Hajónapló

Lassan lezárom ezt az évet és vége ez "egészségügyi projekt"-nek is. Kicsit hosszú volt, azt hiszem tavaly kezdődött. Most nincs kedvem visszanézni  a papírok közt meg a blogban, de már magamnak is fel kell idézzem, hogy kezdődött. Kertet ástam meg fatuskókat csapkodtam baltával, és meglepődtem, hogy a korábbi kondíciómhoz képest mennyire elerőtlenedtem. És elkezdte fúrni az oldalamat a gondolat, hogy hátha valami gyógyítható bajom van. És belerángattam  a háziorvosomat, aztán  a területi belgyógyász szakorvost egy általános kivizsgálásba. Június 4.-én indítottam az akciót ( most azért mégis utána néztem, mert eszembe jutott, hogy legegyszerűbb megnézni  a kimenő Emailek közt ahogy indítottam  a háziorvossal)  Tekintettel a mostanra teljesen természetes hosszas várakozási időkre mindez ( amíg az egyes vizsgálatokon végigmentem) eltartott mostanáig, ILLETVE még jövőre kell menjek a rend kedvéért urológiára a szövettani eredményért, de ennek már nincs jelentősége mert az EESZT-ről már levettem és az AI-al lefordíttattam, hogy kutyabajom azon a vonalon is. Szóval van bajom persze, de nem olyan amin segíteni lehet, ahogy boldogult Bánhidi Zoli Vízügy SC vitorlás klubtársam és barátom mondta (aki gyerekorvos volt) "a betegeket néha meggyógyítjuk, de többnyire megtanítjuk őket együtt élni a betegségükkel". Az meg, hogy gyenge lettem ezek szerint azért van mert elmúltam 80 éves. Korábban nem éreztem, de aztán jött a Covid és így utólag azt hiszem sok hónapig eltartott, és ez alatt "utolért  a korom". ENNYI. 

Közben volt egy kis plusz kör, Ráckevén volt egy "egészségügyi nap", a Vadkacsa szabadstrandon mindenféle vizsgálatokat tartottak a lakosság erre jelentkező részének, és engem barátaim, akik szeretnek és féltik az egészségemet, beírtak mindenféle tesztekre, kis feleségem meg kézenfogott, így hát elmentem. Ott feltűnt a légzésfunkciót mérő egyik orvos kislánynak, a nehéz beszédem és miután a Semmelweis Klinikán dolgozik, behívott kontrollra, különös tekintettel arra, hogy ugyanott vették ki a pajzsmirigyemet, amitől többek közt a hangomat elvesztettem, szóval quasi visszahívott garanciális szervizre. Sokat nem reméltem ettől, mert nagyjából tudtam, hogy a hangom (mag az azzal járó egyéb gégekellemetlenségek) nem javíthatók, az az ideg ami ott a baloldali hangszálamat és egyebeket mozgat véglegesen lebénult), de hálás voltam a törődésért és megfutottam  a két kört, az elsőt néhány hete amin megvizsgált a hölgy, meg ugyanaz a sebész aki operált, és kiírtak foniátriai szakrendelésre, amire végülis egyszeri halasztás után ma került sor. Hangsúlyozom , semmi eredményt nem vártam a mai vizsgálattól, így nem csalódtam, VISZONT rendkívül kellemes meglepetés volt a mai történet. Mert amikor a párnázott ajtó előtt várakoztam, elolvastam a réztáblát  a falon "prof. Hacki Tamás " Gondoltam, hogy biztos csak papíron ő a főnök, egyszer hallgattam egy rádióriportban, hogy nem is él Magyarországon, de NEM, amikor beléptem ő fogadott személyesen, de többen ültek még odabent, azt hittem szintén betegek, de nem, alighanem orvosok, vagy logopédusok voltak akiket oktatott. Kicsit zavarba is jöttem mint demonstrációs tárgy, talán viselkedésben túl is kompenzáltam, mert tudom, hogy nagyobb tudóst a bajomra e pillanatban Magyarországon aligha találhattak volna. Nos elsősorban Hacki doktorról az tűnik fel, hogy kifogástalan úriember. Másodsorban meg az, hogy kifogástalan szakember. A műszeres vizsgálat (kihúzta  nyelvemet és bedugott egy csőkamerát a torkomba, mondta hogy lehet kellemetlen lesz, de ahhoz képest hogy néhány hete egy ugyanilyet dugtak bele a húgycsövembe, fel egészen a hólyagomig, ez kifejezetten felüdülés volt) és az általa közölt végeredmény igazolta azt a vélekedésemet, hogy ezzel a bajommal nincs mit kezdeni. Videon képernyőn megmutatta ahogy a hangszálaim egyike működik, a másik meg nem a különböző hangok megformálása során, és a tanítványoknak, és így nekem is elmagyarázta az egészet. Nem ért meglepetés, így csalódás sem, kb. olyan ez mint amikor valakinek levágták a lábát és tudja, hogy az már soha nem fog kinőni. PERSZE, ha operaénekes lennék, lehetne mindenféle műtétekben gondolkodni, de esetemben ezt a kockázatot semmi nem indokolja, mert túl  a 80-on, pláne némi asztmával, az altatóorvos lába remegni kezd ha felkérik egy mélyaltatásban végzett műtétben való közreműködésre. 

Aki esetleg nem tudná kinek a "kezébe" volt megtiszteltetés kerülnöm; https://www.youtube.com/watch?v=3ZiEzOZ5vx4

Levezetésképpen egy kis nosztalgia az 1962-es Ki MIT TUD-ból https://www.youtube.com/shorts/F-LpjerC5ws  végülis majdnem egyidősek vagyunk a professzor úrral, ő 44-es én meg 45-ös.

JA! Juteszembe. Nagyon be lehetnek sz@rva ettől a Magyar Pétertől a feudálbolsevofasiszta állampárti maffiózóék, mert a korábbiakkal ellentétben a WC-ben volt folyékony szappan, papírtörölköző és WC papír.

Előzmények. Kis feleségem még szeret bulizni. Na nem a régi vad házibulikra kell gondolni, hanem a különböző nyugdíjas összejövetelekre. Ilyet ünnepek alkalmából rendez a város, meg vannak nyugdíjas klubok, amik szintén gondoskodnak programokról. A magam részéről kívülállónak tekintem magam, nemcsak azért mert egyedül vagyok kb. 50 %.ig  olyan mint a három majom (vak, süket és néma), szóval mindenféle társas együttlétre alkalmatlan, de igazából közösséget sem érzek a korosztályommal. Fiatalon se voltam közösségi ember, mindig megválogattam  a barátaimat, és attól hogy valaki most ugyanolyan vénember mint én, nem érzem közelebb magamhoz. Naszóval.

Olyan bő kéthete J így szól hozzám:

-Nyugdíjas karácsonyi buli lesz.

-Igeeen... és..... mi közöm nekem ehhez?

-Te viszel minket, és ott is maradsz velünk hazahozni. Mert a Bözsike (ő szokta sofírozni a csipetcsapatot) elutazott.

-Őőő... és mi lenne ha kihagynátok? 

-Azt nem lehet, Icukával már megbeszéltem, megyünk hárman.

-Azt nem lehetne, hogy odaviszlek benneteket, aztán amikor vége van értetek megyek?

-NEM LEHET! TE IS JÖSSZ ÉS KÉSZ.

Igazából egy kicsit hosszabb volt a párbeszéd, próbálkoztam ékesszólással és egyéb furfangokkal, de hiába. Még a neten regisztrálni is nekem kellett a résztvételi szándékot. Aztán... soká lesz még, addig mindenféle történhet, de nem történt, menés volt.

Voltunk olyan 200-250 közt a városi iskola tornatermében. ( a fotókért elnézést, csak a butatelefon volt nálam, ezt tudta)

Az ott Icuka és J közt az én helyem.

A nagy műsort a Mészáros János Elek operaénekes adta, NEKEM túlságosan vallásosra véve a repertoárt, de hát Karácsony van, kár, hogy a csarnok akusztkája, meg az én süketségem (ez se ilyen egyszerű, minden szavát hallom, csak nem értem, ami főleg a felkonfnál meg verseknél volt zavaró, szerencsére a karácsonyi versek többségét tudom nagyjából fejből) miatt inkább most hallgatom meg, mert a műsor nagyjából ez volt.

Polgármesteri üdvözlő beszéd és egyebek után betáncolt a helyi nyugdíjas hölgyek táncegyüttese, hát fergetegesnek nem nevezném a mamók táncát, de nem akarom leszólni őket, mert én VALÓDI liberális vagyok, amivel nem árt valaki, sőt használ magának és a közösségének AZ JÓ. Az meg, hogy ÉN személyesen nem érdeklődöm iránta... minek mentem oda, úgy kell nekem, ÉNBAJOM! Megtapsoltam, mert megérdemlik.

Amúgy megadta a város a módját volt pogi meg süti,

meg a végén hús, amiról nem tudtam megállapítani, hogy sült, vagy főtt, meg krumplifőzelék párolt káposztával... hát ajándék kajának ne nézd az ízét! (Meg gondolom szempont volt, hogy a társaság nagyrészének már gond a falatok megrágása, nem olyan mázlisták mint én, hogy a vasszöget is MÉG) Velem szemben ült egy korombéli férfi, ő az utolsó falatig megevett mindent, mondtam is neki (már amennyire a zsibvásárban a hangom engedte) hogy igazán jó időt csinált holnapra, nem vagyok benne biztos, hogy értette. Azt az elméncséget is neki próbáltam elsütni, hogy 60 éve egy buliban mennyire örültünk volna az ilyen ivararánynak, merthogy a jelenlévők 80 %-a nő volt... ennek szomorú oka alighanem az, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek. Meg persze az is lehet, hogy más is olyan mint én, hogy kerüli a társaságot. Fogok beszélni  a Bözsikével, hogy jövőre ne csináljon ilyeneket, hogy elutazik amikor dolog van.

Tegnap laza napunk volt. Beültük az Aqualand (https://www.aqua-land.hu/) termálfürdő melegvízébe és csak ebédelni szálltunk ki belőle. J,  SP, meg én. A  körülmények eszményiek voltak, 36°C-s víz puha csend és némi varjúkárogás, rajtunk kívül délelőtt SENKI a nagy szabadtéri medencében, csak délutánra jelent meg néhány fehér fürdőköpenyes későnkelő szállóvendég.  Mi meg csak ejtőztünk és beszélgettünk.  Rengeteg minden szóba került, kezdve az elmúlt fiatalságunkról, politikáról, az élet kis és nagy dolgairól, de itt és most  csak egy dologról akarok beszélni, az "új gazdasági mechanizmus"-ról. Jó rég volt, az olvasóim közül sokan lesznek akik nem éltek még akkor amikor elindult, ezért kicsit visszaszaladok az időben. Lehet nem leszek mindenben tűpontos, egyrészt nem vagyok gazdaságtörténész, másrészt az én memóriám se tökéletes, de mondom a lényeget (vagy ami SZERINTEM az). Valamikor a "létező szocializmus" kötelező építése során, amikor MÁR nem volt bolsevizmus, de MÉG mesze nem volt rablókapitalizmus Magyarországon, amikor 1963-ban kikerülve az iskolapadból elkezdtem a munkás életemet, nem mondom, hogy az én tiszteletemre, de elkezdtek "más szelek" fújdogálni. Olyanokat mondogattunk egymás közt még a KISZ-ben is, hogy "majd ha kihal  a "fényes szelek nemzedéke". Kádár felváltotta az "aki nincs velünk az ellenünk van" rendező elvet az "aki nincs ellenünk az velünk van"-ra, elkezdtünk határozottan egyre jobban élni, és sokan sokkal nyíltabban beszéltük meg a dolgokat, mert nem kellett félni, legalábbis én így emlékszem. Felfigyeltünk például egy (modern kifejezéssel unortodox) közgazdászra Liska Tiborra, aki egészen újfajta gazdaságról kezdett egyre szélesebb körben beszélni. Azt, hogy a szocializmus a világ legtökéletesebb létformája senki nem von(hat)ta kétségbe (meg azt se, hogy hamarosan átvált a kommunizmusba, mert az a legvégső cél) de azt viszont, hogy a rendszer egyhén szólva tökéletlen, már rengetegen látták és egyre többen ki is mondták, és néhányaknak ezt még  a rendszer bástyáin belül is szabad volt megtenniük. Nagy berzenkedés volt ez ellen persze a keményvonalas kommunisták részéről, a még javában élő spanyol polgárháborús veteránok, akik Frankó falangistái mellett számos anarchista és másbanhívő kommunista vérével a kezükön szilárdan hittek a bolsevista proletárdiktatúrában, megérezték.... na nem azt, hogy az elmélet nem tökéletes, de azt biztosan, hogy kezd kicsúszni a kezükből  a gyeplő.  Akit érdekel utána olvashat a neten, magam is ezt tettem most a pontos évszámok miatt, a lényeg, 1968 január 1-jével hivatalosan bevezettetett az "új gazdasági mechanizmus", a televízióban, mozik híradóműsorában rajzfilmes animációkkal magyarázták a "nép"-nek  a mibenlétét, szóval elkezdődött egy teljesen újfajta gazdaságirányítás.

