a furat másik vége pont a fürdőszobában van a  mosógép mögött és falon lévő sávdugaszolóaljzatból vezettem ki a lukon át egy másfél méteres darab flexi kábelt aminek a belő végét a sávdugaljba villásdugóztam, kívül meg a szennyvízátemelő dobozában kötöttem rá a külső hálózatra. Így bármikor leszakaszolható a dugasz egyszerű kihúzásával, HA hibakeresés okán szükséges darabolni a hálózatot. Aztán nekiláttam az elosztó áthelyezésének. Hogy ha legközelebb bármi hiba vagy egyéb ok van, ne kelljen felmászni a dupla ágyra és a sarokban egyensúlyozva fent a mennyezet alatt kapcsolgatni Fi relét, meg áramköri kismegszakítókat.

Miután ez a része az épületnek faház, a műanyag elosztóház alá leszabtam egy 0,5-ös vaslemez darabot a háztető maradékából (azért piros), mert ha valamitől nagyon félek az a lakástűz. Minden híradó a TV-ben azzal kezdődik ki égett le aznap "elektromos zárlat" miatt.  (amúgy ez alighanem sose igaz, zárlat ugyan lehet, de előbb túlterhelés van ami túlmelegít egy esetleges laza kötést, vagy csak egy vékony vezetékszakaszt, mert én még olyan embert nem láttam aki mielőtt BÁRNMIT bedug a konnektorba elmenne megnézni a túláramvédelmet, meg megkérdezi, hogy milyen keresztmetszetűek a villanydrótok a falban). 

Már csak takarítani, meg mindent elpakolni kell magam után. Délben meglátogattuk Borókát M szomszéd új törpemalacát. Menhelyre adták le ellenőrizhetetlen előélettel és súlyos betegen, a röntgen tüdőgyulladást mutat.

Fuldoklik szegény, most naponta injekciózni kell, amit nagyon nehezen visel, az utcán kaptam el, mert kibújt a kapu rácsán, világgá ment, a szúrás annyira felizgatta.

Fotózni aztán meg végképp nem hagyta magát. Ha nem tudná az ember milyen beteg, amilyen sebesen menekül azt gondolná kutya baja.

Na ő az.  https://www.facebook.com/malacvedoalapitvany/posts/pfbid031oqDbSRKAYMBHNBjvPHKGzzTREJVEGrvtFToqtswwZm33ipmMFsf5N2oG2SSSu4Jl

Naszóval. NEM A PADLÁSON VOLT A HIBA! Tegnap megköptem a markom és nekiálltam keresni. Minden gyanús kábel nem az! Régi TV koaxok és egyéb dolgok, vagy nem élnek már, vagy rendben működnek. Ez aránylag hamar kiderült de csüggesztő, hogy továbbra se tudtam a frankót. Szóval a helyzet az (volt) hogy a ház északi oldalán bement a falba egy kábel  és a délin kijött a falból. Mindkét oldal leválasztva a hálózatról és bemérve, hogy megohmban a fázis ér zárlatos a zöld/sárga érrel, tehát ez verte a FI relét. És ez az a kábel amiről minden ami "kint" van, tehát autóbeálló "esernyő", télikert, tornác dugaljak, szennyvízátemelő szivattyú, és a sufnihoz földben menő kábel, JA! és a lényeg a hajó parti betápja megy. És ezeken, miután ők voltak a leggyanúsabbak, korábban, mindjárt a legelején mind műszerrel ellenőriztem, nem volt zárlat, "csak" pont azon a kábelen ami a házból táplálta őket. És ez a kábelszakasz valahol a falakon belül megy. És van még egy dolog, ahol bemegy a falba (egész pontosan az utólag felrakott külső, ROCKWOOL hőszigetelés alá) ott fehér kábel megy be, de ahol kijön ott meg már fekete földkábel! TEHÁT valahol közben van egy kötés. De doboz sehol. És nem tudok visszaemlékezni, pedig én csináltam olyan kb. 12 éve, hogy hol. De mindegy is. Egész biztos hogy forrasztottam, csak aztán valahogy beépítettem. És miután földkábel alighanem a ház ALATT vezettem át amikor a faházat aláhőszigetelőbetonoztam. És ha az egerek rágták meg a kábelt amúgyis tökmindegy. Ideiglenesen adtam egy betápot ennek a csokornak egy dugaljról a kerti pavilonból, így most MINDEN rendben kap áramot. Na most jön egy kétnapos munka, áthelyezni az elosztót, ehhez, toldani, dobozolni a betápokat, az összes  dobozból kilógó csak úgy lifegő WAGO-s kötést begyömöszölni a helyére, és legalább nagyjából valamiféle rendet rakni az egy hét alatt keletkezett baromi qplerájban. De most, hogy gyakorlatilag túl vagyok a problémán és minden működik (ma még elautóztunk bevásárolni, mert J már tegnap rágta a fülemet, hogy muszáj, de kedden hozzák a henteshez a friss töpörtyűt azt meg akartam várni), egyszerűen elvesztettem a motivációmat. Olyan fáradság vett rajtam erőt, hogy MOST azonnal lefexem aludni. A meló meg megvár holnapig az tuti! De ha felébredek még lehet a munkakedvem is megjön.

