Reggelre ismét fehérbe borult a világ.
A kutyákkal 5-8 cm friss szűz porhóban indultunk sétára. A hajó körül csak a stéget, meg a járót takarítottam le, a hajón meg csak a cockpitig tartó decket meg a napelemeket, a többiről majd leolvad a hó.
A környék ismét télies. Gyorsan változik a táj, tél, tavasz, majd újra tél.
Tequilán és -ban is vastagon áll a hó, még szerencse, hogy olyan a padló, hogy enyhén lejt a tükör felé és hátul a tölcsérekkel zárt lukakon kifolyik az eső, hóolvadék.
Utolért minket az influenza, J-t egy nap alatt ledöntötte a lábáról, helyből lett 40 fokos láza, két nap után lázcsillapítóval se megy 38,6 alá, pedig ő mindig beoltatja magát én meg soha, csak Béres cseppezek ősztől tavaszig. Ő minden évben megbetegszik, én átlagba minden harmadikban. Most csak azért izgulok, hogy ha mégis elkapom, addigra ő valamennyire rendbe jöjjön, hogy legalább valaki lábon legyen kettőnk közül.
A szőrös családtagok érzik a bajt, le nem lehet őket vakarni a betegről, annyira aggódnak.