Szóval nem egy akármilyen összecsapott dolog volt ez mint manapság, amikor Orbán király reggel sz@rás közben kitalál valamit és abból másnapra törvény születik, azok akkoriban még értelmesebb idők voltak és a nép se volt olyan szinten elbutulva mint manapság. Nade a keményvonalasoknak baromira nem tetszett és addig duruzsoltak  a mindenható  ̶ú̶r̶  elvtárs Leonyid Brezsnyev fülébe, melynek eredményeként { Kádárt Jánost 1972. február 11-iki moszkvai látogatásán Brezsnyev szovjet pártfőtitkár nyíltan kérdőre vonta a gazdasági reformok, illetve azok „aggasztó következményei” miatt, sőt 1972. november 26-án a tököli szovjet katonai légibázisra személyesen ellátogatva ultimátumszerűen követelte a reformok leállítását.} ( forrás Wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_gazdas%C3%A1gi_mechanizmus )

Naszóval lőttek a gazdasági reformoknak, a csinálóit Fock Jenő miniszterelnököt, Nyers Rezső pénzügyminisztert, Fehér Lajos miniszterelnök helyettest, meg mindenkit aki benne volt, jelentéktelen beosztásban parkolópályára helyezték és visszacsinálták az egészet.

Na itt ugrok egy fél Földgömbnyit. Amikor vége lett a második világháborúnak, megverték Japánt, Kínában Mao Ce- tung vette át  az irányítást és vitte tökélyre a kommunista diktatúrát, mely során az addig se jeleskedő gazdaságot sikerül ideológiai alapon tökéletesen csődbe vinnie. Emlékszem, sajtóértesülésekre amikben a Mao mellett tüntető egyetemisták a "Mao bibliáikat" (valamiféle pártutasítás gyűjtemény) lelkesen lobogtatva tüntettek a vezér mellett, diadalmasan ünnepelve, hogy nem kell már fizikát matematikát és egyéb burzsoá feleslegességeket tanulniuk az egyetemeken, mert már minden helyett alkalmazható a nagy vezér valamely vonatkozó tanítása. A "nagy ugrás", meg a "kulturális forradalom"  egészen orbánszerű agyszülemények voltak, a diktátor bevezette ami az eszébe jutott és csak néhány tucat millióan haltak bele.  Kis falvakban próbálkoztak a földbevájt kemenceszerű "népi kohókban" acélöntéssel, megreformálták a mezőgazdaságot a verebek kiirtásával (melynek következményeként termés nagyrészét felzabálták  a férgek) és egyéb remek ötletekkel okoztak éhínséget és nyomort. Szintén sajtóhír, elítéltek burzsoá elhajlás miatt egy fiatal házaspárt akikről nyilvánoságra került, hogy szinte egy egész lakásra való bútort, ágyat meg több széket terveznek beszerezni a jövendő életükhöz. Na EZEK csak sajtóhírek de ami tény a '70-es évek elején két frissen végzett villamosmérnök kollégám mesélte, hogy az itt tanuló kínai évfolyamtársaik vágyainak netovábbja volt, hogy ha lediplomáznak, egy Csepel túrakerékpárt vigyenek haza magukkal Kínába. Szóval itt tartott Kína akkor amikor mi épp visszafordultunk a reformok útjáról.

Na, '76-ban meghalt Mao és a "négyek bandája", melynek tagja volt Mao felesége is, és Mao halála előtt az alighanem már teljesen elhülyült elnök helyett a hatalmat gyakorolták, kezéből annyira kicsúszott az irányítás, hogy nem sokkal később a korábban elítélt  Teng Hsziao-ping elnök alatt kettejüket halálra is ítélték, Kína MIT CSINÁLT??? Körbenézett a világban, hogy merre is kellene elindulni. És valakinek ott a 3000 éves kultúrában eszébe jutott, hogy "nédda, a magyarok elkezdtek valamit!" És ahogy később ők lettek  a nagy "másolók", elkezdték másolni a mi új gazdasági mechanizmusunkat. Mi abbahagytuk, ők meg megcsinálták. Most lehet vitatkozni, hogy jól tették vagy nem. Hogy jól csinálták e vagy nem. Hogy lehetett e volna mást is csinálni vagy nem. De hogy jelen pillanatban a szocializmus nem létezik, hogy a kommunizmus meg pláne nem létezik és a kapitalizmus meg recseg-ropog és főleg retteg még a saját árnyékától is, hogy a liberalizmus, ami maga a szabadság, általános szitokszóvá vált, ezek tények. Az USA hetek alatt vált a világ legfejlettebb polgári demokráciájából de facto királyság, amiben egy hibbant golfjátékos ingatlanspekuláns mutyizik éppen egy rafinált ex KGB ügynökkel, azon, hogy hogy lehet kib@szni Európával. Miközben Kína, és tágabb értelemben Ázsia gyárt lassan MINDENT amire szükség van  a világon. Ja és e pillanatban ha a hátam mögé tekintek Orbán Viktor épp most fog felvenni ezervalahánymilliárd forintnyi államkölcsönt, gondolom legalább egy magyarországi megyét elzálogosítva Kínának. Mindezt MIÉRT? MERT ŐK VÉGIGCSINÁLTÁK AZ "ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS"-t. És most ott tartanak, hogy beszaratták az USA-t, hogy ők finanszírozzák a világ felét, a másik felét meg rettegtetik.

És hogy mindez miért jutott most eszembe és taglaltam tegnap a melegvízben? Mert 41000 Ft értékben rendeltem a TEMU-tól cuccokat november 26-án 14:06-kor és az egészet (5 tétel) leadta a futár itt a kapuban nekem december 10-én 10:06-kor. És ezt onnan tudom ilyen pontosan, mert 30 tétel volt  a nyomkövető, precízen óra percre minden láthatóan innen az asztalomról, hogy mikor épp hol tartott a szállítmányom amit két kattintással előzetesen kifizettem. Itt egy részlet a képernyőről a harmincból;

Itt tartanak a "másolók". A lenézett sárgák. Merthogy csak onnan tudtam rendelni olyan "nagyítót" (amire a rossz szemem miatt feltétlen szükségem van) amivel bármit ki tudok "nagyítani" képernyőre még rendben van, hát sajnos csak ők gyártanak ilyet. De azon, hogy még  fokhagymát is csak kínait tudtam venni négy napja a boltban, nincs mit szépíteni. Szóval lehet ugatni szuverenitásról, meg okoskodni, hamísítani hőstörténelmet, meg áradozni  a jóságos Trump bácsiról aki lejattolt Orbán királlyal hogy majd ha megszorulunk ad nekünk 10-20 milliárd dollárt, amit az aztán letagadott ( https://www.facebook.com/reel/840987538538308 a másik lehetőség hogy Orbán hazudott, mindenki eldöntheti pártbecsípődése szerint), de Kínának, és tágabb értelembe véve Ázsiának már nincs más dolga mint hátradőlve várni amíg a "fehérember" teljesen át nem adja neki a világuralmat. Mert mindent ők gyártanak majd, mindennel ők kereskednek majd, mi abból fogunk élni, hogy egymás lábáról levágjuk  a körmöt. Persze csak addig amíg nem lesznek itt a kínai pedikűrösök.

Átmentünk varrodába. Kettőnk közül J a sikeresebb, már itt tart.

Én négyszer fél munkanapot töltöttem el egy zipzárcserével a kutyasétáltató dzsekimben. Szerettem ezt a kabátot, sok mással együtt ez is egy "uraságtól levetett" holmi, az ismeretségi körben valaki vagy kihízta, vagy kihalt belőle már nem tudom, de nagyon igényesen elkésztett darab, bár már megkopott, de sajnáltam volna kidobni. Minden trükköt megpróbáltam vele, de a zipzár csak rosszabb lett tőle. 890 Ft volt bele egy új, egy pillanatra meginogtam, az egész kabát nem ér ennyit, de aztán megvettem. Hát... mit mondjak, nem erre számítottam. Vitorlát varrni könnyebb mint egy bélelt kabátban zipzárt cserélni. És hát nem lett túl szép, viszont működik. J rosszalja az egészet, ráadásul még nem mondtam neki hogy ebbe szeretném a Viking temetésemet ha eljön az ideje. Mert ez nem műanyag, hogy megolvad, hanem pamut, lenvászon, tehát biztos jól ég. Azt kellene valahogy kitaláljam, hogy halálom után hogy gyújtom fel a kis katamaránt a holttestemmel. 

Mikulásnak álcázom magam, ez most aktuális. Érdekes, azt hittem, hogy mosolygok, miközben varrás közben lefotóztam magam. Talán túlságosan megviselt a munka.

Állatok. Na nem a "szokásos" képletes értelemben, hanem az igaziak. Mostanában napok eltelnek, hogy azon a néhány arcon kívül aki közvetlen köröttem előfordul másokkal is interakcióba kerüljek. Miután a hangom is annyira elromlott, előfordul, hogy egy telefonhívásra igazából megszólalni se tudok, mert aznap még nem beszéltem. Muszáj igyak egy korty vizet, mert a béna hangszálam miatt szabadon szellőző gégém teljesen kiszáradt. Hogy pontosan hogy működik ez a rendszer ott a garatomban nem tudom, de ha egy darabig nem szólalok meg leáll a beszédem, ha meg sokat erőltetem akkor megfájdul a torkom és azért nem tudok beszélni. Valamikor sokat énekeltem. Csak úgy magamnak vidámkodva, hiányzik. Hiányzik, hogy kuka vagyok ezért kerülöm a társaságot is... Naszóval talán ezért többet írkálok ide-oda, és többet figyelem a világot magam körül. Többek közt az állatokat. Napok óta vonulnak a madarak felettünk néha csak tucatnyian, néha többszázan a reggeli és délutáni sétáink során. Nehéz megkülönböztetni őket, de most remek YouTube felvételeket találtam a neten, amiből megtanultam a hangjuk és a kinézetük alapján megkülönböztetni őket. Szóval vadludak és darvak. Nem vegyesen, külön-külön csapatokban. Néha csendben, néha hangosan "beszélgetve". Hogy csak kőröznek, vagy meghatározott céllal repülnek valahonnan valahova, fogalmam sincs, de biztos nem ok nélkül keltek útra.

Aztán. Itt vannak... illetve szerintem csak voltak a hódok. Tavaly még többször látszottak szemmel is, a lerágott fa csonkokból meg lehetett tudni itt vannak a szigetünk mindkét oldalán, aztán nem volt több rágás és a kutyáink se jeleznek, pedig ha korában feltűnt a környéken egy, rettenetes lázba jöttek. Én az elűnésüket annak tulajdonítom, hogy a fák kidöntögetése túl azon, hogy a táplálkozásuk és a fogaik szükséges koptatásának elengedhetetlen része alapvetően azt célozza, hogy a folyóvizeket felduzzasztva élőhelyet teremtsen számukra, itt ez nem működik, mert a vízszintet az ember szabályozza. Ezt valahogy belátták és elvonultak.