Tegnap 10:10-kor megvolt a hibás áramkör. HEURÉKA! De a ház hálózata romokban, a kötések kioldva, szétvágva, szétolvasztva. Annyiban nincs meg a "megvan", hogy a hiba feltehetőleg egy, a padlásra menő, de a ház külső hőszigetelésekor láthatatlanná váló kábelben van, amit nem lehet lekövetni, de meglesz az, csak  a padlást kell végighasalni, fejlámpával a kacatok közt és megfelelő elszántsággal. Még elsuhantam biciklivel a városba a  villanyosboltba, mert változtatni akarok a főelosztó megközelíthetőségén,

az egészet kihelyezem egy jobban hozzáférhető helyre. Ehhez kellett anyagbeszereznem, még épp elcsíptem a 13 órás zárás előtt.  A tegnapi nap további része a saját magam által okozott "károk" helyreállításával telt, azt vártam, hogy délután hatra kész minden, helyette a ház felében MÉG MINDIG nem volt villany.

A leghatározottabban nem értettem a dolgot, de olyan rettenetesen fáradt voltam, hogy még dühöngeni se volt erőm, abbahagytam az egészet és lefeküdtem guvadni a TV elé. Felébredtem valamikor este, ettem valamit, kicsit olvastam, aztán visszaaludtam, reggel hatkor ébredtem igazából. Reggel még felkelés előtt, tiszta fejjel végig gondoltam az egészet és arra a meggyőződésre jutottam, hogy amikor magamat hajszolva az utolsó kötést visszasorozatkapcsoztam, akkor egy eret egészen biztosan kihagytam. NEM LEHET MÁSKÉPPEN! Na felkelvén reggeli piepre után felmásztam a helyre és valóban, jobban megnézve, egy ér kimaradt! Remegő kézzel és inakkal (tudjátok mennyire fárasztó századszor is felmászni-lemászni a hokedlira, ágyra, sámlira?... na jó fiatalon, mondjuk úgy 60 évesen meg se kottyant volna) megcsináltam a kötést, ráadtam a feszültséget és mindenütt van villany a házban! Hogy a zárlatos kábel mihez megy az majd még kiderül, mondom a padlás a gyanús, de olyan nagyon fontos hely nem lehet, mert akkor az feltűnne, hogy hol nincs áram. Hosszabbító kábelek felszedve, minden fogyasztó a saját konnektorából rendben üzemel, még a WC csészében is nyomja a melegvizet a puncimosó, szinte helyreállt a rend, úgy döntöttem ma a továbbiakban pihenőnap, csónakkal megyünk fesztiválozni a piacra! https://www.programturizmus.hu/ajanlat-oszi-aszok...

13:31 Most értünk haza.

Menetben odafelé.

Vásári kavalkád a piactéren.

Aki csak számít, szervezet, civil szervezet egyesület itt mutatja meg magát standdal. 

