Ott tartottam az útleírásban, hogy fürödtünk egyet az azúrszínű tengerben, aztán felhúztuk a horgonyt, körbenéztünk még Tivat kikötőjében és útnak indultunk Portonoviba. A tegnapi bejegyzés Google Eart fotóján látszik, hogy csak egy ugrás a Kotori öböl túloldalán. Ez az "ugrás" persze csak tengeri léptékben az, Balatonhoz szokott vitorlázóknak egy erős Balaton szélesség ( megismétlem, a képeken a dátum és az idő téves, mert amikor akkut cseréltem elfelejtettem átállítani)
szóval amit meg kell szokni tengeren, hogy más a lépték. Itt ha az ember haladni akar akkor muszáj motorozni. Persze lehet nem haladni, de akkor nem jutsz el sehova. Balatonon, ami persze az örök szerelem marad, bár messze nem olyan mint ifjúkoromban, nem kell motorozni, nemcsak azért mert (nagyon helyesen) nem szabad, hanem mert nincs hova. Mert sajnos aprócska. ha mindenki motorozna, mindenhova odaérne max két óra alatt és mit csinálna a nap többi részében?
Na szóval Portonovi, azaz "Újkikötő". Hát érdemes a Google Earth-ön is végigsétálni, mert érthetetlen és káprázatos.
De tényleg, melegen ajánlom mindenkinek aki az alkalmazást tudja használni, mert PONT olyan mint a Google Eatórtön van. TELJESEN üres. Gyakorlatilag nincs ember benne. Adott egy ....mondjuk öt Balatonfüred belvárosnyi terület, ahol MINDEN zsír új és a legjobb minőség amit csak elképzelni lehet, kezdve a míves utcai köburkolattól (NEM Viakolor! faragott kő!) a legmenőbb épületeken, utcabútorokon, világítótesteken, át a művészeti alkotásokig, és fogalmam sincs ki fizeti, fizette meg. Szóval MIÉRT VAN?? Kinek éri meg? Nekünk persze megérte, jutányos áron (talán 80 € volt) kaptunk kikötőhelyet.
Külön tekintettel arra, hogy Gy felhívta a személyzet figyelmét arra, hogy öregek vannak a hajón( ez én volnék) a motoros gumicsónakos fiúk akik kijöttek elénk fogadni minket, bekalauzoltak a vizesblokk elé a legbelső helyre! Sőt még azt is felajánlotta a srác, hogy átszáll és segít felszedni a mooringot hogy nekem ne kelljen melóznom! (nem vettük igénybe)
A zuhanyfülke akkora mint idehaza az egész fürdőszobánk és a takarítási sztenderd mint az ötcsillagos szállodákban. És gyakorlatilag rajtunk kívül ember nincs a kikötőben.
Viszont van rólam elnevezett hajó a szomszédban.
Miután kiélveztük a civilizáció előnyeit (zuhany WC) sétálni és étkezni indulunk J-vel.
De ember nincs az utcákon. Találunk egy buszmegállóban egy rendőrt aki elmagyarázza holt találunk egy olasz éttermet, elindulunk arra, de teljesen másholt találunk egyet. Gyanúsan exkluzív a hely, de egye fene, csak ehessünk már. A pincér hajlong, hozza az étlapot, csupa ismeretlen étel, mondom J halat enne sütve, de előtte megnézném. Semmi akadálya, kitolnak egy hatalmas kocsit, rajta méteres halak jégben. Hát itt aligha fognak nekünk sült keszeget adni. Mondom, de nekünk csak olyan szelet kellene... hát az nincs. Sajnos akkor megyünk. Udvarias meghajlás ahogy kell, kéz a mellkason és derékból, sőt még a sapkámmal is utánam szalad a fiú, mert azt ottfelejtettem a széken. És az egész parton annál a párszáz éttermi asztalnál ülnek talán tízen. A boltok kirakatában elegáns ruhák, ékszerek, de KINEK ÁRULJÁK??
Nem tudom a magyarázatot de vannak sejtéseim. Valakik nagyon nagyon hosszú távra terveznek itt. Pénz nem számít, mert valahogy lett. Mint az aranyásóknál, akik ráleltek. Csak az számít, hogy megmaradjon. Hogy ne legyen másé. Szóval elássa újra, de már az övé. Nem számít, hogy nem keres rajta, hogy többe kerül a fenntartása mint amit hoz, de MAJD EGYSZER meglesz az eredménye. A tenger itt kéklik előtte és csak idő kérdése, hogy ideszokjon a nép. Mert a szomszéd Horvátország kikötői zsúfoltak feleekkora komforttal. Ez egy cirillbetűs ország szláv ajkú népességgel... hová is lesznek az orosz oligarchák kimetett pénzei? AKÁR ide is lehettek.
Éhen persze nem halunk, eszünk a hajón császárszalonnát kenyérrel, lila hagymával,
ha jól emlékszem még egy sört is legurítok hozzá, jóéjszakát!
