Juteszembe, hétfő reggelre azt látom, hogy learatták azt a tábla búzát amin az előző héten még aggódtam, hogy már peregnek a szemek. Ma levágták a másik táblát is.
Miközben a fekete felhőkből elkezdett esni az eső. Jól eláztunk a Szmájli kutyával (őt egyáltalán nem izgatta) továbbá belepett bennünket a kombájn szálló pora. Fergeteges munka, a hatalmas táblával szerintem egy óra alatt végzett a gép, mely a fordulók végén a várakozó óriás traktorok vontatta, jókora, magasított oldalú pótkocsikba nyomta a búzát. A két jármű felváltva ment a távoli gabonasilókba a terménnyel. Lenyűgöző volt a látvány, a munka sallangmentes hatékonysága. Elképesztő.
Teljesen véletlenül láttam a következő állomást is délelőtt. Említettem talán, hogy kitaláltam, gabonát akarok őrölni házilag és kenyeret sütni belőle. Most épp ez foglalkoztat. Na elbicikliztem a terménytároló telepre, ahova folyamatosan érkeztek a búzával terhes szállítmányok. A mázsaházban ahol beszélgettem a helyi munkaerővel a lehetséges nyersanyag beszerzésről, ő folyamatosan regisztrálta a beérkező szerelvényeket a mérlegadatokkal, majd kifelé az üres súlyokat. Itt is látszott a munka kiforrottsága, a tucatnyi tonna, egy órával korábban még "lábon álló" gabona immáron kicsépelve került a védett szárítóhelyre. Ha belegondolok, hogy belátható idővel ezelőtt még hetekig tartott amíg lekaszálták, keresztekbe rakva szárították, csépelték, szállították lóvontatta szekerekkel, szóval az aratás egy sok kezet megmozgató hatalmas program volt, most gépesítve az egészet pár óra alatt elintézi mindösszesen 3-4 ember.
Meglátogattam a hajómalmot is, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, mert tudomásom szerint ez Magyarországon az egyetlen olyan tényleges múzeum-malom, mely valóságos őrlő tevékenységet folytat. Tehát befogad gabonát őrlésre, bár, miután az RSD már állóvíz a malmot nem a víz, hanem villanymotor hajtja. Babarczi Istvántól sokat tanultam a gabonák természetéről, az őrlés technológiájáról, általában a "molnárkodás" -ról.