És végül a kutyák. Családtagok, minden szót, minden gesztust, minden tekintetet értenek, és én is értem minden "ráutaló magatartásukat". Praktikus opportunisták, a szokásaink rabjai, pontosan tudják hogy hány óra van és mikor minek van itt az ideje. Ugyanolyan szimpátiával, vagy épp utálattal viseltetnek ember és állat iránt mint mi, anélkül, hogy elmagyaráztunk volna nekik bármit, lettek farokcsóváló barátkozóból, undorodva morgók azokkal szemben például, akik velünk kerültek a korábbi baráti viszonyból ellenségessé. Pedig nem tanítottuk nekik, csak megérezték és összezártak. Mert a család az család. ŐK tudják. Vannak megváltoztathatatlan, ösztönből eredő tulajdonságaik, amiken semmiféle nevelés nem segít. A Picur kutyát például nem lehet leszoktatni a madarak vadászásáról, beleértve akár a hattyúkat is, a feldühödött, családját védelmező, nála  többször nagyobb gúnár még a fejét is véresre sebezte, de ő akkor is bekergette a vízbe az egész famíliát, és bár utálja a vizet, de még oda is bement utánuk amíg csak leért a lába a fenékre. Pedig a hattyúktól még a Picurnál  vagy háromszor nehezebb Szmájli is fél.  Padig ő aztán mindenre vadászik (vadászna, ha hagynám), fácánra, őzre, szarvasra, de legfőképpen macskákra. Ha a szemhatáron megjelenik egy, a karom tépné le a pórázzal, majd megfullad, de erőlködik, minden parancs hiába, csak az ösztön létezik ami alapján a felmenőit szelektálták az utóbbi 40000 év alatt. És hát mindkét kutya bolondul a csontokért. Keresik, rágják, dugják, elássák, megtalálják, ellopják egymásét. Bőven kapnak enni, száraztápot (amihez hozzá nem nyúlnak amíg nem kapnak rá valami extra finomságot), de a CSONT az az ami varázslatos vonzerővel bír számukra. Keddenként szoktam a henteshez menni friss húsféleségekért és olyankor hozok nekik csontot is amiről a húst lebontották. Még nyár volt, baromi hőség és a nejlon zacskóban a két kilónyi csontot bent felejtettem a napon álló autóban.. Úgy  pár napra. Nekem gyakorlatilag alig van szaglásom, de még nekem is feltűnt a bűz amikor Budapestről visszatérve a HÉV állomáson beszálltam a kocsiba, de amikor J akinek a szimata vetekszik egy vadászkutyáéval, beült mellém azt mondta a bele fordul ki. Nem értettem a dolgot, de ő hamar kiszagolta a kesztyűtartóban a csontos csomagot. Na hazaérve fogadtak a kutyák minket. Hát azt a lelkes ugrálást amit csináltak  a büdös csontokért nem lehet leírni. J ki akarta dobni az egészet, de én mondtam, hogy meg fogják enni és semmi bajuk nem lesz tőle, ők erre méretezve vannak. És bizony az utolsó darabig boldogan megették, pedig a szag miatt gondosan a háztól távol tárolva, egy héten keresztül adtam nekik apránként.

Kéne a végére valami slusszpoén... talán hogy nincs nagy különbség ember és állat közt, legfeljebb csak annyi, hogy az állatok megbízhatóbbak.

Beteleltünk. Én ugyan kimentem tegnap a kertbe gereblyézni a diófa alatt (most száradnak a diók, nagyon félek, hogy ehetetlen lesz a burokfúró légy fertőzés miatt, na majd kiderül), de hamar megelégeltem, mert fáztam. Fázós lettem öreg koromra. 

Drámai égbolt tegnap alkonyatkor.

J most babák és mackók után hóembereket gyárt.

Ebédelek aztán alszom.

Hideg van nincs se kedvem kint serteperténi, meg igazából nem is nagyon lenne miért. Valamiért eszembe jutott Niccoló Paganini és tudtam, hogy van róla egy film, megkerestem és megnéztem. https://videa.hu/videok/film-animacio/paganini_az-ordog-hegeduse-flm-mp4-paganini.-hegedu-xn0uFSHnS4wUQNAQ  Pár éve olvastam az életrajzi regényét, a film erősen eltér a valóságtól, de nagy erénye, hogy a főszereplő David Garrett nem színész, hanem valódi virtuóz hegedűművész, szóval nem kellett a közelképeken kizökkenni a cselekményből ahogy egy színész mókol a hegedűn. Garrett amúgyis az egyik kedvencem, sajnos a filmet nem tudtam linkelni, csak úgy tudjátok megnézni (érdemes) ha a fenti, vastagon szedett részt bekopyzzátok a keresőbe, de iderakok egy linket ha a filmet végig nézni nincs kedve valakinek. Nagyon törekedett a tökéletes színészi játékra, még a "paganínis" balkéztartást is, tehát a leszorított könyökkel való játékot is "eljátszotta".

 Garrett amúgy azon kívül, hogy borzasztóan "laza csávó" fantasztikus művész. https://www.facebook.com/watch/?v=1712184469417346

"Mi jár a fejedben" kérdezi a Fb. Most épp Weöres Sándor verse....

Mondom miért. Valamikor boldogan üdvözöltem az Internetet, azt a csodálatos világot, amit megnyit minden tanulni, az ismeretlen megismerésére vágyónak. Ehelyett mi történt? A majmok a majomság terjesztésére használják és mivel ők vannak többen, a majomság szaporodik. Mit "szaporodik" ?? ÁRAD, elsöpör mindent, a józan ész meg kusshad, mert ha netán valahol meg mer szólalni, jön egy majom a neten egy bunkóval és móresre tanítja.

A mindent elsöprő tahóság megtalálta a netet és azt  a lehetőséget, hogy itt aztán semmi más nem számít mint a demokratikus többség. Ha a többség szerint 2 x 2 = 5 akkor az 5... esetleg 3, ha épp ott vannak többen a hülyék. Még a mesterséges intelligencia is az ő pártjukra állt. Tkp. érthető, az AI természetes ellensége a humán intelligenciának, aki látott terminátoros filmet az tudja mi lesz ebből. Mindeközben remekül használom ismereteim növelésre az új ellenséget a Chat GPT-t. Tegnap pl, felmentem az EESzT-re, megkerestem megvan e már a szövettani eredményem, megvolt, és miután a szakmai hablaty megértéséhez hiányzik nyolc félévem az orvosiról, az egészet betápláltam a gépelmébe, "akinek a szájába rágtam" hogy ezt magyarul akarom hallani, és ő elmagyarázta és megállapítottuk, hogy hálistennek nincs rákom. Ez ilyen egyszerű HA az ember arra használja az AI-t amire való. De a hülye többség AZ NEM! Az gyárt konteót a netről a netre, az csinál fáradságot nem kímélve hamis videókat, azzal megtévesztve további tuadatlan, vagy csak naív tömegeket. A nagy tévhit MA MÉG, hogy humanoid robotok előállítása már ma is lehetséges. Nézd meg de szép! És biztos igaz is, hisz ott látni  a filmen!!

Persze... ha MAJD továbbra is erre megy a fejlesztés lesz ilyen is, de egyelőre itt tartunk. 

 https://www.youtube.com/shorts/dfcgZ_l_Csw?feature=share

De ha sokáig erre a többségi hülyére szabják az államigazgatást világszerte (lásd még Trump jelenség), akkor tényleg a majmoké lesz a világ. Mert a mesterséges intelligenciát már ők is tudják kezelni. És ezzel a gyanútlan hülyéket a saját képükre formálni. 

https://www.youtube.com/shorts/6nedQ6ee-6U

Nincs mese, itt a tél. Reggel ébredve kint -0,5, de bent a hajóban ahol alszom +3,7°C kellemes meleg. Befelé menet a hajóról a házba, kellemetlen meglepetés ér, befagyott a titkos retesz, nem nyílik a kapu. Aztán nagynehezen csak megküzdök vele, különben itt fagynék meg pizsamában az utcán. Odabent a házban csak 20 fok van, lehűlt a levegő amint a reggeli pipere után visszaérek a kutyával a sétából egyből begyújtok a cserépkályhába, J így is szemrehányást tesz, hogy fázik. Napközben is csak 23 °C-ig ment fel a hőmérséklet, igy este nemrég (hoppá most látom éjfél elmúlt) kénytelen voltam egy fél adag fát rakni a kályhába és a parázsról ismét begyújtani, hogy reggelre ne menjen le a hőfok megint húszra mert kikapok a "főnöktől". Hát igen, ő lázasan varrja a babákat, de abban a munkában nem melegszik ki túlságosan. A előző adagot mind elvitték ajándékba különböző gyerekeknek, kaptunk róluk videót, meg képeket ahogy a kislányok örülnek az ajándéknak, rákérdeztem berakhatom e ide a blogba de a szülők valamiért ellenezték, fura világ van, mindenki titkolódzik. Így csak a következő adagról tudok itt képet kirakni.

Beolajoztam a kapuzárat, remélem nem fog befagyni reggelre. Nincs kedvem kint dolgozni ebben a hidegben, mondjuk nincs is igazán sok tennivaló, ami meg van, megvár. Bezzeg más dolgozik.

Pirosfejű ácsbrigád a tetőn. Pár napja még jó idő volt rájuk, tegnap már esőben szögelték az OSB-t, de legalább már tető alatt.

Nincs már kalapálás, modern idők, egy pukkanás és a szög máris be van lőve.

Öregség... hülyeség. Egy régi tengerészkolléga szofisztikáltabban fogalmazott a Fb-on, azt írta senectus insania. Arról van szó, hogy még javában nyár volt, július 10.-e, amikor a belgyógyász szakorvos elküldött ultrahang vizsgálatra a feltételezett rákommal. November 18.-ra kaptam időpontot. Feljegyeztem gondosan a naptárba, aztán vártam. Tegnap "kedden" aztán odamentem. Mondja a nő a betegfelvételen ahol ugye jelentkeztem, hogy valami nem stimmel, ma nincs ultrahang. Előrántom a beutalómat, mutatom november 18.-a kedd, 9 óra 10 perc. Aszongya "de az tegnap volt, ma szerda van!" .....Tud adni időpontot '26 júniusra. Ha nem jó, menjek aztán próbálkozzak. Mentem próbálkoztam. Bekopogtam (szigorúan tilos, csak egy lukon szabad bedobni a beutálót), kijön egy nő, mondom a drámát. Hát mondja ez bizony így van, a maga hibája..... De akkor én mit kezdjek júniusig  a rákommal? ..... Elveszi a papírt, bemegy, sokáig kell várni, amire úgy gondolom, hogy jó jel, forognak a kerekek. Kijön a másik asszisztensnő, őt régóta ismerem (nem azért mert anyám bátyja és kardforradás általi hegghelyet képez a homlokán {aki nem Rejtő fan ne próbálja értelmezni}), ő szokott asszisztálni amikor Áron az urológus a tökeimet szorongatja, mondja Szerencséje van, valaki visszamondta, december 2.-ra van időpont, de számítson rá hogy sokat kell várni! Hogy téveszthette el, mióta jár ide? Mondom 13 éve.... de nem fogom elb@szni, MÉG nem vagyok végzetesen hülye, csak már nagyon lazán veszem a dolgokat. Vigyorgunk, szívesen megölelném, tán nem is bánná, de moderálom magam és elballagok.

Ervinék kidobtak egy nagy állótükröt. Merthogy letört a sarka. J kitalálta, hogy jó lesz az még neki, szeretné magát két egészalakos tükörben illegetni az előszobában. De hát le van törve a sarka... sebaj, jó az még attól, csak szereld fel a falra! Szóval ha nem találok magamnak munkát, mindig van aki találjon nekem.

Ott a bal alsó sarok ami letört.

Két  ̶t̶ű̶z̶  tükör közt.