 A piros-fehér az Ráckeve város történelmi zászlaja.

Horgászok, vadászok, sőt pártok is, sütnek-főznek, állítólag lehet kóstolni, sőt ki is van írva, de én, bár éhes vagyok nem tarhálok. 

Na tőlük pláne nem.

Itt viszont jóbarátaink sütik a palacsintát.

Ez a kislány még meg is cukrozza nekem.

Kérdezem "hol a persely?"... mert én ingyen nem eszem, adakoznék. De nincs persely. Hát nem is fognak ezek győzni nincs bennük semmi merkantilista szellem. :(

 Meló folyt. köv. holnap.

Nem tudom mennyire rossz, vagy éppen jó, de nem az épületen kívül van a földzárlat, az összes kimenőt kiszűrtem, szóval nem földkábel. Valahol a falakon belül van. Az ellenállásmérés hatástalan, bizonytalan a zárlat valahol a megohm kategóriában jelentkezik csak, miután ellenállásméréssel nem tudom igazán behatárolni, most erenként próbálom "kicsengetni" az így behatárolt szakaszt darabolva, hogy hol van és főleg MI AZ? Mert ha egér rágta meg a kábelt, vagy valami más oka van a dolognak, lehet meg se találom magát  a hibahelyet ha az hozzáférhetetlen helyen van. Mert a falakat nem fogom megbontani emiatt. Szóval a hibás szakaszt ki kell majd váltsam.  Sok helyen meg kellett bontsam a rendszert és  külön meló lesz helyreállítani. Semmi mással nem tudok most foglalkozni.

Reggeli séta a napraforgóföld mentén.

Először elvitték a méhészek a beporzókat rejtő kaptárokat, aztán lehullottak a szirmok és most száradnak a szárak. 

Érdekes módon az út másik oldalán ahol learatták a búzát már több mint egy hónapja, betárcsázták a tarlót amit felvert azóta a gaz, elkezdett sarjadni a napraforgó,

de ezek egészen másfélék. Kicsi virágok, alacsony szárakon , apró levelekkel. Mintha díszkerti virágok lennének. vajon vetették őket, vagy véletlenül lettek? 

Egyelőre semmi eredmény. de munkálkodok. Csak ez fárasztó aprómunka.

A bontható kötéseket kioldom, de ahol forrasztás van egyelőre csak ellenállásokat mérek és abból próbálok következtetni.  

Hoztak egy új disznót a szomszédba Juditék.

Majdnem elfér tenyérbe. Állítólag ez is törpemalac. Ja...Lajos is annak indult aztán mostanra vagy 100 kiló.

Hétfőn még füvet nyírtam, meg elkentem a maradék vörös festéket a hajóra, aztán mindenféle terveim voltak erre a hétre, de bejött a pechszéria. Hétfőn este épp Kata lányommal eszmecsréltünk videochaten, amikor blackout volt a házban. Na akkuslámpa, utcai világítás ég, szóval itthon kell keresni a hibát, egy kismegszakító idebent lecsapódva, de felnyomni kevés a mérő alatti is levágott odakint. És miután a Fi kapcsoló nem működött, ez valami kapocszárlat, nem földzárlat. Visszanyomva minden rendben. Nem szeretem az ilyen "maguktól elmúló" hibákat, de hát ha nincs hiba nincs mit keresni. Megbeszéltük lányommal a megbeszélendőket (zárat szereltünk a berlini lakásában), aztán békésen ülök a PC előtt amikor megint sötétség. Visszakapcsolom megint a két kismegszakítót, nézem az órát, aztán, hogy egy jó óra múlva is még mindig van villany, nyugovóra térek a hajón. Ja... azt nem mondtam, csak a ház egyik felét érintette a hiba a másik, ami másik áramkörön van működött tovább, csak azért lett teljes sötétség, mert a mérőszekrényben a plombált Elműs kismegszakító is lekapcsolt. Reggelre kelve nem ég a villany a fürdőszobában. J mondja, hogy úgy reggel 4 óra tájt volt a lekapcsolás. A másik áramkör viszont a ház másik felén jó. De nem sokáig. Egyszercsak levág a Fi kapcsoló is, szóval teljes sötétség. Tegnap estére csináltam ideiglenes áramellátást a betápról sok hosszabbítóval és helyi lámpákkal, ma kiszűrtem a gyanús helyeket, zárlat úgy tűnik nincs, viszont a Fi relét veri az egyik áramkör, azt továbbra se lehet használni. Túlterhelés kizárva 4 A-t mérek lakatfogóval a betápon. Ha még mellé megy a mikro és a villanybojler akkor sincs ez több 12-nél. Nagyjából itt tartok ma délutánra.

