"Április négyről szóljon az ének
Felszabadulva zengje a nép!."
Hogy mondta Kersznovszkaja? "A szovjet ember mintaképe a diadalmas söpredék".
És lőn, megint győzött a nép. Nem mondom, hogy nem vagyok elkeseredve, mert nem erre számítottam. A leghatározottabban bíztam benne, hogy végre kiderül, ez a nép nem annyira hitvány sz@r, hogy negyedszerre is arra szavaz aki meglopta, aki sorozatos rossz döntésekkel szembeállította Európával, aki a legprimitívebb hazugságokkal traktálta az összes lehetséges fórumon. Túlbecsültem a népemet. Horthy népét, Szálasi népét, Rákosi népét, Kádár népét, Orbán népét. Öregeket és fiatalokat.
Hallgatom a Klubrádiót, olvasom a netes sajtót. John Fitzgerald Kennedy mondása jut eszembe valahogy úgy szól, hogy "A győzelemnek számtalan gazdája van, a vereségnek egy sem". Talán nem szó szerint így hangzott, sőt nem is ő mondta, MINDEGY. Az egyesült ellenzék úgy spriccelt szét MZP mögül mint a tócsa az autó kereke alól.
Személy szerint nekem pihenés jön és szemlélődés, hogy küzd meg a diadalmas söpredék és okos támogatóik a sz@rcunamival amit a győzelem érdekében mindnyájunkra rázúdítottak. Csináltam 44 évig, csak újra hozzá kell szoknom.
Ma olvastam egy kommentárt, melynek három mondata akár az enyém is lehetne. Miután kitűztem a célt, hogy nem fogok többé felesleges mondatokat kitalálni, ezeket idézem: "Ez nem egy ország. Ez egy vicc. Viszont akkor én is így állok hozzá..." (forrás Svájci bicska)