Miután nem szeretnék abba a hibába esni, hogy csak a saját "buborékomban" pattogok a világban, néha, hogy érezzem a népem súlyát elmegyek körülnézni a "barikád túlfelére", mi van a 15 éve diadalmas oldalon. Sokkal tartoznak nekem, ha néha valamilyen adatot, emléket keresve a saját blogomban "turkálok" magam is megdöbbenek, milyen régóta panaszkodok a bugrisdiktatúrára. Na szóval én nem öltök álruhát mint Mátyás király ehhez, sőt nem használok álprofilt, álnevet, aki engem keres, egy-, de ha nagyon hülye az AI-hoz, két kattintásból megtalál. Csuda öntudatos honfitársak vannak arrafelé, mind piszok büszke mindarra amit tőlem loptak el, mert nemcsak az ország és a hatalom és a dicsőség az övék, de azok is amiket hosszú életem során sokáig a magaménak gondoltam, a hazámat, a magyarságomat, a  nemzeti színeimet, a kokárdát, a lobogót, és a címkét amit magamra aggattam "patrióta" ... mert mindig így beszéltem magamról, na AZT IS ellopták. Naszóval pár napja belebotlottam Magyar Levente Fb bejegyzésébe.(  https://www.facebook.com/reel/1964204881169977 ) Róla nem árt tudni, hogy 1987. január 30-án született ...szakmai gyakorlatát 2007 és 2008 között a Fidesz Külügyi Kabinetén végezte...2014 júliusától 2014 szeptemberéig a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős helyettes államtitkári, 2014 októberétől pedig e terület államtitkári feladatait látta el ....Jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese, és úgy tűnik ő lett a trieszti magyar kikötőberuházás irányítója. Nekem ez a projekt az első perctől kezdve vörös posztó, a szakértelmetlenség, a pénzégetés, a kontármunka iskolapéldája, belemerültem tehát a kommentálásba. Na amit kaptam!....Kihúztam a gyufát a Nemzet nagyságának fényében, és a jobboldali erkölcsi és kulturális fölény biztos bírásában tündöklő, DE többnyire kamu nevekkel és Fb profillal és még annál is kevesebb iskolával és munkahelyekkel rendelkező hívőknél. Miközben az általam küldött URL-t egészen biztos, hogy nem kopyzta be és nézte meg senki közülük. 

MIND meg van róla győződve, hogy a Magyarországon világhírű sikertermékeink exportálásának mindezidáig egyetlen akadálya a tengeri kikötő hiánya volt. Hogy most aztán letúrjuk a világkereskedelem palettájáról a Hapag-Lloydot. Mert lesz tengeri kikötőnk és persze majd flottánk is. Aki eztet nem hiszi, az nemcsak szamarabb a lónál, de nyilván baloldali, sőt Tiszás (ez PONT olyan szitokszó, mint Rákosi alatt a "kispolgári", vagy Horthy alatt a "kommunista" volt, szóval minden rendszer megtalálja a címkét amit rá kell ragasztani mindazokra akik nem értenek egyet a hitükkel.) A mérsékeltebb idióták csak lehülyéztek, de volt aki utalt rá, hogy az apám is  inkább kecskébe dugta volna a f@szát, akkor most én nem lennék itt, hogy elrontsam  a nemzet örvendezését a közoktatásra, egészségügyre, árvaellátásra, és egyéb feleslegességekre fordítható pénzek tengerbe lapátolása felett. Még a "saját" oldalamról is kaptam kritikát a 444HSz falon, hogy megérdemlem ha "odamentem", egy napig egy kicsit szomorkodtam is, de mostanra megvidámodtam, végülis nem számítottam másra....ilyen vagyok.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még....

Slusszpoén. Most a végén, mielőtt kinyomnám ezt a postot ránézek a Fb-ra üzenet jött. Kifotóztam

Hogy MIIII? Én? Levi, ne reménykedj! Én olyan naiv vagyok, hogy még azt is elhiszem, hogy te kisfiú nem is vagy tetőtől talpig aljas, csak egyszerűen hülye. Beszoptad a nemzeti maszlagot és most nyomod. De azért b+ EZ már túlzás. Még a digitális polgári egységsugarú harcos szintet is alulmúlja.

9:59 Úgy tűnik Magyar Levente ("1987. január 30-án született ...szakmai gyakorlatát 2007 és 2008 között a Fidesz Külügyi Kabinetén végezte...2014 júliusától 2014 szeptemberéig a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős helyettes államtitkári, 2014 októberétől pedig e terület államtitkári feladatait látta el ....Jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese") lett a trieszti magyar kikötőberuházás irányítója. A Fb oldalán ( https://www.facebook.com/reel/1964204881169977 ) kiállt népszerűsíteni a projektet egy olyan videóval, ami a vízépítés technikai részleteit vázolja, továbbá utána tesz egy megjegyzést egy tökéletesen irreális vízióval a majdani magyar áruk világba exportálásának meséjével. Szóval felmondja amit betanítottak neki. Miközben a kikötő teljes egészében, a vételtől az építésen át a majdani hasznosításig kizárólag az adóforintok tengerbe lapátolásáról (és nyilván az ellopásáról) szól. Hopp beverünk egy csomó cölöpöt az egészségügy terhére, beöntünk pártízezer köbméter betont a közoktatásból, csinálunk felvonulási épületeket az árvaellátásból! Aztán ha kifogy a lóvé, veszünk fel kölcsönt Kínától, elzálogosítva három megyét a szuverenitásunk nagyobb dicsőségére! Miután képtelen vagyok elsiklani a téma felett, vitába keveredtem a fórumon a hívekkel. Megállapításaim. 1. Nincsenek ellenérvek. 2. A fidesznyikek élcsapata jött a bunkóval, vita egy szál se csak címkék és dorong. 3. A digitális polgári harcosok többsége (határon innen és túl), elsöprő szellemi fölénye birtokában nem ereszkedik le alany-állítmány-helyesírás-mondanivaló ütköztetés szintre velem, megelégszik egy röhögő emojival.

Amúgy gyönyörű volt a reggel, enyhülő ködben indultam a Szmájli kutyával és 8:20-kor napsugaras verőfényben érkeztünk haza a szántóföldről. Most ejtőzés van.

 15:37  A fentieket kiraktam még délelőtt a 444HSz-re is. Délután nézem a válaszokat

Vajon honnan a fenéből bukkannak elő az ember fejében olyan nevek amik több évtizeddel korábban, és akkor is csak futólag kerültek szóba? Ráadásul PONT NEKEM, aki gyakorlatilag képtelen vagyok még egyszerű keresztneveket is megjegyezni, bemutatkozás után egy percen belül szembesülök azzal a kínos érzéssel, hogy fogalmam sincs hogy szólítsam legújabb ismerősömet. (Ilyenkor viszont nem kerülgetem a forró kását, férfiasan be szoktam vallani és ismétlést kérek aztán ha megint elfelejtem akkor újból... de ez most más téma) De két napja valamitől beugrott, hogy "Sevcsenko Arkagyíj" és azóta nem megy ki a fejemből. Persze most be vagyok sz@rva, hogy ez már az aggkori elhülyülés jele, valahol "odabent" ahogy pusztulnak az agysejtek hirtelen kapcsolatok létesülnek az emlékfájlok közt, szóval nem hinném, hogy most, kissé megkésve kezd kifejlődni a szupermemóriám. Mert nemcsak a névre de a történetre is emlékszem. Pedig tényleg rég volt. Valamikor a '60-as évek végén, '70-es évek első felében, boldogult édesanyám nyugdíjasként a Pamuttextilművek budapesti központjának pénzügyi osztályán dolgozott. Ugye a "pénzügy" már akkor is főleg női szakma volt, nem is emléxem, hogy életem során valaha is találkoztam volna bármely vállalat pénzügyi osztályán mással mint nőkkel, ritka kivétel volt a férfi, de akkor az minimum főkönyvelő beosztásan szenvedett és általában a mindenható PÁRT helyezte ebbe a felelős beosztásba.

Naszóval a nők amikor beszélgetni szoktak, általában nem a fociról és a nőkről mint  a férfiak, hanem főleg a családról. És anyám egyik kolléganője sokat mesélt az unokájáról, akit úgy hívtak, hogy Sevcsenko Arkagyíj. A kolléganő lánya a Szovjetunióba ment valamit tanulni, és mitteszisten amikor egyszer hazajött valamiért, itt hagyott  egy gyereket, akit egyszerűen csak Sevcsenkoként emlegetett. Aztán a lány visszament Moszkvába, Sevcsenko meg itt maradt a nagymamánál akivel masszív kétszemélyes családot alkottak. Sevcsenko napközben  bölcsődében, majd óvodában szocializálódott magyarrá, esténként meg a nagymama fotelja mellett nézte a tévét, a kisszékéből, aztán megbeszélték és értelmezték a történteket. Ennek a speciális nevelésnek megfelelően Sevcsenkonak korát meghazudtolóan lett egészen felnőttes észjárása. Legalábbis a nagyanyja a legkülönbözőbb meghökkentő történeteket mesélte róla, így lett Sevcsenkoból legenda a Pamuttextilművel pénzügyi osztályán. Érdekes módon a történetekből semmire nem emléxem, de a név több mint fél évszázad távlatából nem tudom mitől (jó, mondjuk sejtem, Anatolijos prankot néztem a YouTubeon és ugye a szláv név),

 de egyszercsak HOPP beugrott. Vajh mi lett a kis Sevcsenkoból azóta? 

Tegnap este tartottuk a 62 éves osztálytalálkozót, ezúttal a "Négy muskétás"-ban a Bikás parknál. Tizenegyen voltunk  a 35 fős osztálylétszámból.

Tizenegyen "igazoltan távol", ők meghaltak, akárcsak a teljes tanári kar. Néhányan eltűntek, néhányan lesz@rják, nem éreznek közösséget a régi osztállyal, van aki nem ért rá, van aki betegeskedik. Mondjuk én is enyhén vérző "kondenzkivezetéssel" és  alsógatyában nejlonzacskó, papírtörlővel kitömve vettem részt az összejövetelen, de amúgy a fájdalmaim már elmúltak, a kaja jó volt, a magam részéről nagyon örültem, hogy láttam a még élő öregembereket.

Aki úgy gondolja próbálja beazonosítani az arcokat!

Egy kicsit vigasztaló, hogy nem csak én öregedtem meg piszokul, ha nem találkoznék évente ezekkel az arcokkal, bizony lenne akit nem ismernék meg. Mindenki "felett eljárt az idő vasfoga" (SIC), néhány mázlistának sok megmaradt a frizurájából, de cserébe elfogytak a fogai, többeknek a mellkasában gép vezérli a szívdobogást, van aki nem ül már autóba és van aki, hogy úgy mondjam kissé már habókos, szóval senki se henceghet, hogy megmaradt örök fiatalnak. De azt kell mondjam ez itt a mázlisták asztaltársasága, mert 1. még vagyunk, 2.mindenki tudott jó étvággyal enni és 3. a saját lábán érkezett. Nagy dolgok ezek, majd megtudjátok olvasóim ha ti is szerencsések vagytok és átlépitek a nyolcvanat. Merthogy én még  a fiatalok közé tartozok, van aki már a 81-et is átlépte.

Miután ez a blog immáron egyértelműen az öregedésről szól, szeretném elmondani hogy akik még csak elkezdtetek öregedni mivel vigasztalódjatok. Hogy ez nem olyan szomorú állapot. Annakidején az Ősz Ferenc (akinek a sors csak 44 évet adott)  beszélgetett egy kabaréesten a Királyhegyi Pali bácsival(akit eséllyel fogok túlélni, ha húzom még két hónapig) a "kis Nagyember" -rel, és említette neki, hogy "az öregkornak is megvannak a szépségei". Mire a bölcs öreg azt válaszolta; "Egyet mondjál!"  Nos én tudok. Méghozzá nagyon fontosat, HA az ember persze nemcsak az élvezeteknek él. Ha "jól" éltél, akkor ilyen korra már szabad vagy. MINDEN kötelességednek eleget tettél. Felneveltél gyermekeket, építettél házat (van aki hajót is), ültettél fát és ledolgoztad az aktív életedet, amivel kiérdemelted, hogy mostantól mások gondoskodjanak rólad, amíg csak élsz. Ha helyesen éltél SENKI nem állhat eléd, rádbökve, hogy "ej, te betyár, te még ennek, meg ennek a kötelességednek nem tettél eleget!" Nincs többet felelősség a vállamon, nem tartozom számadással senkinek, nincs többet főnököm és beosztottaim, nincsenek túszaim akik állandóan kinövik a cipőjüket és szeptemberben  egy csomó pénzért iskolába kell őket küldeni. December 31.-én lesz 20 éve, hogy nem kell pénzért dolgoznom és olykor szemlesütve megalkudni, pofát befogni.  Szabad vagyok és élvezem ezt az életet, boldogan amíg tart, és olyannak amilyen.