Ha nem lenne világos ez itt a benti ágyam,

szétszedtem az egész elosztót, hogy le tudjam választani rendesen az áramköröket és ehhez ne kelljen állandóan felállni az ágyra. Ez itt a Fi relé és a már épségbe helyezett működő áramkör,

a többi fontos fogyasztó, ami  a másik áramkörről kapott tápot (hűtőszekrények, helyi lámpák, PC, mikrohullámú sütő, szennyvízátemelő, villanybojler hosszabbítóval. Minden kihúzható dugaszt kihúztam a konnektorból az érintett áramkörben, de csak veri a Fi relét. Fogós ravasz kérdés. Gyanús volt  a hajó parti tápja, nemcsak kihúztam, de ki is kötöttem... nem lett jobb a helyzet. Amit eddig megbontottam minden kötés szépséges. Úgy kezdtem, hogy nem szeretem a maguktól elmúló hibákat, hát ezt a magukat megmutatni nem akaró rejtőzködőket még annál is kevésbé. Folyt köv. holnap.

Ha szombat akkor piacmenet. Persze nem mindig, de J-nek nagyon mehetnéke volt. Annyira, hogy tegnapelőtt megfűzte SP-t, amikor az utcán összefutottunk többen, hogy menjünk együtt az ő nagy csónakjával. Naaztán sorba mondták vissza a résztvevők, mert mindenkinek más dolga volt, SP ma reggel utoljára, mert neki meg pénzes fuvarja lett ma délelőttre, úgyhogy maradtunk ketten J-vel, így elég volt a kis munkacsónak is.

Az idő abszolút alkalmas volt a csónakkal piacozásra, reggel kicsit hűvös, elkelt a hosszúnadrág és a flanel ing, de visszafelé már pólóban is izzadtam. Főleg mire kiemeltem a csónakot a stég alatti helyére. Eltűnődtem, hogy vajh meddig fogom tudni még csinálni.

Odafelé meg azon tűnődtem, hogy azért mégiscsak nekünk a legjobb a világon.

Óriási piac volt, hatalmas tömeg, ami nyaranta teljesen normális, de azt hittem most már mégiscsak lement a szezon de nem. Tulajdonképpen csak egy kis petrezselymet meg fehér hagymát vettünk, mert a régi, második szezonos petrezselyműnk már felmagzott, az új meg egyszerűen nem kelt ki, még a másodvetés se, fene a vetőmagba, más meg minden van itthon. A lényeg csak a lődörgés és a turkálás volt, amit én utálok, de a nők, így J is egészen másképp van ezzel. Tele a padlás (szó szerint) rongyokkal, meg a ház is, meg a hajó is, most szerencsére sikerült minden vásárlásnak ellenállnom. SŐT nekem se vett semmit, ami plusz jó pont, mert pl. ezt a foszladozó gallérú inget itt a képen még legény koromban kaptam anyámtól, olyan 35... max 40 éve, szerintem PIACRA még tökéletes. Akart venni jövő évi naptárt is, de mondtam ne kapkodjunk, majd ha biztosan élünk még akkor. Így is felelőtlen költekezésbe kezdtem, Vas Gabi rábeszélt hogy 3 évre vegyem meg NOD vírusirtót, mert akkor spórolok egy csomó pénzt, hát hogy fogom sajnálni, ha mondjuk 2 év múlva feldobom a talpam. (viccvót)