Amúgy meg... ha tudni akarjátok hogy kezdődik az öregség....(nők ne olvassák, mert az esetleges maradék nagyrabecsülésük is elolvad bennük irányomban!) Szóval olyan ötvenkevésvalahány éves voltam, amikor a budai Főutcán, a tavaszi verőfényben a postára menet megláttam egy gyönyörűséget. Ifjú hölgy, már nyári ruhában, de miután még nincs meleg, peckes bimbókkal feszesen rugózó keblekkel, hatalmas  tűzvörös hajzuhataga alatt, pompázó ifjúsága és szépsége teljes tudatában büszkén vonult velem szembe, fél szemmel learatva a férfitekinteteket, benne az enyémet is. ÉS nekem ELSŐRE nem az jutott eszembe róla, hogy micsoda mámorító érzés lenne szopatás közben beletúrni abba a hajzuhatagba, hanem az, hogy "ez is ugyanúgy odab@szná a hajkeféjét tele  azzal  a randa vörös hajával  a fogkefém mellé, mint az akkori feleségem".

A jó hír, hogy vacsoránál még véreztem és  hazaérve még egyszer, de az éjszaka (miután bőven iszom a  kamillateát, háromszor keltem) egyszer sem volt egy csepp vér sem a saját gyártmányú "intim betétemen".

Kicsit nehéz téma, de ha az ember naplót ír, abba mindennek illik bene lenni. De azért óvatosan fogok fogalmazni. Ugyanakkor ennek a blognak első perctől fogva célja volt mások számára megmutatni a saját tapasztalataimat, hgy ne kövessék el a hibákat amiket én elkövettem és velem örüljenek annak ami meg jól sikerült. Naszóval eme körülményes bevezető után nekifutok. De előtte.

Tavaly óta tart az orvoshozjárás, ami ugye úgy kezdődött, hogy nem voltam megelégedve a kondíciómmal. Tudomásul veszem, hogy ha ennek az öregség az oka, de ha van valami szervi bajom, akkor azt keressük meg, erre inspiráltam a háziorvosomat, meg a velem a pajzsmirigyműtétem óta foglalkozó belgyógyász szakorvost. Ugye lassan mennek a dolgok, egy sima labor is több hét, kiderült vér van a vizeletemben, urológia újabb két hónap, kiderült "valami" lakik bennem ami nem odavaló, na újabb egy hónapra tegnapra kaptam időpontot hólyagtükrözésre. SENKINEK nem kívánom. Nem részletezem... maga a beavatkozás nem is volt olyan borzasztó mint amire számítottam ( J előtte mondta "úgyis panaszkodsz, kevesled a szexuális kényeztetést"), gyorsan is ment, de megintcsak... hiába jó az orvos, felkészült az asszisztensnő (tényleg úgy bánt a szerszámommal mint a hímes tojással), de amúgy (legalábbis nekem maximalistának) minden olyan mintha az egész rendszer nem lenne optimalizálva. Maga a vizsgálat tényleg öt perc. De utána...menjen a bejárathoz és kérjen egy "nyalókát", ők tudják mi az! OK én is sejtettem, hogy biztos valami öntapadós izé lesz, de mért kell ezért a betegnek sétálnia, nem lehetne, hogy kinyomtatja az  a gép ami az orvos előtt van? Na megyek a bejárathoz ahol jókora sor áll, én beállok az elejére, elvégre én már bent vagyok a rendszerben, kicsit csúnyán néznek rám, de csend van, az ablak mögött viszont senki. Na sokára előkerülnek a dolgozók, mondom .

- Azt mondták kérjek egy nyalókát

-Hogy hívják? ...(mondom)

-Melyik orvosnál volt?

-Nem tudom, nem mutatkozott be. 

-Melyik rendelőben? (ekkorra már kicsit zaklatott vagyok)

-Amelyikben azt a nagy csövet bedugják az ember pöcsébe!

-Mondja a TAJ számát!

Na ezt persze nem tudom fejből, hátizsák levesz, elő a kistáska TAJ kártya, mutatom, kopácsolás a keyboardon, nyomtató kiadja, a mutatóujjamra ragasztanak egy öntapit valamennyi adatommal, ezzel vissza a rendelő ajtaja elé, kisvártatva szólítanak, a nyalókát ráragasztja az asszisztens egy fedeles pxisre, ad egy papírt, és elmagyarázza, hogy menjek ki, a metró megállóig menjek át a zebrán és jöjjek a túloldalon visszafelé, ott lesz egy nagy építkezés toronydaruval az a patológia ott adjam le ezt a mintát ezzel a papírral, aztán két hét múlva menjek az eredményért az urológushoz aki ide küldött. Én meg, miután ez egy egyetemi oktatóklinika, hogy valamit javítsak a rendszeren elmagyarázom, hogy ha valakit nyalókáért küldenek, annak legyen kézben a TAJ kártyája és nem árt ha tudja az orvos nevét (veszi a lapot, utólag bemutatkozik).  Veszem a kabátom és ballagok ki az utcára, kezemben citoszkópiai feltehetően szövettanira küldött mintámmal, meg az A4-es papírral, nem megyek a metrómegállóig, mert az messze van, inkább átmegyek itt szembe a zebrán és visszafelé jövök a toronydaru irányába...AHA temetkezési vállalkozó irodája, jó helyen járok, akkor közel van már a patológia....  Ősrégi gyönyörű épület, szerintem még Semmelweis adta le itt a boncolási mintákat, de a földszintre is vagy 30 lépcső vezet fel, hát elgondolom, hogy fognak itt felmászni akik velem együtt ültek ott a váróban két bottal járva akár nálam fiatalabbak is, pláne miután keményen megszondázták az alhasukat, ... naszóval leadtam a mintát és 10:23-kor már kint is voltam a kapun. Ez, ahhoz képest, hogy 9:40-re volt az időpontom a tükrözésre, rekord. Most képzeljétek el, hogyha mindez RENDESEN meg lenne szervezve, akkor mennyi ideig tartott volna?

Na azt hittem túlvagyok a nehezén, DE NEM az csak ezután következett. Ja ...amikor a vizsgálat után öltözködni kezdtem és törölgettem magamról a vért meg a sóoldatot amivel feltöltöttek, az asszisztensnő még belecsusszantott a gatyámba egy, amolyan intim betét szerűséget, ami a szabása és űrmérete szerint kifejezetten férfiaknak való volt, mondván egy kis utócsöpögés elleni védelemül. Villamos, HÉV végállomás, nagy nyugodtan leülök a padra és.... tejézus, akárhogy szorítom, EZ beindult! Mint az őrült átrohanok a síneken, átbújok a korláton be a bokorba, nem érdekel hogy látnak hátulról, le a gatyát, folyik belőlem a vér, pedig abban reménykedtem, hogy "csak" bepisáltam. Rendeztem soraimat amennyire lehetséges, és rettegve a továbbiaktól felszálltam a HÉV-re és hazáig mint a kitömött bábú, csak az agyam járt mint a Singer varrógép, még a sudokut is elszúrtam. Másodszor akkor kapott el az inkontinencia amikor leszállva a HÉV-pótló buszról (mert naná, hogy azt is most kellett csinálniuk, 13.éve lakunk itt, de azóta folyamatosan újítják fel ezt a 40 km-nyi pályaszakaszt, ezalatt Kínában megépítettek minimum 15000 km vasútvonalat) beültem az autóba, de akkor mint a Niagara. Hazaérve berohantam a fürdőszobába, vetkőzés és be a zuhany alá. Mostanra ruhák kimosva, megszárítva, úgy tűnik a rohamok abbamaradtak, a kezdeti erős égés és fájdalom is elmúlt, a vizeletem már csak rózsaszínű és a papírtörlőből és nejlonzacskóból appllikált, kezdetben ijesztően véres "kármentőim" is egyre kevésbé véresek, a legutóbbin már csak pár csepp vér mutatkozott, szóval talán túlvagyok egy lépcsőfokon. Már csak a szövettani eredmény a kérdéses, hogy amit odabent kicsippentettek belőlem, az rák e vagy csak valami kedvezőbb indulatú.

Most kamillateázok, mert az AI azt mondta, hogy sok folyadék és még ha fáj is (hálistennek már nem) öblíteni a rendszert. Jó lenne ha holnapra beállna a "hidraulika", mert este osztálytalálkozó és szeretném látni a többi öregembert aki még él a '63-ban végzettek közül.

Ja amiért mindezt leírtam, ha hasonló szituációba keveredtek, 1. nem kell félni tőle, nem fáj, bár persze kellemetlen, 2. viszont legyen rajtatok pelenka hazafelé menet!

Mert nekem úgy tűnik férfiember nem kerülheti el ezt a sorsot ha sokáig él, legalábbis apám is sok éven át szenvedett az urológián, közel 90 évesen bekövetkezett halála előtt és az anyai nagyapámat is ez vitte el, szóval nálam mindkét ágon bent lehet a hajlam  a génjeim közt.

Reggel a vízen nem is annyira, de a szántóföldön akkora köd volt, hogy a Szmájli qtya a 10 méteres póráz végén már homályosan látszott. És csak 0,2 °C volt, szóval itt a tél. Már harmadik napja minden nap be kell gyújtani. Nem akarok több, felkelő, lenyugvó Napot és Holdat fotózni, de csodás volt reggel is, nem sokkal 7 óra után belegyalogolni a ködön áttűző felkelő napba. Ennél komplikáltabb kalandokra én már nem is vágyom. 

Aztán felszállt  a köd, felszáradt  a harmat a decken, és én bepótoltam a tegnap elmaradt lazúrozást a korlátokon, a fux tetőn meg a kapaszkodókon. Ezzel nagyjából befejezettnek tekintem a hajó téli felkészítését. Ha lesz még jó idő, lehet rákenek még egy réteget és átcsiszolom a gázpalackos ládát és azt is lekenem, de ha nem, az se baj, kibírja tavaszig így is.

J betakarítja a termést

mielőtt elfagyna a magaságyásban.

A paradicsom még szorgalmasan terem, pedig már levele is alig van, de már semmi íze nincs. Szégyenszemre már a Lidlben veszem  a paradicsomot....bár annak se sok íze van.

A télikerben a karácsonyi kaktusznak viszont siet az órája, a Mikulásnak is van még hátra egy hónapja, de a kaktusz már virágzik. (az ott alul a magnak eltett paradicsom)

J legújabb alkotásai a rongyoszsák kincseiből.

Ha már a babáit fotózta, rólam, "nyárimikulásról" is lőtt egy képet miközben ezeket írom, szerkesztem.

6:58 Ködös reggelre ébredtem, ez lett a tegnapi szuperholdból.( a kalapom mellé még keletről tűztem, de most már nyugaton haloványkodik)

Mutatom "közelebbről"

de ott messze keleten már tápászkodik a nap.

Közelebb megyünk hozzá.

Fehér kutya a ködben.

Szerintem ő se lát többet mint én, de hát neki ott a szaglása. Ha felveszi a szimatát az őzeknek, fácánnak, vagy akárcsak egy macskának, vagy egérnek, kétségbeesetten próbálja magát utána vetni, de hát ebben a póráz sajnos megakadályozza. Amúgy engedelmes jó kutya, de a vadászösztön kinevelhetetlen belőle, ezer ősön át erre szelektálták. Ami érthetetlen benne a kosztaszító porcelánfehér bundája. Soha nem takarítja, nyalja mint mondjuk a macska. Se én, se a feleségem nem fürdetjük, keféljük, takarítjuk, talán csak a füle belseje a kivétel. Néha bozótban, tócsában, sárban, más kutyával birkózva alaposan összekoszolja magát, mégis 24 órán belül magától megtisztul. Hogy csinálja, nem tudom. El ne kiabáljam, 10 éves múlt október 8.-án, de még soha nem volt beteg, az állandó terepen mozgás, kaparás, ásás következtében nem kellett a körmeit se levágnom soha, egyedül a felülírhatatlan vadászösztön az amiben nem "komfortos". Na meglátom mire megyek  a mai nappal, vannak terveim, este folytatom.

18:57 Délelőtt meglátogattam SP-t, aki komoly technikai előrelépéseket tett mostanában. Távirányítású modellcsónakkal eteti be  a halakat a horgászhelyén, és a modell sonar radart is tud magával vontatni amivel a stégről nézi képernyőn, hogy mit csinálnak a halak a mélyben. Jóesetben ez a néhány mázsa hal ára beruházás akár több kiló hal kifogásában is segítséget nyújt6. További játék nyuggereknek a drón.

Magasról,

közelebbről

és még közelebbről. (Balra SP jobbra én) Marad a ̶g̶y̶e̶r̶e̶k̶  öreg ha játszik.

Aztán csiszolgattam a tegnapi epoxit, meg akrillal tömítettem a vékony repedéseket, de a hosszas hajolgatás guggolás után a lazúrozásra nem maradt energiám, remélem holnap is szép napos idő lesz, mert akkorra halasztottam.

Délutáni séta,  16:30 tájt kél a szuperhold.

egy perccel később,

és újabb néhány perc múlva.

Most 19:28 van, valami miatt állandóan megszakad  a NET, abba is hagyom a mai blog reszelgetést, jóéjt mindenkinek!

Tegnap alaposan elfáradtam. Este sötétben még mindig hőlégfúvóval melegítettem az epoxigyantás javításokat a hajón, hogy az egyre hűlő levegőben megkössön a gyanta. A bekevert gyantát apró darabokra vágott üvegpaplan darabokkal sűrítettem és hogy ne folyjon ki a kerek fa korlátból, sörösdobozból kivágott lemezdarabokkal vettem körül, amit körbekötöztem spárgával, így rekonstruálva a rudat. Aggódtam a hőmérséklet miatt, de reggelre a gyantamaradvány bekötött a tejfölöspohárba, szóval megkötött rendesen. Délelőtt levettem az éjszakára rárakott újságpapír (milyen jó ez a Metropol valamire a begyújtáson kívül is) és buborékfólia hőszigetelést a még ragacsos munkadarabokról és mégegyszer alaposan megmelegítettem őket hőlégfúvóval, a többit rábíztam az egyre melegebben sütő napra. Délutánra tapadásmentesen bekötött a gyanta, fellélegeztem. Holnap leveszem a sörösdoboz lemez "zsaluzást" aztán kiderül mit alkottam.

Délelőtt boltokba kellett autózni, a fő ok J-re rájött a cipő és csizmavásárlás mert olvasta a helyi hírekben, hogy a kultúrházban nagy akció van, szóval vett még három pár lábbelit a meglévő néhány tucat mellé. Én addig a telefonfülkében bogarásztam, ami nagyon helyesen itt Ráckevén közkönyvtár funkciót lát el, elhoztam egy krimit elalvás előtti olvasnivalónak, és ha majd visszaviszem, berakok mellé még egy ládányi, idehaza már helyhiány miatt elhelyezhetetlen, kiolvasott könyvet.

Szuperhold van, délutáni sétán a kalapom mellé tűztem.

Hát elszúrtam. Ellustálkodtam a hétvégét, a jó időt, szemerkél az eső, szó se lehet a hajón a kültéri faalkatrészek ápolására. Különösen, hogy a kapaszkodót a felépítmény tetején két helyen megtámadta a korhadás, ez komolyabb javítást igényel. Igazából, cserélni kellene az egészet, de némi töprengés után úgy döntöttem, hogy csak javítom üvegszövettel erősített epoxi gyantával. Nem egy hosszú távú megoldás, de én már nem tervezek hosszú távra. 80 éves elmúltam, a hátralévő időmmel úgy gazdálkodom mint aki a maradék pénzével megy bevásárolni. Ár-érték-élettartam háromszögben gondolkodom, ahol az "ár" a ráfordított erőfeszítés, az "érték" az elfogadható használhatóság, az "élettartam" pedig az alkalmazott műszaki megoldás és a saját várható élettartamom közepesen optimista összevetése.

Szóval hétvégén szabadon választott, most meg kényszerű lustálkodás lesz a program. Egyedül J dolgozik, megszállta az alkotásvágy,  lázasan szabja, varrja a rongybabákat.

Én begyújtottam  a kályhába, mert hidegre fordult az idő.

Más mindenki lustálkodik

azt hiszem én is lefexem aludni.

17:05

Délutánra tovább hűlt a levegő, viharos szél fúj és legalább 10 fokkal hidegebb van mint tegnap ilyenkor. Drámai az alkonyi égbolt a víz felett.

Ha nem barnulnának a lombok azt hinné az ember tavasz van. Kellemes meleg volt tegnap, lenne egy rakás kinti melóm, ehelyett tegnap....

de legalább beöltöztem a játszóruhámba. Mondjuk ma se sokkal többet alkottam, nekiálltam  a hajón a külső farészek csiszolásnak, de aztán azzal is félbemaradtam. Öregszem vagy miafene. Mondjuk végülis hétvége van.

A múltkor lebuktam. Azt írtam, hogy reggel szellő sem rebbent, aztán beraktam egy képet amit persze akkor lőttem amikor már visszafelé jöttem a qtyával a reggeli sétából (merthogy amikor pizsamában tópálok befelé a házba reggeli piperére hajóról, még nem vagyok fotós állapotban), már lengedezett a szél, és egyik vájtszemű olvasóm meg is jegyezte helyesen, hogy ez azért már némi enyhe bíríz. Na ma reggel tényleg a kutyázáskor se fújt semmi. "olajtenger volt" a javából. Vonulnak a felhők, odafelé gyönyörű verőfény

 (az ősz, rőt színeivel már belekapott a fák lombjába)

visszaúton meg már borulás.

J aki pár napra átvette a szomszédban az állatgondozást, így korán kelt, csinált is egy videót  a csodás reggelről. 

Szmájli még az oroszlántól se ijed meg.

Tegnap Pestremenésem volt, a múltkor emlékeim szerint elpanaszoltam, hogy jártam a telefoncserével, na képzeljétek el, felhívtak a Tkomtól, hogy hát sajnálják, de Budapesten tudnak csak olyan telefont adni nekem mint amit kitaláltam magamnak, szóval oda kellett menjek érte, így korán keltem.

 Kemény 840 Ft-ért kaptam egy régi, Nokia butatelefon leadásáért egy  új por- és vízmentes, ütésálló, sajnos a régi, hasonló tulajdonságokkal bíró Caterpillarnál lapjában minden irányban 10 mm-el nagyobb TCL 3189 típusú telefont. Mondjuk a képernyője is nagyobb, remek fotókat lehet vele csinálni, de még meg kell oldjam hogy lehet róla letölteni a fotókat, mert hiába dugtam össze a PC-vel nem kommunikálnak egymással. Falra mászok az örökös informatikai problémáimmal. Én telefonálásra csak nyomógombos "buta" telefont használok, mert MINDEN  szempontból sokkal praktikusabb mint a masszírozós "okosak", SMS-t meg nem írok soha, nem is tudom hogy kell. Annakidején a Nokiánál egyszerű volt de itt a számok és betűk valamilyen ismeretlen algoritmus szerint függenek össze a gombokkal.

Reggeli után boltba mentünk, igazából csak kenyér meg lilahagyma meg fokhagyma kellett, de ha már ott vagyunk ugye... J belehúzott, már az gyanús volt, hogy nagy kocsit tolt befelé a Lidlbe ( igaz Zsuzsa is jött velünk), na otthagytunk 45000-et a pénztárnál. Bár indulás előtt eszembe jutott, hogy visszaváltom a kéthavi ásványvizes és sörösdoboz 50 Ft-os egységárú göngyöleget, így kemény 350 Ft lejött a végösszegből.

Tegnap este komoly zivatar volt, dörgés, villámlás és zuhogó eső. Kicsit aggódtam, hogy megyek ki majd a hajóra aludni ( három napja is megáztam, vizes pizsamában bújtam a hálózsákba de reggelre nagyjából megszáradtam, a hálózsákot meg kiterítettem száradni), de elállt az eső mialatt a TV előtti elalvásból felébredtem, így megúsztam a megázást. (Ilyemkor indig elhatározom, hogy veszek egy földig érő esőkabátot, kifejezetten hajóramenés céljából, de aztán eláll az eső és elfelejtem az egészet.) Ennek megfelelően megint ködös volt  a reggel.

de látszott (különösen, hogy az óraállítás után már egy órával később volt) hogy a Nap nem adja fel, 

most, 8:33 van az "új idő" szerint, túl vagyok  a reggelin, már hét ágról süt.

Tegnap átnéztem az összes kerekemet, mert J figyelmeztetett, hogy szerinte lapos jobb hátsó gumival autózom, hát alig volt benne levegő, de a többi is alig volt 1 bar felett, úgyhogy felkompresszoroztam az autót körbe 2,5-re, a bringát meg elől-hátul 4-re.

Aztán amíg még mielőtt  levíztelenítem a kerti szivattyút, elintéztem a szennyvízátemelő átmosását, de megnéztem a meteorológiai előjelzést, a téliesítéssel még ráérek, úgy tűnik nem lesz fagy még jódarabig.

Szomorú, de egy hete bolti paradicsomot reggelizek, mert a saját ugyan még terem, de íze már semmi. Ezt a pár darabot leszedtem, de már csak magnak jövőre.

Judit aki utálja a tűt cérnát, egy gombot nem hajlandó nekem felvarrni (végülis eredeti szakmája női szabó) napok óta varr, akárcsak tavaly a mikulástörpékkel, ismét megszállta az alkotási vágy, most babákat készít egy zsák használt ruhát és rongyot feldolgozva.

Tegnap este megnéztem felvételről Simó Sándor "Apám néhány boldog éve" c. filmjét. Néhány napja ment a "Magyar filmek" csatornán. Gyakran szemlézem a felhozatalt és amit fontosnak tartok, beállítom felvételre, így amikor megnézem, kitudom hagyni belőle a reklámokat.

Érdekes a kapcsolatom ezzel (és még sok más) magyar filmmel. Kicsit visszaugrok az időben (írtam is itt a blogban amikor a tengerész pályafutásomat részletesen elmeséltem, de gondolom nem mindenki naprakész belőlem), a MAHART tengerjárókon azokban a video nélküli időkben felüdülésképpen magyar filmeket néztünk, amiket a budapesti központ, vagy tán még valami "magasabb" szint, alkalmasnak tartott a tengerészek szellemi színvonalának emelésére. Magyarul, főleg dögunalmas művészfilmeket. A mozigépész a mindenkori elektrikus volt, szóval én határoztam meg, hogy az általában heti egyszeri vetítésen melyik filmet nézze az úri közönség, és hogy mikor legyen (általában ha nem volt épp kikötői rakodás, manőver, egyéb esemény, mindig a hét azonos napján) a vetítés. Az utak persze mindig hosszabbak voltak mint ahány filmet leküldtek a központból, így egyes filmeket gyakran ismételni kellett, ilyenkor jött a közkívánság, kiordított Stigaj a szakács a konyhából, "Eleeek!! azt  a kommunistásat vetítsed este!".( Ez volt Rényi Tamás "Az idő kezdetén" c. filmje Cserhalmi Györggyel), de a legnagyobb sikere emlékeim szerint Bacsó Péter " Ereszd el a szakállamat"-jának volt, és hát elsősorban nem a mondanivaló, a művészi játék, a cselekmény mesteri kibontása, sőt még csak nem is mert az egyik főszerepló Bánsági Ildikó papája Bánsági Károly, sokunk ismerőse, tengerész első pincér volt, hanem a filmben több ízben ruhátlanul  látható művésznő  miatt. 

Na így került a hajóra (tán az M/S Budapest-re) a bevezetőben említett Simó film. Ahogy említettem többször is megnéztük, igazából kirobbanó sikere nem volt (kétségtelen, nemzőkorban lévő férfiközönségben nincs az  a film ami versenyezhet az ifjú Bánsági Ildikó kebleivel), de engem valahogy megfogott. Máskülönben nem emlékeznék rá ma is, így fél évszázad messziről. Mert például NEKEM aki amúgy minden nevet azonnal elfelejtek, bármennyire is akarom "itt van a nyelvem hegyén", de jeles sztárok neve se jut eszembe amikor éppen kell, a felejthetetlen Patkós Irma, igazából epizódszereplő neve, amikor tegnap végig néztem a  filmet, azonnal beugrott.