Tegnap kertészkedtem, meg leszedtem most már az árnyékoló nádszövetet a télikert tetejéről (alaposan el is fáradtam, mostanra kevés egy ilyen napot kipihenni az éjszaka, kell utána még egy nap lógás, reggel erőt kellett vegyek magamon végigmenni a kutyával a szokásos kb 3 km-t és nem lecsalni a felét), innentől inkább csak süssön be oda a nap és melegítsen az üvegház. Bár a napsütés napközben még intenzív, tegnap este 60 fokos volt a napkollektor által melegített víz a zuhanyozáshoz a hajón. De éjszak a már hűvös van. Mindent összevéve én elégedett voltam az idei nyárral, nem voltak olyan extra melegek mint tavaly, mondjuk eső lehetett volna több is, a szántóföldön elég nagy a szárazság, de a napraforgó és a búza egész jól bírta legalábbis amennyit én értek hozzá. Idehaza meg a kertben intenzíven öntözünk, a petrezselymet kivéve amit ültettünk, minden szépen termett. Most például mindjárt saját termésű kelkáposztafőzeléket fogok enni.

Bibibiii van SAJÁT mini békánk. Napok óta  a kutyák ivóvizében lakik, egy rozsdamentes fületlen lábasban amibe a kerticsap alatt a víz csöpög.  Ha megijed, kiugrik a mellette lévő virágcserép alatt lévő tócsába, aztán visszaugrik a lábasba.

Egy szelet kenyér se volt már itthon, úgyhogy menni kellett. Meg az okmányirodából is hívtak telefonon, hogy elkészült az új regisztrációs kártyája az autónak. Merthogy bár a vizsgán átengedték a kocsit, de beírták, hogy a regisztrációs kártya (azt se tudtam mi az, de elmagyarázták, hogy az a kis matrica ami az első szélvédő belülről nézve jobb alsó sarkába van ragasztva) sérült, cserélni kell. ( az még + 2100 a negyvenvalahányezer Ft vizsgadíjhoz) Na ennek külön koreográfiája van ha így jártok tudjatok róla. Megette a napsugárzás, le kellett vakarni több darabban, de előtte lefényképezni, aztán a hulladékot borítékban leadni a kormányablakban és a képet az okostelón bemutatni. Még így is macerás volt, mert se a képből, se a ragadványokból nem lehetett pontosan leolvasni, nekik meg nincs benne a gépben, mert ők csak adminisztrálják, de nem náluk van a nyilvántartás, nincs hozzáférésük. Ezért nekem ki-be kellett szaladgálnom az autó és a kormányablak közt. Mert a rendszám, a forgalmi, a személyi igazolványom kevés az azonosításhoz. Mindazonáltal mert (lekopogom) épp felszállóágon vagyok mindent sikerült elintézni. Itt a matrica és be is vásároltunk. 

Persze J csak kis kocsit vett ki a sorból a Lidl előtt, hisz "csak" kenyérért ugrottunk be (mindig ez van), de azért megtelt a szekér, mert az én drágám még írt mellé egy hosszabb listát is "hamár úgyis megyünk".

Ez 21000 Ft. A 30000 Ft-os nyuggerutalványból. A két sörömet nem lehetett abból fizetni, mert az "alkohol". Hiába mondtam, hogy "a sör az NEM alkohol". Szerencsétlen pénztáros kislány szenvedett az utálványokkal (SIC), mert óvatosan letépkedni és külön rakni az ebből fizethetőket (J vett két pólót magának, na azt se lehet ebből fizetni) külön macera, meg is jegyzi, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna hozzácsapni a nyugdíjhoz, nem állom meg megjegyezni félhangosan, hogy " akkor nem lehetett volna mellé tenni Orbánbasi levelét, amitől azt reméli, hogy rá fogok szavazni, de én biztos NEM, rohadjon meg, meg az is aki rászavazott". Hát olyan zajos helyeslés tört ki mögöttem a sorban álló nyuggerek közt, hogy kedvem lett volna kormánydöntésre indulni velük.