 Akkoriben emlékeim szerint nem nagyon elemeztem a filmet magamban, az ember bármennyire is érett harmincegynéhány éves korában, de mostanra már tudom egészen másképpen gondolkozik, mit így, túl a nyolcvanon. Meg minden más volt, a kemény munka, élet a hajón, a munkahelyen hónapokon át, a lét más tudatot határozott meg.  A jó filmet (akárcsak a jó könyvet) arról lehet (utólag) felismerni, hogy akárhányszor megnézed (olvasod) új és új érzeteket kelt benned. Ez az 1977-ben bemutatott film nyilván már nem kellett megküzdjön olyan kényszerekkel, mint a tíz-, pláne húsz évvel korábbiak. Nem éltem benne (hálistennek) soha sem a film, sem a médiavilágban, de el tudom képzelni, hogy az az alighanem a rögvalóságtól teljesen elszakadt jelenet, amiben a szovjet kapitány a legényével betéved a légópincében dekkolók közé, nem  megb@szható nők után kutat, hanem odaül a zongorához és operettáriát játszik és énekel. "illúzió a szerelem"...Leginkább azt tudom elképzelni, hogy ez volt az "ára", hogy legalább halvány utalás lehessen a filmben arról, hogy eltüntették azokat a kommunistákat akik nem a rendszer fővonalában tepertek, hogy  kimondjanak más szereplők nyitott mondatokat ... hogy viselkedhessenek rendszerbizonytalan módon. Szinte érzem a lebegő kötelet amin a rendező-írónak egyensúlyozni kellett. És IGEN muszáj áthallanom a mára! Mert ma is érvényes a mondanivaló, csak másképp. Mert most nincs egyensúlyozás, nincs "alku"! És nem "hálistennek"! Mert most aki nem igazodik, lelkesedik, hízeleg, agitál, és főleg nyal a legalávalóbb módon, vagy csak egyszerűen nincs benne a brancsban, azt letörlik a tábláról. A proletárdiktatúrát felváltotta a bugrisdiktatúra, πcsába Aczél Györggyel aki a a gondolkodókat fontosnak tartotta valahogy megnyerni (mert kevesen voltak olyan következetesek mint Márai Sándor, aki az utolsó pisztolygolyóig kitartott), demokrácia van, a bugrisok meg többen vannak, nekik kell a mindennapi gyűlöletüket megadni még ma, és akkor övék az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké ámen.

Más. '56 évfordulója van. Nem megyek egyik tüntetésre sem, az egyikre azért nem mert gyalázat minden egyes jelenlét aki odamegy, a másikra meg azért nem mert más dolgom van. Azt hiszem befordultam a "célegyenesbe". Apa kezdődikkezdődikkezdődik, mondja a kisgyerek a reklámban.. hogy ne legyek ennyire rejtélyes, tegnapra kaptam (két hónap várakozás) időpontot az urológiára, következmény, kell a jövő héten időpontot kérjek hólyagtükrözésre... tudtam, hogy a "vége" sz@r lesz, hát alighanem ez már AZ.

Olyan történt ami még soha. Reggel szemerkélő esőben és meglehetős hűvösségben jövök be a hajóról a házba reggeli piperére meg öltözködni.  Szmájli kutya többnyire már az elszobában vár, mert csalhatatlan szimatjával érzékeli becsukott ajtókon keresztül már azt is tán, hogy partra léptem. De ma semmi. Na jó, ilyen már előfordult, végzek a klotyóval, anyaszült meztelenül megyek a szobába a mérleghez rituális napi súlyellenőrzésre (ha pluszt tapasztalok, kihagyom az aznapi vacsorát), Sz kutya mélyen alszik a vackán  a kályha tövében, ne ilyen se volt tán még soha. De nincs még vége. Öltözködöm, megjelenik a lábamnál, na mondom, felébredt végre kiengedem. Megyünk az előszobába, kinyitom az ajtót...kutya VISSZAFORDUL és bevonul a szobába!!.  Aztán, amikor a kabátomat veszem fel az előszobában, csak-csak megjelenik és orrával kilöki a külső hőszigetelő ajtót, de nem látszik igazán lelkesnek, inkább csak olyannak mint aki csak az én kedvemért csinálja az egészet. Te... EZ a kutya is öregszik! Végülis 8.-án volt 10 éves, ha igaz, hogy kutyánál héttel kell szorozni, az 70 emberévnek felel meg, szóval ő se egy "mai csirke", lassan hozzám öregszik. Még két év és ő lesz az öregebb. Mondjuk az esőben sétánál nem látszott a mozgásán, a szokásos intenzitással vonszolt végig az úton, szóval tán csak bölcsebb lett nem fáradtabb.

Más. Írtam már róla, de visszatérek az általános "békehangulat"-ra. Két valós, a Gáza-Izrael közel-keleti, és az orosz-ukrán európai, valamint egy csomó lappangó háború zaklatja fel a világot, határozza meg mindennapjainkat. Most az európai háborút elemezném. 

Kicsit messzebbről futok neki, mert messzebbre is akarok ugrani.

“Those who cannot remember the past are condemned to repeat it.” Magánfordításomban; Akik elfelejtik a múltat, újra át kell éljék azt. (George Santayana 1863–1952)

Minden háború gyökerét valahol az előzőben kell keresni, amiből, minél öregebb vagyok, annál pesszimistább módon azt kell levonjam, hogy alapjába véve a háborúk nem oldanak meg semmit csak elfedik a problémát egy súlyosabb előidézésével. Az első világháború lezárása a sok szempontból igazságtalan párizsi békével megágyazta a másodikat. A győztesek önző arroganciája, az a dölyfös magatartás, hogy úgy gondolták "új világot" képesek teremteni, csak nagyobb káoszt okozott, mint ami megelőzte az első háborút. A fél világot romlásba döntő első világháború (amit akkor még "Nagy háború"-nak neveztek, mert úgy gondolták, hogy ekkora még nem volt és nem is lesz többé), olyan világmegváltó ideológiáknak adott szárnyakat, mint a bolsevizmus és a fasizmus. Mert az emberek többsége mindig abban reménykedett, hogy a szorgalmas, becsületes, okos munka megúszható különféle "modern" hiedelmekhez való csatlakozással. Ezeknek mindig közös jellemzője valami új népvezér megjelenése, aki aztán az erre hajlamos tömegeket maga mögé állítja.

 Ha az emberek elégedetlenek a sorsukkal, pláne éheznek, azonnal fogékonyak lesznek mindenféle "izmusokra". A meggyalázott, megalázott, nyomorba döntött Németországot bekebelezni látszott a kommunista ideológia, ami halálra rémítette a nagytőkét, kapva kaptak a barnainges nácikon, akik majd megregulázzák a komcsikat. (sokan csak akkor eszméltek amikor rájuk csukták a gázkamra ajtaját) A győztesek öröme se tartott túl sokáig, a fellendülés meghozta a '29-es nagy gazdasági válság-ot, százezrek vagyona tűnt el a semmibe, milliomosok ugráltak ki a felhőkarcolók ablakából. Angliában az USA-ban rendkívül sokan szimpatizáltak a fasizmussal, VÉGRE REND lesz a káoszban. Lám ez a Hitler, vagy hogyishívják, milyen ügyesen kivezette az országát a válságból. Hogy hát a zsidók kicsit berzenkednek? Hát hiszen mindig azt teszik, különben is megérdemlik, a bőrük alatt is pénz van, most legalább megtanulják, hogy ne emeljék a boltban állandóan az árakat. Hitler "megvette" a tisztikart, ügyesen kijátszotta a fegyverkezési korlátozásokat, visszaadta az egyenruhát, a megbecsülést, a fizetést és a reményt. És DUMÁLT! Mindig mindenütt, hatásosan, és ez kell a népnek! '36-ban Berlinben a nácik megszervezték az addigi idők legparádésabb olimpiáját és ezzel sokak számára látványosan bizonyították rendszerük fantasztikus életképességét, ahogy az az is volt! Mert ha meg lehet oldani, hogy egy egész nemezt egy irányba húzzon, az olyan mint  a mágnes, amelyben minden elemi dipólus egy irányban egyesíti az erőt.

Voltak persze akik látták. Akik elolvasták a  Mein kampf-ot és akik kongatták a vészharangot. De hát ki törődött a bukott Winston Churchill-el, öreg, nyilván hülye már ( a fiatalok minden öregre rásütik), örüljön, hogy elfeledték neki Gallipolit, és mint pénzügyminiszter, majd később mint az Admiralitás első lordja elücsöröghet egy íróasztal mellett! Helyette a britek lelkesedtek Neville Chamberlain miniszterelnökért aki egyfolytában a békéről beszélt nekik, amire mindenki vágyott és amivel Hitler, aki zseniális módon ráérzett, kecsegtette és zsarolta, megszegve a párizsi békeszerződést, mely mindössze 100000 fős hadsereget engedélyezett Németországnak, két hadosztállyal bevonult a demilitarizált Rajna vidékre és ezt a nagyhatalmak féktelen békevágyukban tűrték. Pedig akkor Németország még gyenge volt. De 1933 és '39 közt a hadsereget 3 millió főre fejlesztették fel és  Chamberlain engedve a további zsarolásnak, látva azt a félelmetes sebességet ahogy Németország fegyverkezik (új fegyvernemek, mint a Kriegsmarine és a Luftwaffe), hozzájárult Csehszlovákia feldarabolásához.  Megkapták a Szudéta-vidéket, és az addig ingadozó tábornokok, akik még puccsot is fontolgattak Hitler ellen (mégiscsak gyalázat hogy egy káplár parancsoljon nekik) , belátták, hogy Hitler egy korszakos zseni és mellé álltak.  Németország  Frankót támogatva beszállt az újonnan létrehozott légierejével a Spanyolországi forradalom leverésébe, ezzel "élesben tesztelve" az új, legkorszerűbb fegyvernemet. És a békevágyó nagyhatalmak szemet hunytak, mert békét akartak BÁRMI ÁRON. Amikor Chamberlain repülőgépe 1938 szeptember 30.-án leszállt a londoni kifutópályára boldogan lobogtatta a "béke" zálogát, egy a "Hitler úr által aláírt" papírost, melyben Németország Csehszlovákia feldarabolásáért cserébe  lemond minden további területi igényéről. Az emberek örömmámorban úsztak, hogy íme béke van örökre.

Egyedül Churchill szólalt fel a parlamentben „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút."

És lőn.1839 szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot, melynek szövetségesei Franciaország és Anglia azonnal hadat üzenni voltak kénytelenek Németországnak, de békevágyukban nem tettek semmit, nagyjából tétlenül nézték Lengyelország lerohanását, sőt a franciák kimentek Párizs utcáira tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Varsóért!"...Ezért aztán meghaltak Párizsért. Mert innentől kezdve elesett nagyjából egész Európa.

Na miért futottam neki ilyen messziről? Mert most is mindenki a békéről papol, miközben a saját kis politikai pecsenyéjét sütögeti, még gyalázatosabb módon is mint annakidején. Most Oroszország ijesztget a félelmetes erejével, amivel amúgy három éve nem képes elfoglalni Ukrajnát, és vezeti orránál fogva a hülye Trumpot akit a többségi hülye választói ültettek trónra. Most Ukrajna olyan mint akkor a Rajna-vidék, Szudéta-vidék, és Lengyelország, Európa meg ugyanolyan teszetosza békenyafogó, mint '39-ben Anglia és Franciaország, SŐT Trump alatt még az USA is pont olyan izolacionista mint Franklin Rosevelt előtt volt. Nicolo Machiavellit idézem; "A háborút nem lehet elhalasztani, csak késleltetni az ellenség javára." Az, hogy Európa nem áll ki minden erejével Ukrajna mellett az agresszor Oroszországgal szemben, csak elhúzza és eszkalálja a háborút.

Itt a hideg. De erről már tegnap is írtam. Az imént 4 db ilyen felbontatlan borítékkal gyújtottam be a cserépkályhában  a tüzet.

Van még vagy három belőle. Azért van ilyen sok, mert egyedül én fűtök kályhával a környéken és nekem adják a megsemmisítendő, kényes tartalmú papírszemet. Magyarország kormánya alighanem a legdrágább gyújtóspapírt szállítja nekem postai úton. Nem rossz gyújtós, sokkal könnyebben gyullad mint a hasonlóan felesleges, színes  reklámújságok, de vérzik a szívem, mert amibe kerültek nekünk, abból legalább két gyerek jóllakhatott volna az állami nevelőotthonban. De hát van/volt a hazámban három millió hazaáruló, aki erre a feudálbolsevofasiszta maffiakormányra szavazott. És ezen ÉN már nem tudok változtatni, kiöregedtem a rendszerdöntögetésből (ráadásul az ezelőttit is elb@sztam), már tüntetni se tudok, mert nekem már csak a prosztatám parancsol. Túl sok jót már nem várok, ahogy nézem a nálam fiatalabbak nagyrésze is tökhülye akár a "barikádnak ezen az oldalán" is, a demokráciát nem értik, szinte mindenki azt hiszi örökre kell királyt választani, nem értik, hogy az időnkénti választások PONT a folyamatos korrigálást tennék lehetővé, ehelyett arról elmélkednek, hogy "mi lenne ha" (ahogy  Nagy László a "Képtelen természetrajz"-ában "Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal")  és hiú ábrándokat dédelgetnek. De hát ahogy a Felker Dodó mondta vagy 60 éve; "tíz emberből kilencnek csak annyi esze van, hogy nem ül be háttal  a moziba". Na ennyit a begyújtásról.

Levezetésképpen, EZ az imént jött szembe a neten

Egyszer, mikor a fülkémbe – a kocsik már zsúfolásig megteltek – bevonszoltak egy sebesült ezredest. A rakodást irányító főorvos odaszólt nekem:

Friss volt a reggel. Ránézek a műszerre ami a külső hőmérsékletet mutatja 1,5 °C EZ MÁR IGAZI télies. Fázik is lábam szára a farmerban, megállapítom, hogy ha így megy tovább elkél a jégergatya. Pedig tegnap még szinte nyár volt... legalábbis délutánra. Gyönyörű napunk volt. Mondom "NAPUNK", mert ritka ünnepnap, itt volt a lányom messzi külhonból egy egész nap szabadságra. Kint henyéltünk a stégen a hintaágyban.

Isteni béke, csend, nyugalom, beszélgetés és a víz megunhatatlan bámulása. Aztán hoztam takarót, párnát és hagytam aludni a hintaágyban elálmosodó leánykámat. Rengeteget dolgozik odakint, plusz iskolába jár idehaza (folyamatosan röpköd Berlin és Budapest közt). Állandó lendületben van, nem is tudom kitől örökölte. :) 

Délutáni kutyázás a szántóföldön.

Na ugyanitt ma reggel.

Látótávolság 40 méter, "repülősül, felhőalap nulla". A máskor napfényben fürdő túlpartot még sejteni se lehet. A kacsákat úgy tűnik nem zavarja, eveznek a szokásos megszokott dolguk után. 

A korábbi napokban csak minden másnap és "ipegcsak" gyújtottam be a cserépkályhába, de ma egy kicsit komolyabb tüzet raktam, bár még mindig nem nyúltam az "igazi" fabrikett tüzelőhöz, és még jódarabig nem is fogok, előbb fogyjon el a himi-humi hulladékfa. Nem győzöm dicsérni magamat, hogy mekkora eszem volt amikor méreteztem és megcsináltam a ház szuper hőszigetelését.

21:21 Ja és kicsi lányomnak bemutattam Borókát. NAGYON tetszett neki. Hogy ti is lássátok az a halálosan beteg állatka hol tart most. https://www.facebook.com/malacvedoalapitvany/videos/831477952726947  Úgy tűnik Lujzának (az emunak) is tetszik.

Gyönyörű volt a reggel. Kicsit elaludtam, 7-kor ébredtem. 7,7 °C volt odakint, de szél szinte semmi és verőfény.

A tegnapi napot ellustálkodtam. Ilyenkor mindig lelkiismeretfurdalásom van ha nem dolgoztam semmit. Ma se sokat. De "vízre tettem" a békát aki a kutyák ivóedényében lakott.

Kifigyeltem, hogy ott dekkol, korábban már megmértem a rozsdamentes lábas átmérőjét, kerestem egy rávaló fedőt, óvatosan megközelítettem, megriadva lemerült a fenékre és gyorsan rátettem a fedőt. Aztán kivittem a Balabán csatornába és beöntöttem. Biztos nagy volt az ijedtség, de remélem most majd örül a korlátlan nagy víznek. És télen nem fog befagyni a lábasba.

Ma ilyen állatos nap van, J átment disznópásztor üzemmódba a szomszédba. Mert Boróka minimalacot kell etetni, pisiltetni, kakiltatni és mindezt Lajostól az óriási törpemalactól gondosan elkülönítve, mert Lajos féltékeny és esetleg bántaná a kicsit. Boróka ebédel. Félelmetes mennyiséget meg tud enni, szinte többet eszik mint Lajos aki közel 100 kilós, bár ő is törpemalacnak indult.

 Aztán játszik.  Aztán elfárad és hatalmasra dagadt pocakjával bevonul a takarója alá aludni. És valahogy lesoványodva ébred. Ettől lehet az, hogy szemmel láthatóan növexik. (Igen, az a szörnyűséges kappanhang az enyém, ez maradt a gyönyörű tenor hangomból a 4 éve történt műtét után)

A  télikertben lumineszkált egy fénycső, ami azt jelenti, hogy felcseréltem a  fázist a nullával, ami amúgy nem probléma, de bosszantott, azt még megcseréltem, aztán most ebédelni és aludni fogok. Pedig varrni akartam meg kell foltozzam a soron következő tiszta munkás nadrágomat. J-t nem tudom rávenni az ilyesmire, utálja a tűt meg a cérnát, talán mert eredeti szakmája női szabó.

Elb@sztam több mint fél napot feleslegességre. Az imént ezt az Emailt küldtem ez ügyben. (címzett ugyfelszolgalat@telekom.hu )

T  Cím! Üzenetet kaptam, hogy keressem fel régi nyomógombos telefonom kedvezményes cseréjére üzletüket. Beléptem a menübe és kiadta, hogy a Dunaharasztiban lévő üzletük van a ráckevei otthonomhoz legközelebb. Időpontot foglaltam mai nap 10 órára és odautaztam. Kiderült, hogy NINCS a kiválasztott TCL3189D készülékük készleten. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha lett volna az üzletnek egy telefonelérhetősége, DE NEM VOLT. Nem lett volna gond, ha tud felvilágosítást adni a telefonos ügyfélszolgálatuk a  1414-en, de felhívtam és NEM TUDOTT. Ezért kénytelen voltam odautazni, mint kiderült feleslegesen. Az a véleményem, hogy 1. Én az elvárható maximális gondossággal jártam el, az eredménytelenségért engem felelősség nem terhel. 2. Ez kifejezetten TISZTESSÉGTELEN ÜZLETI MAGATARTÁS. Csúnya primitív, a vevőt lenézően kezelő, „ha már ott van csak vesz valamit” viselkedés, vegyék úgy, hogy azt a kiváló minősítést amit korábban adtam önökről ezennel visszavonom. A továbbiakban így fogom önöket megítélni és ennek ismeretségi körömben hangot is adok. Önök tartoznak nekem több mint fél napi időmmel és túl a 80. éltévemen, erősen fogyatkozó energiám erre az időre eső részével. Szégyelljék magukat!

Reggel ennek megfelelően korán keltem. Korábban mint a Nap. Sajnos ehhez a gyönyörűséghez a telefonos fotó alkalmatlan. Talán  a kezem is remeg, nem tudom két kézzel fogni, mert a másik kezemet a Szmájli kutya húzza a pórázzal.

Hűvös volt a reggel, de tiszta  a levegő és a látvány lenyűgöző. Végülis ezért lakunk itt. És hát nem lehet minden nap tökéletes.

Az elmúlt napokban kicipeltem a hajóra a javított villanybojlert és beszereltem a helyére. A tágulási edényt felnyomtam kompresszorral a 2,5 bar üzemi nyomásra és azt is bekötöttem. Ráadtam a vizet az így "visszaalakított" rendszerre, a napkollektorból meg a napbojlerből amire a kollektor dolgozik a decken meg leeresztettem a vizet. Idén már nem számítok napmelengette zuhanyozóvízre, viszont ha beáll a fagy nem akarom, hogy akármi is szétfagyjon odakint. A hátsó hálókabinból átköltöztettem az alvóholmikat a szalonba és tisztan ágyat húztam. Szóval "beteleltem". Ennek a költözésnek akkor volt igazán jelentősége amikor még "igazi" telek voltak kemény mínuszokkal és fűtöttem a szalonban ahol a kandalló-kályha ál, akkor a szalon hőszigetelt ajtaja, plusz vastag függöny tartotta bent a meleget (mert amúgy a hajótest hőszigetelése egyforma az egész lakótérben)  de immáron, harmadik éve, hogy nincs hideg télen se, fűtetlen hajóban alszom téli hálózsákban, szóval nagy jelentősége nincs az átköltözésnek, inkább csak kényelmi szempontból  jó, innen nyílik a head, nem kell a hideg cockpiton átcsoszognom ha éjjel "ki kell menni".

A szerelés közben bent a gépházban kucorgás magzatpózban még fénykoromban is megviselt, de mostanra határozottan nehezen boldogulok, J-t kiparancsoltam a hajóra, egy sámlin ücsörögve adogatta kézbe a szerszámokat, mert az, hogy mindenért ki-be másszak, végképp meghaladta volna az erőmet. Egy szereléshez elég nekem egyszer be- és a végén kimászni. Sajnos az agyam is gyengül, totál elfelejtettem, hogy kétfokozatú fűtőbetétet raktam a bojlerba és a három vezeték nem fázis-nulla-föld, hanem 800W-1100W, el is kötöttem és csak akkor tértem észre amikor sötét lett mert leverte a FI relét. Ki is másztam kapcsolási rajzot keresni és az egész további munkát későbbre halasztottam, annyira elment a kedvem az egésztől. Ráadásul a villanybojlert amúgyse fogom használni, a fűtetlen hajón nem zuhanyozok a headben, hanem inkább bent a ház jó meleg fürdőszobájában, kezet mosni meg jó a hideg víz is a hajón.

Szóval mondtam J-nek, hogy mára fájront, még ebéd előtt voltunk, ezért meglátogattuk Borókát. Boróka aludt a takarója alatt, de amikor M  a "nevelőanyja" kirakta  vacka elé az ebédjét ( mandulatejbe áztatott zabpehely reszelt zöldségválogatás feltéttel), megérezve az illatát azonnal kidugta kis fejét a takarója alól.

Jóétvággyal nekilátott az ebédnek és sűrű farkcsóválás közben, elégedetten csámcsogva be is falta az egészet.

Aztán elhemperedve hagyta J által simogatni dagadtra tömött pocakját.

Nagy eredmény ez, Boróka halálán volt valami, nagyjából tüdőgyulladásnak nevezhető nyavajával, amiért az anyja elhagyta ahelyett, hogy szoptatta volna (mert igazából még mindig szopnia kellene), de hát reménykedünk, hogy most már megmarad, mert jó étvággyal eszik, már nem fuldoklik és mintha nőtt is volna egy kicsit. Mindenesetre emberbarát, például M nagymamával remekül megértik egymást.

Itt egy video, a blog nem hagyja beágyazni a linket (mindig van valami informatikai izé) de  ha ezt az URL-t bekopyzod látod milyen eleven a pici. https://www.youtube.com/shorts/YOvJDzvXY7U

Itt a tél. Reggel nézem a műszert 2,5 °C-t jelez a külső érzékelő. Éjjel felébreszt a prosztatám, kitópálok a headbe, aztán bújok vissza a meleg hálózsákba. Koromsötét van, ránézek a telefonomra 5:58 van! Hát akkor ez nem éjszakai ébredés, hanem reggel van! Fenébe, mikor lesz már óraállítás?! Úgy döntöttem, hogy mostantól úgy veszem hogy NEKEM már egy órával errébb van. Szóval e pillanatban nem 10 óra van, hanem nekem még csak 9. És holnap reggel egy órával tovább alszom. UFF!

Azt hiszem leszedtem az év utolsó paradicsomtermését.

Már alig van íze, sápatag és ragyaverte. Már csak magnak fogok szedni párat, enni a boltból kell vegyek.

Pár napja betárcsázták a szántóföldön a maguktól hajtott napraforgóvirágokat, J még mentett párat vázába,

illetve  a kertbe is megpróbált átültetni, meglátjuk megmarad e.

Naszóval tél lett hirtelen, még szokni kell. Megyek begyújtok a cserépkályhába.